Kóbor lovak madárháton 4.

Bűn és bánkódás

(2000)

1. Ismétlő fegyver

A Törzsvendég kétségbeesetten rontott be a Törzshelyre, mert a taxis nem tudta felváltani tízezresét. A máskor oly készséges csaposlány is tehetetlen volt.

– Majd én – szólt közbe álmatag hangon egy fiatal, kopaszra nyírt vendég, és piszkos nadrágjából gyűrt ezreseket vett elő, majd ismét belemélyedt poharába.

– Ti nem tudjátok, milyen végigmenni intézeten és börtönön – motyogta.

– Most jöttél bentről? – kérdezte a Törzsvendég.

A kopasz fiú bólintott.

– És mit csináltál?

A félálomban lévő fiatalember felélénkült. Nadrágja oldalzsebéből egy rugós kést pattintott ki kérdezője orra alá.

A Törzsvendég gyorsan rendezte adósságát a taxisnál. Csak később vette észre, hogy a fiú csak nyolcezret adott neki.

2. Tortúra

Monte Cristo 23. grófja és Faria abbé ükunokaöccse kérelemmel fordultak If várának börtönigazgatóságához, hogy cellájuk átalakításához elektromos reszelőket és ütvefúrókat kapjanak. A főnökség, az Amnesty International nyomására engedett kérésüknek. Ezt követően a két rab három hónapon át dolgozott, mire rá kellett jönniük, hogy a kijárat nem a szabadba, hanem a foglárok hálótermébe vezetett. Ott azonban már csak halottak voltak: kollektív öngyilkosságot követtek el. A fősmasszer búcsúlevelet hagyott, amelyben megátkozta a Genfi Konvenciót. Monte Cristo és Faria nem tehetett mást, mint egyenként felvitték a vároromra a zsákba varrt testeket és a tengerbe dobták őket. Nem ugrottak utánuk, mert a hosszú bezártság krónikus tériszonyt okozott nekik.

3. Terroristamese

Ulrike és Andreas még bevagonírozása előtt felgyújtott egy plázát, miközben kabátjukat teletömték macskaeledellel. Aztán valahol Berlinben még sikerült meglépniük, de mivel egyetlen vonat sem indult tovább arról a pályaudvarról, kénytelenek voltak elbújni egy luxusszálloda üresen hagyott lakosztályában. Bár senki sem ismerte rejtekhelyüket, Andreasnak úgy tűnt, hogy egyre többen lesznek ott a régi forradalmárok közül, akik mind számon kérik rajtuk, hogy miért nem vitték végig a világon a revolúciót. Ulrike egy napon otthagyta őket, azzal az ürüggyel, hogy megkeresi elveszett gitárját, és soha többé nem tért vissza. Andreas is nekiindult a sínek mellett a vakvilágnak, miközben folyamatosan próbálta telefonon hívni Ulrikét. Egy magyar állomásra érkezett, ahol könnyedén átsiklott a városparancsnokság ellenőrző pontjain, mivel mindenki az elvesztett berni vb-döntôt hallgatta rádióján.

Körülnézett a kihalt utcákon, majd visszaindult a már megtelt vagonokhoz: nem talált senkit és semmit, amit tűzbe lehetett volna borítani.

4. Tájkép, Világvárosból, este

Szél fújja a McDonald’s-ok lobogóját. Holnapra felforgatják az egész világ gyomrát.

Lusta tücskök zenéjét cirpelik a szikrázó aknamezők. Üzenet környezetbarát papírdobozban. S.O.S. Sózzátok otromba sörtéinket. Beiktatnak benneteket a szentelt víz alatti holt lelkek közé a titánok.

5. Dílerkálvária

Már harmadszor mentek ki. Sanyi és Óz. Alig fél év alatt. Mindig minden sikerült. Kiszakadt honfitársaik egyre nagyobb adagokat bíztak rájuk. Ki is gyanakodott volna az ô kis közép-kelet-európai kocsijukra? És éppen abban az országban, ahol a füvet legálisan árulják a trafikokban?

Most nagy fogás ígérkezett. Legalább egy kiló haska. A klasszikus módszerrel, ülés alá. Sanya már látta új lakását. Óz látta magánbejáratú konditermét. A főnökök csak néhány órára kérték kölcsön a verdát. Aztán visszahozták. Tilosban parkoltak vele. Mielőtt embereink megtalálták volna, a helyi jard is lépett. És mindjárt fel is tépték a karosszériát.

