• spiritual@t-online.hu
  • Budapest, Magyarország
69 meditáció

69 meditáció

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Rosszéletűségem elmúlásáért soha nem tudok elég hálás lenni Ritámnak, és ebben fontos szerepe volt abban, hogy rávezetett a meditáció ízére. A zene számomra mindig valami isteni, vagy ha úgy tetszik, univerzális eredetű volt, így a spirituális befelé fordulás általa nem volt nehéz. Arra azonban mi sem gondoltuk, hogy kölcsönösen alkotásra ihletnek a meditációk, és amikor Ritám festeni kezdett, gyakran előfordult, hogy egy versem, vagy a hozzá kötődő zene vezette ecsetét, vagy fordítva, én írtam egy-egy alkotásából merítve. A lelki utazásokon túl testünk is utazott ismeretlen tájakra, ezek szintén bekerültek ebbe a kötetbe, illetve az Ikerversek közé. Lassan, apránként olvassátok ezeket, mélyüljetek el a szavakban, képekben, tegyétek fel hozzájuk az említett zenéket és adjátok át magatok igaz bensőtöknek. A festmények és fotók, kivéve a külön jelölteket, Ritám alkotásai.

XX.Meditáció: A lélek sikolya

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

1.

Kelet-előttem törékeny

hullámok homályos ártéri

tükre

*

kutyaugatásba kapaszkodik

a színről-színre látó

ég alja

*

Észak-felettem repülő robaja

mártózik meg a maszatos

alkonyatban

*

Dél-mellettem futásnak ered

Dionüszosz-dobszótól agyam minden

dúvadja

*

Nyugat-mögöttem messze

pislákol már a csillagtalan

éj

*

2.

Koncentrikus körök elkerített

táborában

*

galaxis hétoktávos gégehangjának 

metszéspontjában

*

sirályszárnyra kapott siratóasszonyok

hahotájában

*

életre boncolt sámánok sötétségűző

sikol*yában

balkézről jött szentek intelmei első

feláldozásomban

*

szemerkélő szomorúság lepréselt virágai

a tudatlan Írásban

*

tengerbe gázoló Kőszikla-lányok feszes

 halásznadrágban

*

odúlakó telihold fekete fogyatkozása

lóhalálában

*

a Szabadság erdővad íze az eleven hús

bor-locsolt rostjaiban

*

a tűztolvajok vakmerősége a keselyű arany

szembogarában

*

felfuvalkodásunk szétzúzott fellegvára egy magasba törő

gyilkos galócában

*

a remény zöld visszaverődései a koravén kányák

gyászruháiban

*

3.

csuporba csalogatott fenyvesek

csókra-vált nedve

*

feketébe font fehér jázminok forráspont

előtti füttye

*

az eredendő erény szent embriójának

szirmos szemérmessége

*

az élethalál körforgásának bárdolatlan

búgócsiga-tengelye

*

ónos esőre álló  sietségtől megsebzett

macskakő sikolya

*

terhelt teherbe ejtett tömeggyilkos vonat

elkésett féknyoma

*

számkivetett oroszlánszívek

reggeli rohama

*

éjnappalt pengeként elmetsző  gyöngybagoly

óramű-pontossága

*

hiányzó láncszemeink tékozló

talánya

*

a megismerés örökkévaló magfúziójának

magassági kormánya

*

miriád-milliárdok egyidejűségének

nyitott méhszája

4.

Fejest ugrik-e maholnap

a felszín

a felriasztott Szfinx fülébe?

*

Meddig tapos még szívünkön a

bitorolt balgaság

a szellem szikratemplomában?

*

Belefér-e látókörünk homorú

lencséjébe

a gondolat fesztávolsága?

*

Feltartóztatják-e a téboly

termeszhadát

tudatunk hideglelt  törésvonalai?

*

Sarkon fordulnak-e a sáskajáró sejtek

midőn hanyatt fekszik

egy híd a vérző folyó felett?

2006. augusztus 1-19.

Zene: OM

Édesem Duna-parti Dobolására és a Lélek sikolya lyukat üt az aurán című akvarellére

I.Meditáció

1.

Csendemet figyelem

mozdulatlan

Földsó-magamban

hol méltósággal zuhan

szem-Bolygóim felé

folt-valóm

Világossága

és Szabadság-dobjaimat

veri

a Lélegzés falain

a még gúzsba kötött idő

2.

