A bosszú utolsó utáni pillanata – szerelmi bűntény

A szemkontaktus ötödik másodpercében mindketten tudták, hogy ez az a pillanat, amire mindketten harminc éve vártak és amit el akartak kerülni.

Néhány órával később abban a hitben léptek ki örökre egymás álomvilágából, hogy kölcsönösen lerótták minden adósságukat.

L. annak a beteg szerepjátéknak köszönhette, hogy beindult írói karrierje, amibe majdnem belepusztult és a következő tíz évben egyszerre gyönyörű és rettenetes kapcsolatokat élt meg, míg nem eljutott a Boldogság Házába, amelyet azóta is féltve őriz.

B.ugyanennek a beteg szerepjátéknak köszönhette, hogy 17 évesen felszabadította alfanőstény vadászösztöneit, amelyektől később sem tudott szabadulni, akkor sem, amikor L. hatására elindult a maga jogán az írástudók útján, mert a zsákmányszerzés káprázatában mindig lemaradt az öröm beteljesüléséről.

L.-ben azóta is bűntudat munkált, hogy belement ebbe a szerepjátékba, ezzel tucatnyi ember boldogságát tette tönkre jóvátehetetlenül akkor és még éveken át, amíg érzései és gondolatai le nem tisztultak a Boldogság Házában.

B.-ben azóta is bűntudat munkált, hogy akkor, elvakítva saját, komolyan nem is remélt diadalától, nem akarta örökre magához láncolni L.-t, és a következő prédák már mind csak az ő halvány utánzatai voltak.

L. előző éjjel azt álmodta, hogy elment B. városába és megkérte apjától B. kezét, pedig a férfi kezdettől fogva gyűlölte őt. Miután az apa igent mondott, döbbent rá esztelen tettére, hogy ezzel ismét lerombolja a Boldogság Házát. Nem maradt más választása, mint megölni B.-t, mielőtt a dolgok igazán rosszra fordulnak.

B. előző éjjel azt álmodta, hogy L. megkérte apjától a kezét, legyőzve több évtizedes gyűlöletét. Elhatározta, hogy többé nem engedi ki a kezéből L-t, minden lépését követni fogja, mindenkit elpusztít, aki útjába akar állni, és ha minden kötél szakad, magát L.-t öli meg.

L.-nek eszébe jutott az első nagy szakításuk előtti utolsó találkozásuk, amikor B. azt szerette volna, ha tesznek egy nagy sétát az erdőben és mindent megbeszélnek. Ő azonban már előzőleg elhatározta, hogy nem enged semmilyen csábításnak, B-ék házába mentek, és L. a saját szobájában pofozta fel az öngyilkossággal fenyegetőző lányt.

B.-nek eszébe jutott az első nagy szakításuk előtti utolsó találkozásuk, amikor azt szerette volna, ha tesznek egy nagy sétát az erdőben, és mindent megbeszélnek. Akkor ő elhatározta, hogy minden eszközzel megpróbálja megtartani magának L.-t, és ha nem megy, ott az erdőben megöli. Azóta sem tudja, hogy L. gyanút fogott-e, vagy csupán ő volt az erősebb abban a pillanatban saját terve végrehajtásában.

L. nem sokkal e találkozás előtt látta újra sok év után a híres angol botrányregény legjobb filmváltozatát, és képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy az érzékeit szabadjára engedő arisztokrata hölgyet játszó sudár színésznő vonásait ne B. arcával azonosítsa.

B.-t már régen nem érdekelte L., amikor először látta a híres angol botrányregény legjobb filmváltozatát, és azonosította magát az ő szenvedélyével, hogy megszerezze a férfit, akit a sors nem neki szánt, bár ő érzékeit csak annyira engedte szabadon, hogy zsákmányát ezzel lépre csalja.

L. felidézte magában, hogy miután otthagyta a zokogó B-t házuk kertjében, éveken át visszajátszotta magában a találkozást a vasútállomáson, amikor B. az erdőbe hívta. Látta, amint egyre néptelenebb ösvényeken mennek, és ő nagyon vigyáz arra, hogy B. véletlenül se kerüljön mögéje, sőt, inkább a lány menjen előtte. És akkor ő egyszer csak leüti, az eszméletlen lányt a hátizsákjában lévő zsineggel egy fához kötözi, letépi a ruháját, majd miután magához téríti, a szerepéhez tartozó bőrnadrághoz vett szöges szíjjal félholtra veri, majd otthagyja meztelenül a fához kötözve, abban a biztos tudatban, hogy jó ideig nem talál rá senki, ő pedig akkor már árkon-bokron túl jár.

