Jacques Prévert (1900-1977) versei

Jacques Prévert, a 20. századi francia költészet egyik besorolhatatlan alakja, a klasszikus szürrealista hullám egyik utolsó képviselője, több szállal is kötődik hozzám. Ő volt az első kortárs francia költő, akit megismertem a római Lycée Chateaubriand-ban, kezdettől fogva nagyon élveztem szellemes, szabad asszociációs költeményeit, bölcs iróniáját és nagyon sokat tanultam belőlük a francia nyelv finomságaiból, játékosságából. Első kötetem tőle, amit 18. születésnapomra kaptam Szüleimtől, a Lim-lom (Fatras) volt, amelyet a költő maga illusztrált groteszk, erotikus, olykor morbid kollázsokkal és amelynek néhány szösszenete szállóigévé is vált közöttünk. Még gimnazista voltam, amikor elkezdtem a kötet verseit fordítani, aztán később többször visszatértem hozzájuk. Közben megismertem a sanzonszerző Prévert-t, és nem utolsósorban a filmírót, hiszen olyan ma már mérföldkő-filmeket köszönhetünk neki, mint a Furcsa drámát (Drôle de drame), a Ködös utakat (Quai des brumes), a Szerelmek városát (Les enfants du paradis), vagy Az éjszaka kapuit (Les portes de la nuit). Költészete számomra olyan biztos ihlető pont az életben, amelyhez sokszor több éves szünet után is vissza lehet térni. Régóta terveztem egy válogatás-kötetet életművéből, most végre ennek is elérkezett az ideje.
A Lim-lom (Fatras) című kötetből

1.
egyetek a füvön
s igyekezzetek
mert maholnap
ô eszik testetek felett
2.
hadüzenet jött
két kézre fogtam
bátorságomat
s megfojtottam
3.
álmodó ha néha visszatérsz
mosolyoghat rá az élet
de inkább csak leszámol
mielôtt felmond néked
4.
Gondolat
(Pensée)
nem én vagyok ki dalol
csak egy virág mit láttam
nem én vagyok ki nevet
csak az a bor amit ittam
nem én vagyok aki sír
a szerelem mit elhagytam
5.
Kik egymást szeretik
(Qui s’aiment)
szeretik egymást s ölelik
az éj kapuiban
s a járókelôk ujjal mutatnak rájuk
de kik szeretnek
senkinek sem léteznek
csak árnyékuk az
mely az éjben remeg
s kihív haragost megvetőt irigyet
kik szeretnek
senkinek nem léteznek
egyébként is messzebb vannak az éjnél
feljebb a napfénynél
első szerelmük vakító egénél
6.
Vér és tollak
(Sang Et Plumes)
emlékek pacsirtája
a te véred hull
és nem az enyém
emlékek pacsirtája
kezem ökölbe szorul
emlékek pacsirtája
szép halott madár
mondd miért vagy itt
miért szemezed kezembôl
a feledés magvait
7.
Felvonulás
(Défilé)
Isten meglepte Évát s Ádámot
így szólt
csak tessék folytassátok
igazán nem zavarok
higgyétek azt hogy
nem is vagyok