Csendemet figyelem

mikor életvonalán

áramlik át

meztelen

Tudás-testedbe

és szivárvány-nyakú dallamba

öltözteti

a Napfogyatkozás

hideg lábait

mert

füstös forgószélből

menekülnek felénk

a Megnyomorítottak

könyörgései

és a Hetedik Újjászületésből

hívja Nászra Neved

ikerlelkeiket

3.

Csendemet figyelem

míg visszaszámlálja

évgyűrűinket

a Türelem

és pogány imák

morzsolódnak

a Szent Őrültek

fagyöngy-olvasóin

és kővé dermedt

bagoly-szárnyak alól

illan el

a Halál

és cigánykereket hány

sorsunk

az agy

ragyogó alagútjában

4.

Csendemet figyelem

míg zendülő Szféráim

ködzajlásán át

vágtat egy

metszésponttá zsugorított

Üstökös

és ősizzásról

regélnek a Teremtő

tenyerében

a megszelídített lávafolyamok

5.

Csendemet figyelem

mikor a nyújtózkodó ég

takaróját

lerúgja magáról

a Szeretettel teljes

Betlehemi Telihold

és jégselyem borzongással

mártózom meg

az arany-vörös Asszonyiság

Aurájában

és kígyók kavarta

tengereken

hánykódó hajótörött előtt

Galamb-üzenet káprázik

a Nyugalom piramisán

mielőtt horgonyt vet a

látóhatár peremén

a Szárnyalás

6.

Csendemet figyelem

amikor Magma-Isten

üvöltve hasítja ketté

gőgös

magzat-börtönét

és a Boldog Kevesek

rendületlen állják

az Igazság szurok

Szökőár-tekintetét

7.

Csendemet figyelem

hogy magára maradjon

meszesgödrében

a mélabú

hogy űzze távol tőlem

lidérc-szukák

sánta

csontkovácsait

hogy ne maradjanak

Átok-kalapok

ágyam mellett

a démonok

dinom-dánomja

után

és Mágnesköreid

örök pörgésre

ítéljék a tehetetlenség

delejét

8.

Csendemet figyelem

midőn az Álom sóhaj-hídjai

alatt

elhal egy ostoba

fegyverropogás

és itt ül velem szemben

némán

kacagó gyermekkorom

arcán az édes

Üdvösség

alma-firkái

9.

Csendemet figyelem

mikor tölcsért tart elém

a felesleges múlt

melyben húszezer napom

hordaléka alászáll

és kármin koszorú

illatozik az

Örömre pengetett

Jégkorszak

homlokán

és méz-felelet az áhítatra

Minden

Csigolyáidban visszhangzó

mormolás

és jut nekünk

egy hely az Édenkert

oltalmazó kráterében

a Jelenések Óráján

10.

Csendemet figyelem

melyben megpihennek

a túlmozgásos

Csillagrendszerek

melyben extázisba

menekül

az atomjaira hullt

Anyatermészet

és Esthajnalt jár

közöttük a vágyakozó

Ész

hogy ne kérkedjenek

sebeikkel a

porhamuvá sült

siralomvölgyek

11.

Csendemet figyelem

a Tömegvonzás

tigrislepkés

Énekében

a gyógyító harapást

a Gyengédség

gyümölcsében

ahogyan táplál

az Első Fűszál

láthatatlan ere

és felemel

a Boldogság

áramló

óriáskereke

2004. december 13-2005. január 1.

Zene: Pandit Ravi Shankar: The Sublime Sound Of Sitar

Grateful Dead: Dark Star

Steve Hackett: Sketches of Satie

II.Meditáció

1.

hőrobbanással

reped eggyé

Csendünk fészkében

egy égig erő Lét

tojáshéja

kiömlő

Jelenés-óceánodba

mosom

világossággá

hangosan látó

kezem

2.

együtt fürdik

velünk

a megfogant Féktelen

a táguló Tér

fényes teknőjében

négy ajakkal

harapjuk szét

Szent Szédülésünk

olajos

magvait

gyémánttá gyöngyözött

Kívánság a

Mindenegy Hídjának

lábai között

örökbe fogadtunk

hogy óriássá nőjj

közénk szállt

Megismerés

3.