B.felidézte magában a találkozást a vasútállomáson, és éveken át visszajátszotta magában az elmaradt erdei sétát. Nagyon vigyáz arra, hogy L. véletlenül se kerüljön mögéje, hanem inkább előtte menjen. Tudja, hogy L. szereti ölelgetni a fákat, felhívja ezért a figyelmét egy különösen szép tölgyre. És amikor L. megöleli a fát, apja rúgóskésével hátba szúrja, majd otthagyja őt az avarban abban a biztos tudatban, hogy meghalt, azt pedig senki nem tudja, hogy ők aznap találkoztak, bár kapcsolatukról sokan tudnak a városban.

L.-nek eszébe jutott, hogy nemrégiben az egyik kereskedelmi televízió híradójában bemutattak egy szörnyű esetet: egy város melletti erdőben egy fához kötözve találtak rá ruhátlanul egy nagy port felkavaró történelmi kutatásairól ismert nőre, és a brutális cselekedettel helyi szélsőjobboldali figurákat gyanúsítanak. Az áldozat túlélte a támadást, de akkor még nem volt kihallgatható állapotban. A felvétel alapján L. nem tudta biztosan beazonosítani B.-t, holott biztos volt abban, hogy őróla van szó, csak az dühítette, hogy valaki tudta nélkül megelőzte.

B.-nek eszébe jutott, hogy nemrégiben az egyik kereskedelmi televízió híradójában beszámoltak egy szörnyű esetről: egy város melletti erdőben vérbe fagyva, több késszúrással a hátában találtak meg egy országosan ismert oknyomozó újságírót. Az áldozat túlélte a támadást, de akkor még nem volt kihallgatható állapotban. A felvétel alapján L. nem tudta biztosan beazonosítani L.-t, holott biztos volt abban, hogy őróla van szó, csak az dühítette, hogy valaki tudta nélkül megelőzte.

Egy egyetemi előadóban ültek, egymástól legfeljebb 3-4 méterre. B. a hajdani dzsentri életmód mai párhuzamairól beszélt. De talán nem is figyelt saját előadására, L. tekintetéből próbálta kiolvasni a férfi gondolatait. Vajon a téma hozta-e ide, vagy az ő személye? Fog-e feltenni kérdést a végén, vagy megvárja őt? Van-e benne még bosszúvágy, vagy kész újra beleesni az ő csapdájába? Volt azonban annyira profi előadó, hogy mindebből a hallhatóság semmit nem vett észre.

L., miközben komolyan érdekelte az előadás, B. tekintetét fürkészte. Bosszúra készül-e, vagy arra, hogy harminc év után újra elcsábítsa, hogy harminc év után mégis ő nyerje meg kettejük háborúját? Vajon meg meri-e szólítani őt a plénum előtt, vagy vár a megfelelő pillanatra, ami elől L. nem tud kitérni?

Az órák, percek által meghatározott idő mindkettejük számára értelmét vesztette.

Aztán egyszer csak B. befejezte előadását. Prezentációs kivetítőjén megjelent egy Facebook-cím, B. ide kérte a véleményeket, hozzászólásokat, megígérte, hogy mindenkinek válaszolni fog, majd miután a közönség megtapsolta, szó nélkül távozott.

L. utolsónak maradt a teremben. Maga sem tudta, hogy arra vár-e, hogy B. visszajöjjön, és megüsse őt, vagy ő üsse meg a nőt, vagy arra, hogy B. biztosan elhagyja az épületet. Miután a folyosó is teljesen elcsendesedett, L. felállt, elindult kifelé. A kapun kilépve többször is körbe nézett, és miután senkit nem látott, csalódással vegyes megnyugvással hazafelé vette útját.

B. utolsónak maradt az épületben. A szomszéd teremben várta meg, míg L. végigmegy a folyosón, és kiér az utcára. A sötét ablak mögül látta a férfit távolodni, aki lassan egy parányi pontnál is kisebb lett. Akkor ő is becsukott maga mögött mindent ajtót.

Ez volt mindkettejük számára a bosszú utolsó utáni pillanata.