• spiritual@t-online.hu
  • Budapest, Magyarország
Ez a nap tökély – Rock-poézis újra magyarul

Ez a nap tökély – Rock-poézis újra magyarul

Előszó

Tizenöt éves koromban, angol tudásom folyamatos fejlesztésével párhuzamosan kezdtem el magyarra átültetni kedvenc rock-előadóim szövegeit, és ez a szenvedélyem végig kísért évtizedeken át, mert mindig fedeztem fel újabb és újabb alkotókat, akik  méltók a Parnasszusra és az én lelkemnek is mondanak valamit, ami addig hiányzott. Amikor 1994-ben megjelent ezekből a dalversekből egy válogatás, tudtam, hogy ez csak a kezdet, hiszen már ekkor készen voltak könyveimhez, cikkeimhez újabbak. A kész anyag egyre csak halmozódott, időnként felkerültek belőle blogjaimba, de újabb kötetre nem volt kilátás. Ezt pótolja most ez az összeállítás, amely folyamatosan fog bővülni, hiszen a válogatáshoz, a letisztításhoz idő kell. Lesznek benne természetesen olyanok, akik már szerepeltek a Vadpartokban is, de itt lesznek 27 új találkozásai is. Az pedig pusztán véletlen, hogy a címet ezúttal is Lou Reed ihlette: Egykor a Walk On The Wild Side, most pedig a Perfect Day. Ez a „kötet” annyiban is más lesz, hogy olyanok is szerepelnek benne, akik nem a rock-zenéből jönnek, de elválaszthatatlanok a 20. század e robbanásától, mint például a beat-költők, vagy Boris Vian

Bob Dylan

Mások a dolgok

(Things Have Changed)

Nyűgös vagyok nyűgös lelkem

 Senki előttem sem mögöttem

Nő az ölemben pezsgőt kortyol

Fehér a bőre gyilkos a szeme

Bámulok zafírra festett egekbe

Az utolsó vonatra várok kiöltözve

Bitó alatt állok hurokban fejem

Várom a poklot hogy összetörjek

Furák az idők az emberek bolondok

Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok

Bár vigyáztam már mások a dolgok

E helytől semmi jót nem várok

Rossz helyen járok Hollywoodba vágyok

Egy pillanatra azt hittem valami megindul

Vegyünk táncórákat gyerünk szvingeljünk

Nincs mese mind köcsögnek öltözünk

Csak a hülye hiszi

hogy bizonyításra szorul

Sok a víz a híd alatt s egyebet is láttam

Ne álljanak fel uraim csak éppen erre jártam

Furák az idők az emberek bolondok

Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok

Bár vigyáztam már mások a dolgok

Negyven mérföldet jártam tévúton

A világ felrobban ha a bibliában bízom

Próbáltam önmagamtól a legmesszebb kerülni

Van ami túl forró hogy megérintsd

Az emberi lélekben ennyi erő nincs

Vesztes kézzel nem lehet nyerni

Mintha az első nőbe beleszerettem volna

Talicskába ültettem és elgurítottam tova

Furák az idők az emberek bolondok

Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok

Bár vigyáztam már mások a dolgok

Könnyen sebződöm de ki nem mutatom

Megsebzel bárkit és nem is tudod

A következő hatvan másodperc az örök

Mélyre zuhanhatsz magasan szállhatsz

A világ minden igazával a nagy hazugságnak adsz

Szeretek egy nőt kitől izgalomba se jövök

Mr. Jinx és Miss Lucy a tóba ugrott

Ily baklövésért nem buzgólkodok

Furák az idők az emberek bolondok

Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok

Bár vigyáztam már mások a dolgok

(2001)

Csupán egy hobó

(Only a Hobo)

Lenn a sarkon lófráltam minap

kiszúrtam egy hobót egy kapu alatt

arca belesüppedt a hideg földbe

tán itt hagyták már egy éjre vagy többre

csupán egy újabb hobó távozott

szomorú dalt hátra nem hagyott

hazavinni őt senkit meg nem bízott

csupán egy újabb hobó távozott

álmát újság-takaró vigyázta

párnája járda utca az ágya

kemény útját az arcára írta

maroknyi fillér a vagyona

csupán egy újabb hobó távozott

szomorú dalt hátra nem hagyott

hazavinni őt senkit meg nem bízott

csupán egy újabb hobó távozott

egy elmúláshoz vajon sok kell-e

hogy a világot az ember  gödörből szemlélje

hogy mint sánta ló jövőt reméljen

s csatornában pusztuljon névtelen?

csupán egy újabb hobó  távozott

szomorú dalt hátra nem hagyott

hazavinni őt senkit meg nem bízott

csupán egy újabb hobó távozott

(1964)

Esős nap asszonyai 12:35

(Rainy Day Women 12:35)

megköveznek ha  kölyöknek látnak

megköveznek csak mert azt akarnak

megköveznek ha hazafelé mész

megköveznek ha tök egyedül élsz

kivert kutya ezeknek nem leszek

kő-kiütést mindenkinek!

megköveznek ha utcán csámborogsz

megköveznek ha ülőhelyért harcolsz

megköveznek ha alagsorban császkálsz

megköveznek ha az ajtón átjársz

kivert kutya ezeknek nem leszek

kő-kiütést mindenkinek!

megköveznek ha reggelid ízes és nagy

megkövetnek ha fiatal s okos vagy

megköveznek ha csalni próbálsz néha

megköveznek s áldást adnak rája

kivert kutya ezeknek nem leszek

kő-kiütést mindenkinek!

megköveznek ha magadban lófrálsz

megköveznek míg hazatalálsz

megköveznek s bátornak hívnak

megköveznek és sírba bocsátanak

kivert kutya ezeknek nem leszek

kő-kiütést mindenkinek!

megköveznek s mondják: itt a vég

megköveznek s mondják: visszajönnek még

megköveznek ha autót vezetsz

megköveznek ha gitárt pengetsz

kivert kutya ezeknek nem leszek

kő-kiütést mindenkinek!