A kocsi az övék volt. A balhé is. Irány az északi lagunák városának egyik kellemes fogdája. Négy nap sötétzárka, elkülönítve egymástól is. Enni, inni is alig kaptak, mosdásról nem is álmodhattak. Már undorodtak saját maguktól. Hunyd be a szemed öt percre és képzeld el ezt 96 órára mondta Sanya. Utána már néha találkozhattak. Tíz napig csak a börtönsétán. Amikor meglátták egymást, sírtak. Két kőkemény fickó. Rabtársaik röhögtek rajtuk. Ilyen piti ügyért itt legfeljebb mindenféle feketeseggű balekok kerülnek be. Lekapcsolták a megbízókat is, de aztán néhány fejcsóválás után szabad utat mutattak nekik. Ügyvédeiket hivatalból kirendelték, a fiúk jobban tudták jogaikat, mint a felkent tanult emberek. De nem javították helyzetüket, amikor Sanya összes , e helyütt felesleges német tudását összeszedve, hiszen csak az alföldön voltak, közölte fogvatartóival: „Arbeit macht frei”.

Tizennégy nap után egyszerűen kilökték őket az utcára. Egy pólóban, egy rövid gatyában, szakadó esőben. Nag ynehezen visszakapták félig összetört kocsijukat is.

Csak tankolni álltak meg Magyarországig. Fellélegeztek, amikor meglátták a piros-fehér-zöld jelzéseket, a magyar feliratokat. Még a Himnuszt is elfelejtették elénekelni.

Most vissza kellene menniük ősszel bűntettük helyére. Sanya közölte, hogy keressék meg az Interpollal, ha annyira fontos nekik. Óz még gondolkodik, neki a sportkarrierjét vágná ketté ez az ügy, többszörös bajnok, olimpiai esélyes, ez az életcélja.

Sanya és Óz jelenleg szabadlábon, itthon vannak, koncertekre járnak, edzenek, mint régen, söröznek a régi cimborákkal, poénkodnak, mintha mi sem történt volna.

Sanyát hároméves korában gyermekparalizis támadta meg. Azóta tolókocsiban élő életét. Óz tizennyolc évesen egy balesetben vesztette el fél lábát.

6. Erőpróba

Megint találkoztak. Miután sokadszor bebizonyosodott, hogy képtelenek együtt létezni, és az is, hogy külön sem bírják. De ürügyet most is találtak, hogy eltöltsenek együtt néhány órát. Ezúttal egy baráti, gyerekzsúr címén összetrombitált összejövetelt.

Most fordított volt a máskor megszokott felállás, amikor a Férfi döntögette magába a poharakat. Ezen a délutánon a Nő volt az, akinek szinte folyton a keze ügyébe akadt egy borospohár, és hamarosan olyan széles jókedve támadt, hogy szkanderezni hívta ki gyűlölve imádott partnerét. Ô, aki súlyemelőket is le tudott nyomni, azt az embert, aki még ölbe sem tudta őt kapni csak írásra használt kezével. De a bor most elerőtlenítette. A Férfi nem kegyelmezett: úgy szorította le az asztalra az ütni és simogatni egyaránt csodálatosan tudó kezet, mintha ott rögtön át akarná vágni csuklóján az összes kidagadt eret.

– Anyád….-sziszegte félhangosan a Nő, majd elnevette magát, csak úgy ragyogott gyermek-tündöklésében szőke napkorong-arca. – Akkor is szép vagyok, okos, izgalmas…

Majd hirtelen elkomorult.

– Mondd, miért nem kellek én mégsem senkinek?

És a Férfi csak remélte, hogy másnap reggel megint együtt fognak ébredni.

7. Millenium

Ezer éj plusz egy. Ezer tó. Ezer korbácsütés a viharos tengerre. Ezersziget – Ön tetű? Ezerjó, móresre. Ezerarcú hősök. Ezermester, kétezer kontár. Ezerjáték Hófehérkéknek és gonosz Királynéknak. Ezer tánc éjszakája. Ezer éve immár annak. Múltad a fájó bús ezer év. Kétszázezer dalolva ment fagysírba. Százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem. Otthonod húszezer fényévre dereng fel. Tízezer dologból is kijön talán ezer boldogság.