fejest ugrott

Esti nyugodalmunk

a narancsos Nap

Béke-éhes

Oroszlán-szájába

Tavasz-palotánk

ezüst lépcsői

csendülnek sorra

Hajnal-ízű

talpad alatt

és szilaj Szív-lovaink

Angyal-röptéjével

túljárunk az Ész

útvesztőin

4.

az Érzékelés

koronás ösvényévé válok

Istennőm

lázrózsa-léptei nyomán

hogy ne vezéreljenek tovább

negédes

neon-Nirvánák

5.

szilánk-szolgák

vagyunk a Végsebesség

fekhelyet vetett

Káprázatában

kik Kristály-szikrával

kergetik el

a kéregetô kárhozatot

és Életet párolgó tállal

hívjuk haza

a Titánra száműzött

farkasüvöltést

6.

Mandula-Mantrába

meríti

Nektár-kelyhét

az emlékező

Eszmélet

és megfeszülnek

a magány

kútjában

kígyózó

kötelek

amint Vibráló bordáinkba

kapaszkodik

egy gyorsuló hideg

lehelet

7.

 pirulva olvadnak el

a bûnök megszaggatott

viaszruhái

és fodrokba fésülik

a perzselt szélű

meteorit-halált

 várandós vizek

8.

máglyát rakunk

a januári jégverés

sikoly-hegyeinek

maszkjaink öngyulladására

várunk

hogy megmutatkozhassunk

az Igazságnak

és zsolozsmát zsonganak

a manna-hozó vadméhek

gépromboló

zsarátnok-énünknek

9.

mi ez a fehér fuvallat

a kutyává kushadt

gömbvillám körül

mely felszárítja

halántékom harcoló

harmatát

és kovásszá gyúrja

közöttünk

az Új Kikeletet

melyet a Kegyelem lisztjéből

süt a

Kíváncsiság kemencéje?

10.

enyhítsd a

rongyos Kenyérből

varrtak

tűszúrás-reggelét

és pihentesd a rohanás

hímporát

kihűlt csatamezőinken

mielőtt

ápolt kelepcébe csalják

halandóságunkat

hízelgő

helikopterek

hogy ne róják a

rémület ritmusait

egyenes derekunkra

 rontó délibábok

és ne keljenek ki

Főnix képében

a napalm-keselyű

fiókái

11.

beszélj a

sarjadó rendhez

mely a feléledt

fán zöldell

 mint tarka tulipánok

tölcsérei

nyíljanak  nyári tisztásunkon

tetten ért Erényeid

és mint mandarin-gerezdeket

szemezgetem

Szelídségedet

12.

koponyám a Lelenc

Jövendő lelete

mely kupájából himnuszt önt

dióbél-elmémre

egy vagyok a számukon

szólított

buborék-nevek közül

kiket szerteszórt

Moloch

 hömpölygő héliuma

melyben ólom-rögeszmék

taposnak

a Betűvetők tarkóján

és milliók félnek

keresztezni

a szkarabeuszok

kevély vonulását

13.

Páva-palástot terítenék

vész-vesszőzte

vállaidra

magamra venném az

ózonpajzs

szitává lőtt

ingét

és Szépség-szirmok

zuhataga alatt

zúznám szét

a tűrhetetlen tagadás

tutaját

14.

lennénk a Körtáncból

egy szelet melybe

a játékra született Gyermekek

belefeledkeztek

a semmi röppályáját

faképnél hagyó

képzelet

a por-tudat

peremén pörgő

piruett

Kőtáblás Kápolna

a Sámán sátra

Örömkönnyek Siratófala

A Bölcsek Lombjának Mosoly-árnyéka

fuvola fújta

Minaret

15.

Hívd imára

 Tiszták Írástudó Atyja

Bábel összes piac-zsivalyát

gitár-ragáid

mint repkényszálak fussák be

Gerjedô Gondolataink

Házát

mentsd ki

martalóc-tömlöcéből

a túszul ejtett Talányt

hogy fülünket Gaia

Mese-keblére hajtva

közelítsük a Mennyek

dobogását

2005. január 15-február 6.