(1966)

Mint egy kapcarongy

(Like A Rolling Stone)

Hajdan volt hogy ruhád páváskodott

s kezed koldusfillért szórt, ugye?

pedig intettek, becsüld meg szerencsédet

irigykedtek csak azt hitted

mindenkit kinevettél

aki nem lelte helyét

most meg csak suttogni mersz

most már nem dicsekedsz

hisz jóllaknod is kevés a pénz

mondd csak mit érsz

mondd csak mit érsz

ha még vackod sincsen

ha még neved sincsen

mint egy kapcarongy úgy élsz

kijártad a legjobb iskolákat Miss Magány

kényelem volt minden napod semmi talány

s nem mondta senki mit tégy ha utcára kerülsz

s most lassan-lassan a mélybe merülsz

kérkedtél: mindent vagy semmit

még a zsákosember sem rémít

s most látod nincs mentség

csak egy szemgödörnyi üresség

s remegsz, hogy kérhetsz-e még?

mondd csak mit érsz

mondd csak mit érsz

ha mentsvárad nincsen

ha még neved sincsen

mint egy kapcarongy úgy élsz

sosem láttad tán a bohóc s a bűvész homlokán

a ráncot a fals mutatvány után

sosem hitted hogyha öröm vár

azt rábízni másokra milyen kár

krómlovára hírnököd ültetett

vállán sziámi döggel száguldott veled

s az ébredéssel jött a szédület

hogy mégsem ő volt ki kellett neked

hisz csak meglopja tested-lelked

mondd csak mit érsz…

a turfon a hercegnő s megannyi úr úrinő

isznak trécselnek ez a menő

meglepik egymást kincsekkel reggeltől estig

de gyémántgyűrűdet a zaciban méregetik

ha bírsz még mindig nevethetsz

akár Napóleonnak is tetszhetsz

siess hozzá mert visszalépni kár

nincs vesztenivalód se már

láthatatlan titkot remélsz

mondd csak mit érsz…

(1965)

Lou Reed

Tükröd leszek
(I,ll Be Your Mirror)

tükröd leszek
megmutatom ki vagy
ha nem ismernéd magad

szél leszek eső alkonyat
a fény az ajtód felett
hogy tudd: otthon vagy

amikor azt hiszed az éjszaka meglepett
hagyd hogy veled nyugtalan durva legyek
s megmutassam vak szemed

kérlek engedd le karodat
hadd lássalak

nem hiszem hogy nem ismered
szépségedet
de ha mégsem
hadd legyek a te szemed
egy kéz a sötétben
hogy ne félj soha többet
(1966)

Ez a nap tökély
(Perfect Day)


ez a nap tökély
 a parkban sangriát iszunk
aztán később a sötétben hazatalálunk
ez a nap tökély
etetjük a fogoly állatokat
aztán egy mozi s irány haza

tökéletes e nap
boldog voltam egész nap veled
tökéletes e nap
te még mindig  őrzöl engem

ez a nap tökély
a gondok otthon maradtak
hétvégi turisták lettünk de jó
ez a nap tökély
elfeledtettél magamról
azt hittem más vagyok valaki jobb vagyok

tökéletes e nap
boldog voltam egész nap veled
tökéletes e nap
te még mindig őrzöl engem

s learatod, mint elvetettél velem
(1972)

Hiába
(Waste)


néha mikor magam vagyok
félelem dolgozik bennem
a hajnal leszáll megtörik a sötét
húzz magadra kedvesem

látom előttem egész életem
mint egy varrónő látja minden tűjét
mielőtt összetépné
a ruha-gyűrődéseket

tanultam de hiába volt
a tehetséget nem vették észre
a képzeletet a drog kölcsönvette
nem tudtam ki vagyok s mi végre

halálra rémített az élet
de a halál még jobban tette
pocsék társ elhagyott asszony
a gyereknek nincs példaképe

a nap alatt hely nem jut nekem
azt mondták gondoljak másra
boldogtalanság a részem

látod a bűn őrület
ne átkozd magad ezért
különös gyermekkor ez igaz
de ellene ne lázadj
a sors eljön mindenkiért

szembeszállunk vele ahogy tudunk
nincs semmi baj ha félünk
csak férfivá lettünk

máskor teljesen jól vagyok
éppen ellenkezőleg
érzem visz tehetségem
repítenek a szellemek
egész éjjel csak firkálom
szörnyű verseimet
azt mondják mások milyen jók
hazudnak, semmit sem érnek

de miért hazudnak? – kérdezhetnéd
és erre azt felelem
biztatnak engem biztatják magukat
a rossz hazug förtelem

azt hittem jól töltöm életem
azt hitte minden társam
hízelegtek mint egy léhának
bármerre  jártam

de tudom ki vagyok át nem verhetnek
hízelgéssel dicsfénnyel
énekeljétek dalaim  s higgyétek
hiábavalón nem vesztek el
(1970)

Berlin

Berlinben a falnál
öt láb tíz hüvelyk voltál
minden oly szép lett
gyertyafény jeges Dubonnet

egy kis kávéházban ültünk
gitárhangokra elmerengtünk
minden oly szép lett
drága, mint a paradicsomkert

igazad van s én tévedek
hiányozni fogsz nagyon tudom
mikor e szép napnak
vége lett
(1973)

Nagyvárosi fények
(City Lights)


ugye a nagyvárosi fények
az élet útján nem fénylenek?
ugye a vad éjszakák
nem hoznak össze minket?
esős napokon
táncolj csak
s rosszkedved
menten elszállhat
ugye a nagyvárosi fények
nem hoznak össze minket?