8. Tárgyképek

Lábatlan cipők a posta kőpárkányán. Valaki tetovált tüskéket hord a szíve felett. Fehér zakó esőkabátban, borotvált hónaljú üres fecsegés. A sertéslábakról hiányzik a dögcédula. Trapperek és roncsautók forró drótokból, a béketáborból. A mezítlábas próféta kartondoboza, amelytől télen sem fázik. Utcai harcos sebesülések nyalogatják nyilvánosan sebeiket, mielőtt alámerülnek a Titanic porladásra ítélt roncsáért…

9. Kamaszka

Lehet vagy 13 éves. Még gyermekcsontú, törékeny, de erdőzöld szeme, amely sűrű, melegbarna szemöldöke alól csillog, máris vonzza a férfivágyakat. Hol elmerengve, hol rátartian, hol unottan, hol riadtan pillant fel, látszólag minden cél nélkül.

Máris potenciális áldozat, perverz címlapsztori. Vagy Borsószem Királykisasszony legújabb megtestesülése, akit nem tudnak már megleckéztetni az öregedő trónbitorló vándorlegények.

10. Híd

Harminc évvel ezelőtt és majd azt követően sokáig apám sűrűn kémlelte fürtjeimnek aggasztó növekedését. És ha már túllépett a hajszálak hossza az általa elfogadott szalonképességen, mindennél fontosabb hangsúllyal közölte előbb, hogy fésülködjek meg, aztán, miután ez sem segített, figyelmembe ajánlotta a legközelebbi borbélyt.

Azóta eltelt a harminc év. A napokban nagyfiam – kiváló sportember – gyanakodva szemlélte őszülő, ám kortársaim által irigyelt módon még vállamat verdesôőhajamat. “Nem kéne már levágatnod?” – kérdezte orrát ráncolva.

Így lettem híd a generációs szakadék felett.

(2000. augusztus 17.)

11. Rémálomhozó

Hajnali háromkor csörrent meg a telefon. Az író rosszat sejtett, de hamarosan meghökkenés lett úrrá rajta. Egy asszony hívta őt, akivel addig csak levélben érintkeztek. Egy internetes irodalmi lapba írtak mindketten, eképp gabalyodtak egymásba. Először csak kedves szavakkal üzentek, majd verspárbajt kezdtek vívni, és közben kiderült: a férfi magányos, a nőnek férje, szeretője van, mégis egyedül érzi magát. Miután az író magához tért, lassan azt vette észre, hogy úgy beszél a költőnővel, mint egy rég nem látott szerelmével, pedig még külsejéről is csak halvány elképzelései voltak. “Szeretnéd, ha szeretnélek?” – kérdezte a nő és a férfi erre nem tudott, nem mert válaszolni. “Találkozzunk mielőbb, már ma este”- hajtogatta, mire a nő így felelt: “Az kis életem nagy napja lesz.” Egy óra alatt hónapokat éltek át. Megbeszélték a légyottot, amely mindkettejük életét megváltoztatta volna. A nô még egy telefont igért aznap délutánra. De nem hívta a férfit, és nem is írt neki. A férfi mégis várta. Behűtötte a nő kedvenc vörösborát, próbálta külsejét is előnyösebbé tenni. Eljött az este 9 óra, és a költônő nem jött. A férfi éjszakára bekapcsolva hagyta telefonját, postafiókját, hátha…

Másnap óránként küldött neki kétségbeesett üzeneteket, de választ nem kapott. Megrettent: lehet, hogy valaki felfedezte szenvedélyesen induló kapcsolatukat, bezárták egy sötét szobába, de abban körben, amelyben ő él, a gyilkosság sem kizárt. Vagy csak a nő riadt vissza az utolsó pillanatban vakmerőségétől, hogy kilépjen addigi életében és visszahúzódott fényescsigaházába? Vagy a választások elől végzetes tettre szánta el magát? A költőnőről azóta sincsen hír. Az író azért még várja. Ha újra jelentkezne, nem engedné el olyan könnyen, mint azon az éjszakán, hajnali négy órakor, amikor fáradtságra hivatkozott. És csak néha érzi úgy, hogy egy édes rémálomnak áldozata.