Zene: Sri Chimnoy: Music From Within

Philip Glass: Koyaanisqatsi

Ian Anderson: Divinities

Omar Bashir: Zykrayati

III.Meditáció

Énem

a Mariana-árok

függőónja

az elsüllyedt

földrészek

ütközőpontja

boszorkányok

balga

bátorsága

tündérek

telhetetlen

termeszvára

kányafák

kőrisek

kitavaszodása

sivatag-szomjam

törvény-hozása

a sófár

kakas-tagadása

tíz ujjam öblében

horgonyzó

Határtalanság

termő tajtékká

öntözött

pusztaság

gleccserek

vakító

didergése

múmiáink

liliom-szobáinak

friss förgetege

megszakadt

Megváltás

kamrája-pitvara

feslett Fátumok

vértanú-

fürészpora

besurranó tolvaj

merengések

mohó tora

az Engedelmesség

maroknyi

parazsa

váltólázas

mocsarak

kiszáradása

Éned

cseppkő-veríték

csendülése

szűzforrások

gyógyító

pezsgése

cserfes Bolond

csattanó csóvák

 udvarában

túlélés ritmusa

a gályarab

kínjában

hűsítő Amfóra

az anyátlan

aszályban

üvegház-gyilkosunk

gyengéd

gyóntatója

Veronika könnybe lábadt

kendőjének

Bizalom-sója

fehérvérű

betonszarkofágok

ablak-nyitója

szikra-spirálok

nyitnikék-

pupillája

a Gondviselés

galagonya-

párolgása

az Intés

hogy emlékezz

és feledj

hét ágra

sütő bársonyos

Egy

Énünk

eltéphetetlen fonál

a Kozmosz tengelyén

Igézet

a Születés Jászol-

mennyezetén

jáspis-hegyű

nyílvessző a  rabtartó

Labirintusban

 altatódal

a háborús ricsajban

az Állandóság

doboló

Jelen-ideje

vigyázó

villámok

visszaverődése

a kitapintott

 Titok

véletlensége

a Gondolat

összenőtt

Napéjegyenlősége

2005. február 13 – március 21.

zene: Omar Basír,

Vangelis: Mask,

Pink Floyd: Atomheart Mother

Ustad Amjad Ali Khan

Keith Jarrett: Hymns Spheres

Ustad Zakir Hussain: The Essence of Rhythm

IV. Meditáció

I.

sziklába vájt  üres

színház

kavics a szárcsa

gyomrában

törzsünk billenő szárnyak

között

imbolyog

a tömegvonzás vízszintes

vitorlái

sós csonthéjak

mik megóvják odalent

Atlantisz lakóit

a kérdőjel engedelmes

intelme

elszáradt koldus-ujjak

nyitják az égbe nyúló

Szentély

morajló imatermét

a lélekvesztő utasainak

maszkabálja

a pillanat jaja

amikor a könnyűnek

találtatottak

légneművé váltak

2.

rárivall az üdv

az árva árnyékvilágra

ballaszttal teljes

élet közeli élményeink

merítőhálója

átzakatol rajtunk

a kerékbe törő

szerencse

szikkadt zsombékon

repedeznek

az újjászületés

tojásai

mit ér a félárbocra

feszített

vigasz?

3.

szabadesés

pórusaimon súrlódnak

az űrbe kivettettek

nem feszítik többé

mellkasom

csont-ketreceit

megorrontjuk

a véglegességet

mi

az anyaméh

könnyűbúvárai

a tudattalan

tépéscsinálói

4.

virrasszatok hogy

házaitokból az Igézet

ki ne surranjon hangtalan

virrasszatok hogy ne

zuhanjon öngyilkos gépmadár

ünnepünk sátrára

virrasszatok hogy

csókká szelídüljön

a csalán-csípések szúrása

virrasszatok hogy

ne taszítsák le

szívünket szenvtelen

sziklafalról

virrasszatok hogy

ne lelje halálát az Irgalom

a Feneketlen

leprás üregeiben[1]

5.

hevítsd fel

hideglelős

 hátországunkat

hibiszkuszok

hetyke ernyője

fátyoltáncba fútták

a főn-szelek

 és földönfutó fecskefiókák

a Függőkertek Királyasszonyát

6.

búzaszemek

malomkő-menyegzője

rongyosbál rosszcsont-keringője

szégyen szurkos szemfedője

legyen

dalunk Delelője

7.