Charlie Chaplin sétabotja
elkúrta messze az esőt
s minden más lett mint azelőtt
hogy ô eljött

aztán elhúzott végre
a mi külön kérésünkre
de minden más lett mint azelőtt
amióta nem jött

azt hisszük
szabad földön élünk
hogy a nagyvárosi fények
örökké égnek
de a kis csavargó ott
aki a lámpavason felbukott
amikor eltávozott
humort sem hagyott
(1979)

Tanítsd az okos gyerekeket
(Teach The Gifted Children)


tanítsd az okos gyerekeket
hogy irgalmasak legyenek
tanítsd őket napnyugtára
tanítsd őket holdkeltére
tanítsd őket haragra
a bűnre, mely hajnallal kel
tanítsd őket a virágokra
a szép megbocsátásra
aztán cipelj a folyóhoz
meríts be a vízbe
áldd meg őket bocsáss meg
atyám mert nem tudják mit tesznek
az okos gyerekek
tanítsd az okos gyerekeket
az emberek állatok sorsára
tanítsd őket a városokra
a múltbéli sok titokra
erényre és gazságra
a szélben reszkető gallyakra
vétkeik zamatára
tanítsd őket bocsánatra
tanítsd őket irgalomra
tanítsd őket a zenére
a tisztító hűs víz ízére
mit szólnak hozzá
cipelj a folyóhoz
cipelj a folyóhoz
és tanítsd az okos gyerekeket
minden okos gyereket
(1980)

Patti Smith

Vers Janis Joplinnak

Kőkeményen dolgoztam

hogy lássa a világ mit tudok

ó tán sosem álmodtam

hogy ez a sorsom

Néhány fotót pörget a világ

imádok nevetni mikor a nevet a tömeg

míg a zsúfolt színházon

átkúszik a szerelem

de ó édes

hazamegy a tömeg

megfordulok s rájövök egyedül vagyok

nem hiszem el

fel kellett áldoznom téged

(1969)


Csillagláz

(Star Fever)

nem árthatnak nekem

nem árthatnak nekem

csak kiégethetik

két szemem

szétverik kék

s fekete zsigerem

a lábak nem futnak

a kezek nem  játszanak

az arc nem dalol

nem dalol nem beszél

nem árthatnak nekem

csak kifordulhat

két  szemem

csak kiverhetik a fogam

hogy elefántcsontot köpjek

órává karcolják arcomat

riasszatok időzítsetek

vérezzetek

bűnbak-engemet

láncoljatok egy sziklához

engemet

törjetek törjetek

ravaszul

róka-engemet

bal vállamra

csillagot égessetek

róka-ravaszul

csillagot égessetek

szellem-fényemet

egy szikla mögé

benne örökre nevem

tudom örökké létezem

víz-szabadon kacag a szellem

lángoló hajjal

egy tüzes gyűrűben

(1973)

Az élet értelme

(The Meaning Of Life)

leselkedni a csendre  megszenvedni a hajnalt

meghajolni Isten előtt elkönyvelni a kegyeletet

lerántani az Úr leplét felszívódni

felemelni egy gyermeket

a hatalmas égbe

ahol a Mennyek hangja

madárcsicsergés

(1992)

Rimbaud

imádkozzunk Arthur Rimbaud-ért. fiatal volt. átkozottul fiatal volt. istentôl

oly átkozott. lerészegedett a babák vérétől. őrült kacaj, erő, versenyfutás

fej fej mellett látomásával és démonával. hamarosan beledöfi farkát a

babák seggébe. Gombostűket ver az ártatlanok fejébe. Rossz csíra arany

világfájdalommal. Ha.Ha. Ő nevetett utoljára.  Szőke hajszálak kuszálják

össze létszükségű lélegzetedet. Fehér hidrogén. Rimbaud. Megváltója az

elfeledett tudósoknak, az alkimistáknak. a.a. Szó. alkímiája. A Szó hatalma.

Szerelemsugarak. Lövedékek az oltáron. obszcén szertartások. ne hagyj

árulkodó nyomot. arany. mögötted. Rimbaud sebesült Rimbaud sebesült

Rimbaud: angyal kékhajú ingben. (NINCS) fény árny nélkül. Rimbaud

kapcarongy volt minden profétát üldöznek? Oly átkozottul fiatal volt.

(1996)

Ismét elment

(Gone Again)

hé ember önfia

ajánlunk a szélnek

kegyes karokat kegyes tagokat

kegyes lelket mely ismét elment

egy téli regét ismerek

hogy enyhülnek uralnak kóbor szívek

hogy szórják magjukat a szélnek

eget  ragadnak s ismét elmennek

lebeg a hírnév Isten közelít

hozzá fohászkodunk éjjel

puskánkkal  a napba lövünk

megáldjuk tetemünk s ismét elmegyünk

hé ember önfia

ajánlunk a szélnek

kegyes karokat kegyes tagokat

kegyes lelket mely ismét elment

íme az ember és saját törzse

mely mikor elfordult hátba lőtte

és ô térdre esett

az égő repülő mellett

meglátta arany mezeit földjét napját

s felgyújtotta vérét

s a felhőkre nyomta foltos kezét

még egy lélegzet

magas az ég

éhes a föld

üres az ér

hamu-eső

ember önfia

a szélben

még egy lélegzet

lyuk az élet

csomó a szerelmen

bomlott hajfonat

születő gyermek

harsanó üreg

harcos kiált

harcos halált

még egy lélegzet

lángnyelv

jajduló szellem

hulló szellem

jól táplált mennyek

ember önfia

az eget markolja

ismét elment

hé ember önfia

szélnek ereszt gyalogútja

kegyes karokat kegyes tagokat

kegyes szívet mely ismét elment

hé ember önfia

a szélnek vándora

kegyes tagokat kegyes  szívet

kegyes ember ismét elment

(1996)

1959

figyeljetek rám van két történetem

a lehullt dicsfényét hívságét mesélem

a világ teteje dühöngött de mi jól elvoltunk

mert épültünk s kinőtt a szárnyunk

ötvenkilencet írtunk

teáscsésze volt bölcsességünk odafentről csorgott

szerelemmel szolgálták fel pusztító angyalok

mint fényt feltüzeltük a harcot

megmozgattak forró célok

belécsúsztunk s kinőtt a szárnyunk

ötvenkilencet írtunk

a Napban vér ragyogott

először: Szabadságot!