12. Rémálomhozó 2.

Álomban barátommal, a fotóssal egy emeletes labirintusban bolyongunk, majd megfulladunk a szűk folyosókon, de végül mégis kijutunk.

Álmomban egy ismeretlen nő közli velem, hogy mostantól velem fog élni. Ellenkezni sincsen lehetőségem.

Álmomban én vagyok a hangmérnöke annak a kiadatlan felvételnek, amelyen John Lennon énekli és gitározza a Yesterday-t, Ringo Starr zongorán, George Harrison pedig vadászkürtön kíséri. Paul McCartney éppen Amerikában udvarol.

Álmomban valaki ragyogó napfénnyel aranyhaján, halkan elárulja, hogy megmozdult benne közös gyermekünk.

A miniszterelnök ébren így szólt: csak együtt álmodhatunk nagyot. Talán majd ha felállítja a mi pénzünkön az álomrendôrséget.

13. Születésnap

Kutya, a center, Teó, az irányító, Dagi, a söprögetô, Bogi, a felfutó, a Duna partján üldögéltek a nagyon meleg nyári éjszakán. Többüknek a napokban volt a születésnapja. Ezért hát ott a rakparton, kocadohányukat szívva, felbontottak néhány üveg pezsgót, de elfogyott némi whiskey és boros kóla is. Vigyáztak az arányokkal, mert másnap reggel fél tízkor meccsük volt a kispályán a legnagyobb ellenféllel.

Már túl voltak az elsô kortyokon, amikor az első lövések dördültek. Dagi és Kutya fel akartak ugrani, de a többiek leintették őket. Inkább újra kortyoltak. Majd, mielőtt végleg berúgtak volna, békében hazamentek, hogy a derbire kialudják magukat.

Másnap a meccs előtt Teó közölte a többiekkel, hogy valami leszámolás volt a közelben, és egy srácot lelőttek. Ezt követően csak döntetlent értek el az örök riválissal.

(2000. augusztus 21.)

14. Naturizmus

Az egészséges életmódot hirdető sztár egy negyedmilliós példányszámban megjelenő magazinban arra bíztatta nőtársait, hogy minden nap, télen-nyáron, hóban-fagyban, hogy biztosítsák bőrüknek a megfelelú lélegzést, vetkőzzenek meztelenre egy órára, úgy járkáljanak a lakásban, és ne féljenek az erkélyre is kimenni – a szép test nem szégyellnivaló.

Nem szégyenkeztek azok az emberrablók sem, akik egy szép nyári esten a balkonról ragadták el a szépséget. Aki ettől fogva hónapokon át folyamatosan megvalósíthatta elméletét, mert az olvasók adományaiból igen nehezen gyűlt össze a váltságdíj.

Az Író is hozzájárult a maga szerény honoráriumával a gyűjtéshez, annál is inkább, mert igen nehezen viselte a kánikulát, amely heteken át minden nap 2-2 fokkal fokozódott. Ha csak tehette, minden ruhadarabját lehányta magáról, mivel éppen szabadságot vett ki, ki sem kellett mozdulnia otthonából több héten át. Aztán lejárt a vakáció, és újra emberek közé kellett mennie. A legkönnyebb öltözéket vette fel, de így is úgy érezte, mintha kő lenne rajta, mindent elöntő kínzó viszketés lett úrra rajta. Néhány napig szenvedett, aztán feladta, beteget jelentett. Azon a napon, amikor a sztár egészségi állapotáról az első kósza hírek jelentek meg a sajtóban, maga telefonált a mentőknek, hogy mentsék ki meztelensége fogságából. Csak azt nem értették az ápolónők a zárt osztályon, miért látja mindegyikükben a Naturizmus Királynőjét.

A hírneves foglyot az Író elborulása napján engedtek el a túszejtők. Amikor a rendőrség rájuk talált, a Hölgyön decens kiskosztüm domborodott, míg elrablóit terrorcselekmény és közszeméremsértés alapos gyanúja miatt vették őrizetbe.

15. Ideál

Éjfél után fiús-csontos bohócarccal jelent meg és verseket olvasott fel.