8.
Az élet szép
(La vie est belle)
mikor az élet lelép a színrôl
a halál mindent rendbe rak
az élet játszik
a halál takarít
nem számít a por
mit a szőnyeg alá rejt
sok szépséget persze ott felejt
9.
Dal a vízről
(Chanson d’eau)
fürgén mint egy kisegér
Aubervilliers-i egér
mint nyoma mely rohan az utcán
Aubervilliers sok utcáján
a folyóvíz folyik a kövön
Aubervilliers-i kövön
igyekszik
rohan siet
úgy tűnik szinte menekül
Aubervilliers-ből menekül
rohan a természetbe
ki a rétre az erdőkbe
hogy társainak a fáknak
folyóknak réteknek elmesélje
miről álmodik egy munkás
Aubervilliers-i munkás
10.
Üzenet
(Le message)
az ajtó mit kinyitottak
az ajtó mit újrazártak
a szék mire leültek
a macska kit simogattak
a gyümölcs melybe haraptak
a levél mit elolvastak
a szék mit valaki felrúgott
és valaki ajtót nyitott
az út hol valaki futott
erdő min valaki átrohant
valaki magát folyóba veti
a kórházban valaki halálát leli
11.
Kopognak
(On frappe)
ki az?
senki csak a szívem dobog
hangosan ver
veled
érted
de ott kint
a kicsiny bronzkéz a kapun
nem mozdul
nem rezzen
még kisujja sem rebben
12.
Idő
(Temps)
az életem nincs mögöttem
sem előttem
sem jelenben
csakis bennem
13.
Madárszem
(Oeil d’oiseau)
madarakkal szememben alszom el
egy kertről álmodom
de ha szemeid messze járnak
könnyekkel szememben alszom el
s álmomnak neve: bánat
14.
Biblia
(Bible)
És Szűz Mária eladá Józsefet Putifárnénak egy tál lencséért.
Jól kellett táplálni a kicsit.
Isten azért teremtette meg az elefántot, hogy az ember tudjon
elefántcsont-feszületeket faragni.
Istentől minden kitelik – vélik az apostolok.
15.
Férfi és Nő
(Homme et femme)
Hétszer forgatta meg nyelvét a számban, mielôtt szerelemről kezdett beszélni nekem.
Egy jólnevelt kísértet soha nem hívja feleségét “kicsi özvegyemnek”
Az asszonyi gondolat a legerősebb a természetben, kár, hogy ingatag.
16.
Memória
(Mémoire)
Az emlékezet lyukában
rejtőzünk
hegyeiben
elveszünk
(a fordítások 1974-ben születtek)
17.
Utazás a Holdba
(Voyage sur la Lune)
ah ön tehát odamegy
Igen
tudja hogy hol van?
nem de ismerem
és ennyi csomagot visz?
Igen
soha soha
jegyezze meg
oda ezekkel
soha meg nem
érkezhet
rőt rőt kicsi hold
egy vén szürke felhô követ
de egy sárga ceruza
nevét írja a
reggel kapujára
a felhő pukkad s elmenekül
rőt rőt kicsi hold
parányi édes boldogság
az éjnek öröme
egy fának utolsó levele
reszket
a szélben mely elhozza neki
a favágó lépteket
17.
Picassónak
(Á Picasso)
Húsz évedre Pablo
elmúlt húsz évedre
és a maira is
az időkötélnek
jó végét fogod
mindig-születésnap
életed
s élted ragozódik
végig a múltkorba
belidejű jövőbe
a végtelen múltba
18.
Luc Simon képei
(Les peintures de Luc Simon)
nedv és vér
oroszlánok liánok
lányok és lángok
vad metafórák
zöld térképek
fák és férgek
nap szele rázza a fekete csendet
bolond hold széttárja a lázadó ágakat
s nyitja a táncot
nimfák és driádok
életöröm-tüzek
idôk napjában
páfrányok rácsok
bajor kastélyok
kóbor lovagok
és Arthur király
rajta napsugár
Harrar-i nap
egy reims-i gyermek
álmodott róla
majd utazva
megtalálta
a vadaknak fénye
Ardennes erdeje
és Dahomey
ünnep
tam tam
mind szól szeretlek
mind szól szeretlek
minden simogat
s felfalja magát
minden önpusztít
és él tovább
óra csalogatóra
idôm elhalad
valahol máshol
minden igazabb
19.
Nagy gyakorlat
(Les grandes manoeuvres)
éj űzi a napot ki elűzi az éjt
árnyak számtalan
számok árnytalan
végtelen
ütemesen
árnyak számai
számok árnyai
végtelen
kezdetekben
éj űzi a napot ki elűzi az éjt
s végtelen napok sora jajong
életéért
20.
Adagio
kihalt tengerparton
egy fordított teknős
homokóra mellett
senki sem fordítja meg
teknős
utolsó órád
számlalatlan marad
minden este
a halál vacsorára hív
az élet velem iszik
a halál szórakozik
egy férfi s egy nő
egymást sohasem látták
egymástól nagyon messze élnek
más városokba
egy nap
egy könyvnek ugyanazt a lapját
olvassák egyszerre
mások másodpercében
a legelső percben
utolsó órájukban
pontosan
(A fordítások 1980-ban születtek)
21.
eltemetett halott
leszakított virág
reménytelen szerelem
22.
ajkaidat
jobban szeretem
mint minden könyvem
23.
Graffitik
(Graffitis)
A szabadság mindig feltételesen igaz.
XIV. Lajos annyira félt a napszúrástól, hogy kerülte a tükröket.
Ha a szerelemnek bekötik a szemét, akár főbe is lőhetik. De ha tágra nyitja a szemét, áthatol az életen anélkül, hogy eltaposnák.
Egy lány meztelen teste titokzatosabb, mintha vizonba, Chanelba vagy
gyapjúba öltöztetik.
És mindenki haragudott rá, mert sohasem tett semmi rosszat senkinek.
Aki azt mondta: ember embernek farkasa, ha tükörbe néz, hiénapofát látott volna.
Az elektrosokk tehetetlen a szerelem villámcsapása ellen
Sajnos amikor az ördög sántít, Isten lábatlan.
Amikor mindenki megölt mindenkit, a gépek gépiesen beszélnek majd az emberekről, ahogyan az emberek beszéltek az istenekről.
És a város hülyéje mindig nevetségessé teszi a falu bolondját…

24.
amikor nincsen
nagy tömeg
nagy dolgok
akkor történnek
25.
a legjobban ôrzött titkok azok
miket soha senki nem fírtatott
26.
egy madár kalitkában
szabadságom gyászban
ó ifjúságom
hagyd meg az életörömömnek
az erőt hogy megöljelek
27.
kezed
egy arc lehet
karkötőd
nyakéked
két gyűrűd
a szemed
ruhád bársonya
szőkeséged
28.
kegyetlen
az idő azokkal
akik agyonütnék
(a fordítások 2001-ben készültek)
29.
amikor az élet egy nyaklánc
minden nap egy gyöngyszem
amikor az élet egy ketrec
minden nap egy könnycsepp
amikor az élet egy erdő
minden nap egy fa
amikor az élet egy fa
minden nap egy ág
amikor az élet egy ág
minden nap egy levél
amikor az élet a tenger
minden nap egy hullám
minden hullám egy jaj
egy dal egy borzongás
amikor az élet játék
minden nap egy kártya
káró vagy treff
vagy baljós pikk
és amikor boldogság
a szerelem kártyái
a segg és a szív
(A fordítás 2019-ben készült)