gyorsan amerikai vágyat:

szabadságot szabadságot szabadságot

Kína volt a vihar  túlcsordult az őrület

a Láma még ifjú ember

látta mint világa égett

lehozták a dicsfényt a felhőkről

a szégyen kiáltott

újabb eltűnt láthatár hulló csillag lett Tibet

bölcsesség együttérzés tört el Sangri-La földjén

de mi jól elvoltunk az Impalák vidékén

mert épültünk és kinőtt a szárnyunk

ötvenkilencet irtunk

a legjobb idő volt a legrosszabb idő volt

ötvenkilencet írtunk

(1997)

A hatalom a népé

(People have the Power)

álmodtam s álmomban

valami tiszta fénylett

felriadtam ám az álom

mellettem ott lebegett

*

fénylő völgyek alakjában

hol friss levegő járt

érzékeim újra nyíltak

felébredtem s kiáltás vált

*

és a népé lett a hatalom

őrültségek megváltója

szelíd jóság bőven árad

kimondatott a nép uralma

*

a hatalom a népé

a hatalom a népé

a hatalom a népé

a hatalom a népé

*

gyanús lett a bosszúállás

a hajlongás is megvetett

megálltak a hadseregek

mert meghallották az emberek

*

s a pásztorok s a katonák

csillagok alatt hevertek

álommesék közben a porban

rothadtak el a fegyverek

*

A sivatagból forrás fakadt

habzón törtek fel a vizek

s ott kószáltunk mindannyian

a gúnykacajok mind elültek

*

és a bárány s a leopárd

összebújva feküdtek

és álmomban azt reméltem

hogy minderre még rálelek

*

álmodtam és tisztán láttam

Isten tudja mi lehet

szemem lehunytam s álmomat

 átnyújtottam neked.

*

a hatalom a népé

a hatalom a népé

a hatalom a népé

a hatalom a népé

*

az álom hatalma, hogy a földet

őrülettől szabadítsa

kimondatott a nép uralma

kimondatott a nép uralma

*

Figyelj!

hiszem, hogy minden, mit álmodunk

valóra válik, ha együtt vagyunk,

megforgatjuk a világot

a föld forradalma vagyunk.

(1988)

(1997)

Roy Harper

Gyűlölöm a fehér embert (I Hate The White Man)

Az óceánon túl az ámulat földjén

Egykor boldogok voltunk te meg én

Ahol édes szél fúj és lassú a tenger árja

s mit betölt mezítlábas életálom kacagása

ahol pénznyelő zűrzavar és műanyag világ

átok-meséjüket szórakoztatják

s hol az őrült fehér ember és könnygáz öröme

holtan hever  csodás zűrzavarától eltemetve

*

Ezért gyűlölöm a fehér embert s műmentségét  vele

ó gyűlölöm a fehér embert s azt is ki bűnbe vitte

*

és a hajnal-csődör színes villámja üget

a tengerpart parázs-reggelén hol minden született

hol az értelem császára erődjét lángra gyújtja

s hasztalan gondolat tüzénél melegszik tíz lábujja

s mikor gyermekek transz-talányukkal kísértik

táncukba napforduló-csóvákkal nevetést  hajít

ahol az őrült fehér ember csontsivatagban

hever kifakulva paradicsomi tudatban

*

gyűlölöm a fehér embert s örökzöld mentségét  vele

ó gyűlölöm a fehér embert s azt is ki bűnbe vitte

*

És túl a lebegő sárga homok messzeségén

az élő szőnyeg-vadon örökre kulcsolja kezét

a menny pokolvalójára egy feléledt tűztaréjon

hol mindennél több ég el egy végtelen máglyahalmon

És  míg  Iaszón fakó gyapjáról szól számtalan ének

dalolják a semmi dalait  az időtlen remekműnek

És ott állt középen – vajh ki? – az örök mellszobor

mit az isten fehér embere emelt por-uralmáról

*

gyűlölöm a fehér embert s makacs tagadását vele

ó gyűlölöm a fehér embert s azt is ki bűnbe vitte

*

És városának beleit bezárták egy széfbe

hol a járda sok hányásfoltja hitének védelmezője

míg konyhájában a keménykalapos, hosszú hajú szent

szappannal-vízzel sikál pedig rá csak fehér festék ment

míg Gorgó-fős szennylapja napi falatját kínálja

hogy rendes hírhívőinek a fehéren tartás drogját beadja

míg túl a tisztességen, hol  mindig a fegyvernek van igaza

a hullócsillag éjjeléből a sötét halálangyalt szólítja

*

gyűlölöm a fehér embert s örökzöld mentségét  vele

ó gyűlölöm a fehér embert s azt is ki bűnbe vitte

s azt is ki bűnbe vitte

(1970)

A légyfogó

(The Flycatcher)

Mikor átmentem North Bothey erdején

 a bérceken láttam egy szép szellemhölgyet

gyûrû volt ujján és szellôk a talpán

bármerre lép zenében élhet

*

szerelmi bölcsônk napjai voltak

ama napokról álmodom édeset

csodaszép napok hála a csillagoknak

légyfogó meggyfa vöröslô tenger köszönet

*

midôn az utolsó napsugár a dombon izzik

a szivárvány csúcsán hol ôslegendák laknak

kísértetkocsi  viharzik az éji esôben

s a csendes hajnal éppen csak dúdolgat

(1973)

Lakatlan sziget

(Desert Island)

lakatlan szigetté festem szobám

sárga homokkal kék lagunával

meghívlak titeket egy délután

mikor senki sem kémlelhet

bezárjuk az ajtót s leoltjuk az eget

*

lég tûz víz föld – paradicsom ez

sajnálom

azt hittem szabad és könnyû lehetsz

*

lakatlan szigetté festem szobám

tiszta ég dagadó hullám

a jáde-láthatár felhôi alatt

a forró pokolutcán

búcsúzom bekötött szemek vár az ideál

étel helyett bolygóvá vált asszonyomnál

(1975)

Nico

Lenny Bruce dicsérete

(Eulogy To Lenny Bruce)

elvesztettem egy barátot

és nem tudom miért

de soha többé

nem halunk meg együtt

és miért  volt mindig más

minden utolsó lövés után

miért nem tetted meg soha

anyádra hagytad életed?