Sorait keverte soraimmal. Egy röpke sötét zuhanást követően selymes hajával csiklandozta arcomat az érett Mézasszony és ajándékozott nekem éneklő gesztenyeszemeket.

Midőn kijutottam tolakodó farkasodumból, egy forró fürdőből lépett ki kék lepedőben, roppant márványmelle fülledt örömöt árasztott felém. És amikor a reggel elől oldalamra fordultam, arany rosszkölyök-mosoly öntött végig felelőtlen vadsággal.

Felébredtem és legszívesebben egy szüntelenül hullámzó fantomképbe álmodtam volna vissza magam.

16. Erotika

Felszállnak és rögtön csókolózni kezdenek. Ölelésük szorosabb, mint egy harapófogó. Ujjaik belenyomulnak egymás húsába. A férfit dühíti a nő lerohanása. Legszívesebben megütné, de nincs hozzá ereje, mert párja folyamatosan duruzsolja a fülébe rekedtes hangján, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, és közben minden porcikája feszül, kéjre vágyik. Te rohadt kurva, imádlak – hörgi a férfi, miközben a villamos utasai unott megütközéssel nézik őket. De nem sokáig: a következő megállóban leszállnak. De még a szilárd földön sem hagyják abba egymás falását.

Közben a sínek közé estek újságjaik példányai. A Fedél nélkült kellett volna terjeszteniük.

17. A Győztes

Nézhetném őt világháborús veteránnak, ha nem lenne legfeljebb hatvan. Mint egy orosz hős egy partizánfilmből. Az áruló balegyenes, a Tovaris P., vagy az Utolsó töltényig főszereplôje. Pirospozsgás, bajszos, orosz harcos-sapka a fején. Nyakában dögcédula, amit manapság olcsón adnak a bolhapiacon. Mikor észrevesz, tiszteleg, én is megbököm a homlokomat, bár rajtam nincsen sapka, mintha én lennék az ô illegális parancsnoka, aki a győzelmi jelentést várja. De az egykori vakmerő partizán már békésebb vizeken evez. Hatalmas kosarából kis szőlőfürtöket vesz elő és mindenkinek kínálja a villamoson. Muskotályos, rizling, otelló. Talán öt éve nem ettem szőlőt. Most sem terveztem, különösen, hogy egy sörös bulira igyekszem. De elfogadom, és élvezettel tömöm magamba az öreg nagy örömére.

Mégiscsak ő a győztes.

18. Jöjj és láss!

G. 44 évesen kapta meg első olvasószemüvegét. Figyelmeztették, hogy ne nézzen vele bele a világba, mert akkor szédülni fog. G. egy ideig mindig gondosan levette, amikor a könyv helyett a külvilágot akarta szemlélni, de hamarosan úgy döntött: inkább a táncoló foltoktól szédül, mint a ringlispilszerű valóságtól.

19. Emléktábla

E helyütt működött a Lépcsős talponálló, amíg a józan önkény le nem rombolta.

20. Mozi és valóság

A rendezőt a forgatás befejezte után hónapokig zaklatta a fiatal statisztalány, akit féltörténelmi filmjében deresre húztak. A lány ugyanis csak az utószinkron ütéshangjaira jajveszékelt, és mindenáron szerette volna megtapasztalni a valódi csapásokat. A rendező végül megtört, és egy hétvégén, amikor az összes szomszéd elutazott, felhívta magához a hölgyet. Néhány rendezői utasítás után rákötözte őt a nagy ebédlőasztalra és egy előre gondosan beáztatott fűzfavesszővel ötvenet vert a lány vergődő fenekére. Az áldozat sikoltozott, szűkölt, hörgött, de most a rendező nem volt megelégedve a produkcióval. Ezért úgy döntött: további ötven ütés jár neki. A színésznőjelölt mesterkélt üvöltése egyszer csak kimerült nyöszörgésbe ment át, majd abbamaradt és lány nem mozdult többé.

– Tehetségtelen kis ribanc – mondta szomorúan a Mester, majd kihívta maga ellen a rendőrséget

21. Mazo

És a szemüveges, görbeorrú dalnok kápót szerelt gitárja nyakára, hogy hitelesen elénekelhesse jiddis nyelven a Tíz Kicsi Zsidó balladáját.