Kóbor lovak madárháton 1.
1.
Az éjszemű lány feleannyi idős volt, mint én, de sokkal öregebbnek mondta magát, mert hozzászámította az univerzumban eltöltött összes időt. Először pusztán tekintetével ki akart ölni belőlem mindent, ami pusztítja az embert, de aztán mégis magamra hagyott kétségeimmel.
Talán megrémült attól, hogy rájött: Caligula ül mellette a nemzetközi buszjáraton. Nem a vérengző vadállat, hanem a zseni, 150-es IQ-val. Talán megrémült attól, hogy amikor kerestük a térképen angliai otthonát, túlságosan közel hajoltunk egymáshoz és hajunk összefonódott.
Az agymosodák még nem automaták.
2.
Méhek, farkasok, görények versenyfutást rendeznek a télutón. Perzsa éj a német erdőben, gyermeteg lepedőálom hódfarkas háztetőkön. Az ótvaros szabadságharcosoknak átdolgozták a himnuszát, abban a pillanatban, hogy szabad földre érkeztek. Ha figyelünk, képesek szeletekre vágni a naplementét. Hangoskodó marhák telepszenek rá a falevelek surrogására.
A súlytalanság nem állapot, hanem bűn – mondta henteslegény, aki elvégezte a filozófia-szakot is.
3.
Ködharapó sirályok. Behajózták a szürke gomolyba Anyám vöröstéglás, meddőhányós gyermekkorát. A bányászarcok barázdái csak mélyültek agyában 40 év alatt.
4.
Mozgó szobák, hullámzó padlók, rengő csillárok. A Titanic egykori utasa most csak a Csatornáig merészkedik, de legalább jól tud úszni. Összecsúsznak és hajba kapnak a ferdefalú csendéletek, és kávét kérnek, bő lével, cukor nélkül. Talán egy szürke bálna hátán ringatózunk. Talán ez a ringás a Szabadságszobor lábainál, vagy Minosz király palotájának kapujában hal el.
Kit vegyek fel a tengerhajóra, amelynek én vagyok a kapitánya, hajósinasa, fedélzetmestere, és főszakácsa?
És a vöröstéglák száraz lábbal kelnek át a vízen és álmosan törölgetik csipkés ablak-szemeiket. A Ti kastélyaitok az én szívverésem. Egyetlen Welcome-ra nyújtom a kezem.
5.
Southern Comfort-ivásra 50 hétig kell várnunk, hogy két hétig csak őt élvezhessük. A nyolcadik napon egy perces néma csuklással emlékezzünk Janisre, amikor alagutat ás magának két sír között, Leonardnak fuvolázik és életre csókolja Bessie Smith-t. Még vért is ad neki, mert whiskey-csoportjuk egyezik. “Mindent vagy semmit” – énekelte utoljára Kisarcú Steve, mielôtt belefeküdt kastélya lángjaiba. Lírai Timót pszicho-dilikus házat nyitott azok számára, akiknek kitágult tudatuk már nem volt képes összemenni.
Ne nyomd az ujjad mélyen szemhéjadba, mert eltűnnek a tükörtojások és a fények az alagút végén.
6.
Kihasználták. Megverték. Megerőszakolták. Elfelejtették. Otthonából kitették. De az Üdvhadsereg menedéket ad minden szerencsétlen fiatalnak. Jézus az út, az élet, a center. Robinson a háziúr, Péntek szombaton szabadnapos, most settenkedhetnek a rózsatolvajok.
Gyűjtenek a vakoknak, az otthontalanoknak, a nyomorékoknak, a megalázottaknak. Csak az őrülteknek nem gyűjt senki.
7.
Chelsea-nek reggele, hétfője, hotelje, elnök apja és kék meze van. Murphy útjelző táblákkal keresi az igazságot. Viktória királynő jelmezt cserél Viktória Freiével, de csak Milos állomásfőnöki beavatásáig. Az elvetemültebbek inkább Lolát kérik Colával, még nem tudják, hogy transzvesztita.
8.
Az élet zöldje. A rejtőzők zöldje. A szabadság zöldje. A rock and roll-halál zöldje. A várakozások és az igazmondások zöldje. A költő-koszorú zöldje. A hattyútavak vizének zöldje. A találkozás meghitt zöldje. Mindörökre.
9.
Ha elhagyod szemüvegedet, rádiódat, könyvedet – trehány vagy. Ha elhagyod táskádat, műanyag-szatyrodat – terrorista vagy. Ha állva eszel sült halat sült krumplival – elfoglalt ember vagy.
10.
Az író, aki nem szerzett sorscsapás-diplomát a világtól, egy reggel betévedt egy elegáns szálloda mosdójába, ahonnan nem nézték ki rémséges pólójával. Benézett a tükörbe és egy kiegyensúlyozott, borotvahajvágott, nyálas, szőrtelen alak bámult rá unottan. – Eljutottan a skizofrász állapot netovábbjáig – mondta az író és undorral kezet mosott. Később kitörő örömmel fedezte fel azt a borvirágos arcú utcai énekest, aki torz vigyorral énekelte a szomorú homoszexuálisok dalát, a You Got To Hide Your Love Away-t. Három évvel korábban a Marble Arch alatt támasztotta a falat, és akkor is ugyanazt dalolta. Pennyjei közé dobott néhány forintot is, mint mindig ilyenkor, hátha elcsalja őt Magyarországra. A koszosszürke iszákos azonban ugyanolyan undorral szórta le a földre az értéktelen keleti fémeket, ahogyan az író előzőleg kezet mosott.
11.
Az építész olyan ügyesen tervezte meg a labirintust, hogy önmagát is beleszőtte, mégis kitalált. De addigra beesteledett, és az ölébe pottyant szerelmek kihullottak belőle.
12.
A szaxofonos a bútorozatlan szobában egyre csak fújta. De nem szárnyalhatott, mint a madár, mert ahhoz túlságosan fehér volt, és nem nézhetett vissza haraggal sem, mert ahhoz meg kellett volna előtte tanulnia trombitálni.
13.
Mintha adnának egy kortyot a szomjan halás előtt. Mintha egy pillanatra visszaadnák hallásodat és utána újra rátelepedne agyadra a szószátyár csend. Mintha egy-egy pillanatra úgy éreznéd: nem álom, hogy ott állsz a színpadon, és belőled jön a hang, a lendület, Te vagy a Nagy Felszabadító, Téged követnek. Aztán felébresztenek, továbblépnek, rácsapnak szenvedélyed lemeztűjére, a viaszok alá gyújtanak és a nyalókás cseppek a hasadékokba csöpögnek. Ölelgethetsz bábukat, bennük maradhat az ujjad, átérezhetsz köpésnyi futamokat, kirázhatsz görcsöket torkodból, kezedből, mígnem málladozni kezdesz. A rock and roll cirkuszban csak trágyasöprögető lehetsz.