*

És Honey Harlow

az éneklő börleszk királynő

honnan tudta

hogy morfium kell neked?

miért nem hallgattál

barátaid óvó szavára

amikor szóltál róla?

tudom nem viselted el

hogy olyanról beszéljenek

amiről mit sem tudnak

*

elvesztettem egy barátot

és nem tudom miért

de soha többé

nem halunk meg együtt

(1967)

Julius Caesar (Emlékezz a mára)

(Julius Caesar – Memento Hodie)

*

vizililiomos földeken

egy fa zöldell szélesen

és a fán almák csüngenek

nem azért hogy megegyed őket

*

talán többet jelent

mint azelőtt lehetett

hogy végigjárod a Keletet

igaz végzet-sziveket

*

násznap

születés

vágyak

*

harmonikusan buktatja fel

az ostobák karavánjait

elhallgat

hogy daloljon újra

*

lehajol hogy a  vízszintes földet megcsókolja

s a földről galamb száll tova

 s tisztelgésképpen maszkját elhajítja

*

násznap

születés

vágyak

*

szépséggel erővel

egybecsengve

zeng az Úr hangja szélesen messze

ahonnan a világot leste

széles nyugalommal hever a város

vízszíntes földjén

csendesen nyugszik Julius

Octavianusé a trón

*

násznap

születés

vágyak

*

békében

vág át a Félszigeten

és lágy csókjaival

elpusztítja azokat

kik elbocsájtották

a viharokat

*

a bölcs és az igazi

s a végzetes őt dícséri

akaratát

akaratát s parancsát

*

násznap

születés

vágyak

*

vizililiomos földeken

egy fa zöldell szélesen

és a fáról almák csüngenek

nem azért, hogy megegyed ôket

*

és az Égei-tenger alatt

hol szobrok oszlopok kövek táncolnak

nyugtatja fájó csontjait

s mutatja nekünk az Erő útjait

*

násznap

születés

vágyak

(1968)

*

Nibelungok

(Nibelungen)

mióta elôször elaludtunk

te és én

a Nibelungok földjén

Titanic-átok foglya vagyok

nem maradhatok

a szimbólumok elmémből eltűntek

nincsenek csak tompa száraz képek

*

transzba esett szimbólumok

eltűnnek ha rápillantok

védekezô harcosok

vaserők riadót fújnak

védekeznek elhúzódnak

itt és ott is felbukkannak

s irányuktól elbódulnak

*

midôn először elaludtunk

te és én

a Nibelungok földjén

hol nem élhetek veled én

mandulafák nőnek a hegy lábai elôtt

nyelvükön a szavak

elvarázsolnak

*

nem hallom már

nem hallom már

*

mióta először te és én

itt és ott is lettünk

irányunkat elvesztettük

sikoltó városhangok rázzák véremet

lángokban rohanok

lángokban rohanok

jelre várok

betűzd a szavakat nekem

betűzd a szavakat nekem

hogy halljam

Nibelung

Nibelung

földem

(1968)

*

Hajnali mezők

(Lawn Of Dawns)

*

eljössz velem?

követed rosszkedvem

simogatásom büszke kételyem

ússz és vesd magad

a hajnali kegyelembe

*

megáld téged megáld engem

simogat  nap az éjjel

simogat téged simogat engem

eljössz velem?

*

hajnal félelemmel töltöd el éjjelem

ha csak lehúnyom szemem

nem látod e képeket lelkemben

eljössz velem?

*

ha elkopnak a hajnali ölelések

ha rád és rám tréfát gúnyt vetnek

eljössz velem?

*

amit érzek meg nem érthetem

míg hajnali mezőkön nem pihenek

eljössz velem?

(1968)

*

Holdkór kapusa

(Janitor Of Lunacy)

*

Holdkór kapusa

gyermekkor bénítója

üres bölcső kővé váljon

nekik nekem reményt hozzon

*

zsarnokság kapusa

hiúságom tanúja

emlékem halandó legyen

ördög tette cselre leljen

*

tűrd el féltékenységem

ismerd el szörnyű szükségem

Holdkór kapusa

sorsom azonosítója

éleszd fel az élő álmot

bocsásd meg a kérő sirámot

*

pecsét legyen magvával a jóság

enyhítsd a baj fuldoklását

(1971)

*

A kis lovas

(Le petit chevalier)

*

Én a  kis lovas vagyok

az ég a szemem felett

meg nem rémülhetek

*

Én a kis lovas vagyok

a föld a lábam alatt

meglátogatlak

meglátogatlak

(1971)

*

Félek

(Afraid)

*

nem ismerlek nem szólok

nem látlak tiéd nem vagyok

nem ismerlek nem szólok

nem látlak tiéd nem vagyok

*

legyen tiéd valaki

más akarata

legyen tiéd valaki

más akarata

gyönyörű vagy

egyedül vagy

gyönyörű vagy

egyedül vagy

*

gyakran játszik a kamasz

bájod a jutalma

gyakran játszik a kamasz

bájod a jutalma

*

űzd el éhedet

érd tetten a csalást

ûzd el éhedet

érd tetten a csalást

*

tüntess el arcokat

bájod a jutalma

tüntess el arcokat

bájod a jutalma

(1971)

*

Királyok Völgye

(Valley Of The Kings)

*

bandita lesz gyarlóságom

erődje lesz majd a késem

fegyvere pedig ártatlanságom

a gyilkosnak nem szabad meghalnia

*

van-e vád a sorsom ellen

elárulhatom-e gyûlöletem?

átlépem-e még apám kapuját

meg kell-e a gyilkosnak halnia?

*

elrejtve hever a végrendelet

mélyen bűneimbe

egy hintó, egy hintó visz majd engem

a Királyok Völgyébe

(1974)

*

Üres a szívem

(My Heart Is Empty)

*

üres a szívem

de amit éneklek

szerelmemmel teljesek

*

egy férfi mondta nekem

és így is érzem

*

van úgy a szerető nem látja

van úgy tán nem is tudja

hogy dühömnek nincs tanúja

mikor belé a kését mártja

*

a fojtogatót keresem

hogy bûnömben segítsen segítsen

*

mutasd meg mire figyeljek

jönnek a reggeli fények

vele késsel végzek

*

vakító nap

a jövő szívverése

a becsület

hazudik neked

*

üres a szívem

de amit énekelek

szerelemmel teljesek

(1974)

A Szfinx

(The Sphinx)

*

az órák mióta nem láttalak

ismeretlen múltban hagytak

de tán ôk is itt maradtak

és az utamon velem járnak

csónakomba utánam szállnak

*

betegen ragyog egy fény

és áll

halovány erô

magányom

még itt vár

(1982)

Bíbor ajkak

(Purple Lips)

*

nevetésre emlékeztet

mely lezuhanni hagyott

szívem lassan lehullt oda

hol sodornak esti hangok

*

néha nem árt ha nem

jut a fényre egy gondolat

gyôzhetsz így akkor is ha

az ékszerek hazudnak

*

keresem ôt régóta már

e törött hídon állva

így biztosan rátalálok

bíbor ajkára

(1982)

Jim Morrison

*

Az idő savként dolgozik

(Time Works Like Acid)

Az idő savként dolgozik

foltos szemekkel

látod repülni

az arc változik

míg a szív ver s

lélegzik

nem vagyunk állandók

repülő nyilak vagyunk

a mozgó angyalok summája

a lány arcot váltott az autóban

a szem a bőr a haj marad

de száz hasonló lány

jön sorban

egymás után

Holt macskák, patkányok (Dead Cats, Dead Rats)

holt macskák, patkányok

itt jártak láttátok

köcsögkalap holt macska

ifjú ember vérét szívja

remélem visszatér

a katona agyáért

ugyanennyiért

*

holt macskák patkányok

itt jártak láttátok

köcsögkalap dagadt macska

azt hiszi arisztokrata

azt hiszi ölhet gyilkolhat

s meglőheti a lányomat

*

holt macskák patkányok

arisztokraták vagytok

Töredékek egy párizsi füzetből

hamarosan itt lesznek

kik?

ó hallgató kedves rögtön itt lesznek

e szavakat cellám szűk magányában

írtam egy mexikói lánynak

smasszer hallom

lengő-csengő kulcsaidat

a hosszú folyosón

*

nagy országút

a nagy óceán partján

elviszlek magammal

egy kicsit messzebbre

a város felé

*

az egyvonalú univerzum  hosszú kígyó

és mi rajzolatok vagyunk ékszeres bőrén

a halott fenevad bőre hajmeresztô

hullámokban reszket

halj meg durván követeld világodat

kövesd a kígyót lassú útján

a pilóta szeme némán felhősen sikolt

mázold be a csillagokat

de a vén kígyó kúszik és

isten ragyogva gördül vége felé

ha beleharap saját farkába

a föld is összegyûrôdik

de ne hagyd el magad

idegen partokon

hol hangosan kiáltasz

még többért

titkos dicső szexi remek

végül is halott vagyok

Rögtönzések (Improvisations)

s jönnek furcsa istennek

s jönnek furcsa istenek

puha cipőben

hajuk lebeg

zöldelő szemek

gonosz tengerek

*

zavargás zavargás

világom fényes csalódás

meleg napok s arcok gyűlnek

s az ezüst erdôk véget érnek?

*

whiskey-ről titokról emberekrôl

mesélek nektek

és hívőkről meg arról

hogy s mint volt a kezdet

kezdetben voltak a nők és

holdat ugattak a gyerekek

majd bölcsességet hozott hamar a napfény

lázat és betegséget

*

próbálj emlékezni rám

ha tudsz egy másik helyett

biztosan tudhatod velem

hogy megrendítjük a vezéreket

ha nem hallgatsz rám

nem adok neked új erôt

nem látod-e hogy mi mind

a bandából látjuk a temetőt?

*

s ha minden hatalmas tanító

és hitoktató vádlottá lett

a parti fövenyen

megláthatjátok jövőmet

és ha mindenki

gyanakszik majd a bűnbánatra

nem lesz több megbocsátás

felejtés lelkifurdalás

*

vasárnapi fuvaros

keresztény kurafi vagyok

háromszemű fiú

tizenkét lábujjú lányt akarok

*

hamarosan

nappalidba

baráti szörnyek

költöznek

és belőlük gyíknyelvek

lebzselnek

*

egyedül leszel

kannibál-sírásban

magad leszel

gyermek-hazugságban

*

hamarosan

vérzik a tévé

nyáresti holdban

mosd ki az ollót

mélyedből

öregszel

*

minden dezertőrt fôbe lövünk

holnap hajnali ötkor

szedjék össze magukat

és ne lófráljanak

*

nincs több nonszensz

*

a gyilkosság 3:30-kor

történt

nem volt tanúja senki

még a breviáriumok is

ablakban hagyták szőtteseiket

s mindünket elnémított

a bús üszkös felhő

mely minket követett

*

tudtad hogy minden apáca

42 éves és kék szemű

tudtad hogy fehér minden

francia asztalkendô

tudtak hogy a nők alsóneműt

viselnek

igen

*

hogy utánozhatja egy zenész

az alsónemű zaját

amely lecsúszik egy nő combján

és a bokáján

majd lábujjain

és lábujja gyűrűin

és festetlen körmein

*

gyere kövess

át a tengeren

végtelen

*

requiem egy súlyos

mosolyért

a szennyes szatír

felszökkent az iszapba

*

vajforró fazék

hol van Marrakes

vad vihar a

vízesés alatt

ahol a vadak

a délutánba

belezuhannak

*

itthagytad

semmidet

hogy kitöltsd

csendemet

*

remélem

mosolyogva mentél el

mint egy gyermek

ha beveti magát egy

álom hideg

maradékába

Elektromos vihar (Electric Storm)

elektromos vihar

ott szemben

barométer a nullán

erdő

hó fojtogatta

szomorú szemű kutya

sivatagi vakrepülések

neon-nagybetűk

angyalok visszhangozta

elcsendesült vadon

angyal-röpte

a dohánygyárba

holnap az útszéli ivó jön

készüljetek az éjszakára

ébrednek a zajok

fokozódó tudás-

és emlékezet-érzés

képzeljetek éjjeli mennyeket

hiányzik-e valaki?

Meg nem tett léptek (Untrampled Footsteps)

Meg nem tett léptek

határ menti álmok

bűn-lehetőségek

látszat-életek

vízparti

magány-merengések

nincs bennem

őrülten susogó vágy

vagyok ahogy

szívem életre ver

susogó vágy

messzi homokmezők

Az eredendő kísértés (The Original Temptation)

Az eredendő kísértés a pusztítás volt

A sziklák az út a falak

az eredendő hősiesség kijátszani a tűz-elemeket

viharba hívni a teremtményeket

az eredendő hősiesség a bukás volt a zuhanás

a minden a természetes ember

*

részt venni a teremtésben

felkészíteni a dolgokat

életre hívni a dolgokat

*

a keresztút ahol az autó rejtőzik

fekszik lakik világok találkozópontja

ahol álmokat alkotnak

ahol minden lehetséges

démonok hona

*

Az  autó acél és króm Facölöp

Cölöpfő Halom Temető

Ahol a fém néma alapelemeire bomlik

Hogy újjászülessen

feltámadási mesék a vadonban

káosszá válni és visszatérni

*

két sötét tyúk, vagy egy király és királyné

szövegel a balkonról

*

társadalmi típusok sétálnak a járdán

mikrokozmosz egy gyűszűben

Sárkánygyík-mise (The Celebration of The Lizard)

utcai oroszlánok

üvöltő tüzelő némberek

habzó szájú rémek

a városban ketrecbe zártak egy szörnyet

*

nyári földön hempergett

anyja teste

míg elhagyta a várost sietve

délre tartott

majd a határt átlépte

káosz és zűrzavar

maradt ott mögötte

*

egy nap az ébredés egy zöld szállóban lelte

különös teremtmény morgott mellette

verítéktől fénylett a bőre

*

 mindenki idebent?

kezdődjön hát az ünnep.

*

ÉBREDJ!

emlékszel még hol jártál

mikor felriadtál?

a kígyó sápadt aranyüveg volt s durva

megérinteni is féltünk

izzó halott sitt volt a lepedőnk

de ő ott volt mellettem

ifjan és nem vénen

haja sötétvörös fény

s fehér selyem bőrén

*

rohanj most a fürdőszoba-tükörhöz

nézd!

belépett!

képtelen vagyok várni rá ha

egy évszázad a lépte

arcra borulok lassan

a hideg csúszós kövön

hogy érezzem a bűzjeges vért

míg sikamlós kígyók

csúsznak az esőért

*

van egy játszmám figyeljetek ide

belemászok az agyam mélyébe

ugye fogjátok mi a lényege

begolyózni – ez a neve

a játszma indul próbáld csak ki

szemed kihunyt neved senki

nincs már világ ember sincsen

kerítést emelünk a világegyetemben

*

játszmázunk s közben bulizunk

hunyd le a szemed nem bukhatunk

itt vagyok veled s máris megyek

törni-zúzni akarok veled

*

bújj vissza agyárkaidba

a szenvedésnél sokkal alábbra

e teret eső sosem mossa

*

s unottan hull az eső a városra

fejünk felett

és az áramlatok útvesztőjében

csendesen lézengenek

a szelíd dombok idegbetegeivel

csúszómászók dögivel

kövületek barlangok

jeges magaslatok

minden ház egyenarcú

az ablakok kerekek

s vadak a járművek

reggelre zárva félnek

alszik minden a néma szőnyegek

a bamba tükrök

a porral lepettek

valahol az ágyak alatt

*

és törvényes párok sebzik

egymást lepedőiken

s lányaik halkan kielégülnek

ondókkal csecsükön

*

ÁLLJ!

Embert öltek itt!

sziréna

*

beszélj még s nézz körül

kesztyűd legyeződ a földre kerül

a városból elrohanunk most

meneküljünk sietve

velem csak te gyere

*

földet ne érints

napot meg ne láss

fuss fuss fuss

nincs utad más

nincs más

*

dombos ház derül

a hold még kiterül

árnyalják a fák

a tanútevő vad szuflát

gyere bébi

fuss velem

hát fuss!

*

izzik a ház a dombtetőn

gazdag és kényelmes minden

vörösen várnak a fotel karjai

nem tudsz semit míg nem vagy itt benn

*

holt elnököt fuvaroz a sofőr

ragad a motor a kátrány megöl

ülj mellém ennyit erről

a Cár vár ránk kelet felől

*

a tóparton útonállók élnek

a lelkész lánya kígyóval kéjeleg

aki az út mentén egy tóban tekereg

hazaértünk ébredj kedves

*

nap nap nap

égj égj égj

most most most

hold hold hold

*

elmarlak

MOST MOST MOST

(jaj)

*

farsang-harangok szóljanak

kígyók daloljanak

legyen amit akarnak

(harangok)

*

eltűnés

sivatag-éj

a tűz hangjai

*

lecsorgunk folyón és autóúton

erdőn  s nagy zuhatagon

Carson és Springfield utunkba esett

és Phoenixből jött az igézet

*

és elmondom neked a Királyság neveit

és elmondok mindent mit úgyis tudsz

hallgasd egy kicsit az öklömnyi csendet

mely az árnyékból megmássza a völgyet

*

tűzhangok

sípok

csörgőkígyók

kasztanyettek

*

a Sárkánygyík-király én vagyok

azt teszem amit akarok

megállítok forgó bolygókat

megállítok rabomobilokat

*

hét évig időztem

a buja száműzött házában

a sziget lányaival

mocsokban játszottam

és most visszatérek

az igaz az erős a bölcs földjére

*

sápadt erőknek testvérei

éjszaka gyermekei

ki jön velem a vadászatra?

*

jönnek már az éj bíbor légiói

sátraitokban vár az álom

holnap belépünk szülővárosomba

én készen állok

Robert Hunter (Grateful Dead)

Sötét csillag (Dark Star)

lezuhan a sötét

csillag

fényei hamvukba

holtak

*

rongyos az ész

tengelyüktôl az erők

szabadulnak

*

csalódott felhőkben

a bűn után

fényszóró kutat

*

elmegyünk-e

Te és én

míg még lehet

elôttünk

az átható

gyémánt

szürkület

*

a dolgok formátlan

visszfényében

tükör reszket

pörgô jégszirmú

virágokban

üvegkéz olvadása

*

bársonyos hölgy

hátrál

a búcsúzó

éjszakába

*

elmegyünk-e

Te és én

míg még lehet

előttünk

az átható

gyémánt szürkület

(1970)

Virágvasárnap (Palm Sunday)

oly fehér a folyó

oly vörös a hegy

és a nap ragyog

fent a fejem felett

az útszéli kocsmák

bezártak csendesek

megint

virágvasárnap lehet

*

oly zöld volt az ég

kanári fellegek

vérzik a kelő hold

mint kövér eperszemek

mint áldás nyugodt

a naplemente

egy igaz szerelem

a többi csak mese

*

ha még itt maradok

a baj utolér

sírvers vár rám

s lehulló szemfödél

türhető nap ez

minden embernek

megint

virágvasárnap lehet

(1972)

*

Rosemary

bőrcsizmát viselt

kölnit lehelt

tükör volt ablaka

csak ült s nem felelt

*

nőttön nőtt a

kert körülötte

skarlát és bíbor

kármin és kék színbe’

*

hol jött hol ment

majd elment messze

hervadt virág lett

a kertnek pecsétje

*

a kert falára

legendát írtak

senki sem jöhet

míg nincs ki maradhat

(1972)

Holigomena

Holigomena

a következmények vagyunk

nem szeretők inkább szeretettek

kenyeret törünk Péterrel

mint a többi hűtlenek

*

Innuendo az anyanyelvünk

a tagadás nyelvjárása ez

az éhségre száz a szava

a vágyra is száz a szava

szerelemre száz szava

*

gyökértől ágig felhőig égig

és egy lépés alant

e szavak értelmét keressük

de a reménytelen akaratra

csak más szavakat lelünk

*

túl szótárunk határain

homályos pontok

ajánlják magukat

a szív sötét talaján

mesélnek túl a közönyön

de minden hittől messze

*

A Gyász Úrnője

a Gyíkok Völgyéből

szétszórt lelkünk

őrízetlen zugából tör ránk

oktalan hódító

míg mi ostobán vergődünk

a ma pés a múlt bölcsességei között

*

próbálunk

igazat szólni

ha nem

igazságosat

eltünt dolgokról

eltünt helyeken

eltünt szavakkal

egy eltűnt dalban

*

és valahogy

összehozzuk

hogy megtaláljuk

(1991)

Részeg lettem hogy szeresselek (Made Drunk To Love You)

Részeg lettem hogy szeresselek

Kijózanodtam hogy élvezzelek

hajnali három égnek a csillagok

de még a domb alatt lapít a hold

(1991)

A félkegyelmű öröme (Idiot¹s Delight)

sas köröz egy

kis szoba

mennyezetén

és szárnyai

surrognak amint

a négy sarkot

lazán lesöpri

csészém felhőtlen

iszom

A húszéves Rimbaud (Rimbaud at Twenty)

holt hamut kaparsz

a vasrostélyon

tollheggyel hogy

lélegezzen a parázs

jöjjön gyors

tapló-látomás

hogy melegedjen a szoba

ha a szív már nem

*

holnap elhagyom

Franciaországot és

az idióták kéretlen

szerelmét kiket

nem bírok tovább

*

láttam mint beszéltem

és nem szólok többet

bárcsak úgy látnék

mint más emberek

kiknek szavuk nincsen

*

lánggal ölelő

hús anyátlan

csont fia

vagyok

*

csont van a szépben

nincs a csontban szép

csak örök haszon

sosem voltam őrült

szédült

lázas

merész igen

de beteg sosem

tán majd egyszer

*

de azt tudom

nincs kielégülés

a magas pokolban

az angyalokban

hajsza az egész

*

egy szörnyű éj

után felébredtem

végrendeletemmel

kezemben

nem tudom

hogyan tettem

enyém és nem

idegen írás

valódi kezemben

*

ez a részem

mely mint macska

kapaszkodik a részeg

tengerek szárazdokkjaiba

*

irni inkább

mint megfulladni

látomásos vér

nyers dicsőségébe

– józan eszem így beszél

*

nincs többé a

költő kurvája

aki kialkudta

fényes és teljesen

átlátszó halálomat

finom halmokkal

szögletes szavakkal

megöltem két

kezemmel

s most itt vagyok magamban

tartalmatlan

*

egyke testvére

vagyok

árvának születtem

*

a karcsú buja

halált kutatom

forró égöveken

melyek távol esnek

a világtól

hol elhibáztam

a sorsom

(1999)