sirokkó seperjen

avar-szemfedelet

még süket sírboltjaink

fölé

gyámolítsd a

gyertyagyújtó gyermekek

gyolcs-lelkét

míg bálványos babonák

borzasztják

a balga bárányokat

áhítat csengője

a csend balján ülve

csillantsd meg csodádat

8.

behatolni a hangok

puha

páncéljába

mezítláb járni

a jókedv

játékos jégmezején

átitatódni

írástudatlan

istenekkel

végigsiklani

az ábrándok

szülőcsatornáján

nézni napról napra

hogy tollászkodik

a smaragd

tavasz

kidübörögni

otthonunkból

minden balsejtelmet

lehajolni a kőért

mert a miénk akar

lenni

megkóstolni

az áprilisi zápor

illatos zaját

megidézni orgona-zengéssel

a katedrálisok

kőfaragó-kórusát

vibrálni mint bőrünk

alatt a zenélő

Emlékezet

kitágulni mint friss

oxigéntől tüdőnkben

az erek

átszőni keresztül-kasul

a Földet mint

az ezeréves Gyökerek

Veled

Zene: Pink Floyd: Meddle

Shakti: A Handful of Beauty

Focus: Hamburger Concerto


[1]Karol Wojtyla (1920-2005) emlékére

V. Meditáció

Legfőbb

 a lidércei ellen

lázadó

Emberi Lény

Legfőbb

a foltruhás félelmet

féken tartó

Emberi Lény

Legfőbb

a hideglelést

hajnali harmattá csiholó

Emberi Lény

Legfőbb

a pallost pásztorbottá

faragó

Emberi Lény

Legfőbb

a panaszok parittyáját

messze hajító

Emberi Lény

Legfőbb

a Mesemondó Fákat

hallgató

Emberi Lény

Legfőbb

a Négy Lelkes Állatot

letérdepeltető

Emberi Lény

Legfőbb

a darázsfészket

dallammá dédelgető

Emberi Lény

Legfőbb a

förgeteget

fésűre fogó

Emberi Lény

Legfőbb

a tetszhalottakon

varázsvesszővel végigvágó

Emberi Lény

Legfőbb

a ledér Lótuszvirágok

szemérmét óvó

Emberi Lény

Legfőbb

a Hetedik Mennyekig

hírvivő

Emberi Lény

Legfőbb

a Csillag-gázlók

csordáit terelő

Emberi Lény

Legfőbb

a Létezés

lestyán-leheletét leolvasó

Emberi Lény

Legfőbb

a lármából

Liliom-lépteket számláló

Emberi Lény

Legfőbb

az érmilliók mentén

 gyalogló

Emberi Lény

Legfőbb

a Ceres szederjes szájára

mező-illatot csókoló

Emberi Lény

Legfőbb

a hangya-katonák

halálmenetének megállj parancsoló

Emberi Lény

Legfőbb

a harsogó hitnek

hátat fordító

Emberi Lény

Legfőbb

a mocsokban Mályva-mondatokat

lelő

Emberi Lény

Legfőbb

a Sorskönyv lapjai közé

véraranyat rejtő

Emberi Lény

Legfőbb

a Napfogyatkozás

szén-szeme mögé tekintő

Emberi Lény

Legfőbb

a Sokasodás sarlójával

rendet vágó

Emberi Lény

Legfőbb

a Himalája tüdőcsúcsait

csecsemő-sírással megtöltő

Emberi Lény

Legfőbb

a Holnap Honában

lámpát gyújtó

Emberi Lény

2005. április 13-22

Zene:

 Sri Chinmoy: Symphony For Meditation/Supreme

Kép: Sri Chinmoy

VI. Meditáció (Gyógyító mozaik-mantrák)

Anyám

a Duna-parton

narancs-fehér csíkos fürdőruhában

fején fodros úszósapka

ma „néger dajkának” mondaná

fehér úszópapucsban óvatosan

lépdel a síkos kavicsokon

orromban nyers vízszag

kis üvegedénykével meregetem a folyót

mellette

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

erdőn-mezőn

fürkészi a földet

gyermekláncfű nefelejcs pipitér

szemtelen szamóca

egy kőért hajol le

nem drága nincs ára de a rajzolata szép

egy fakéreg göbén bagolyarcot

vél felfedezni

neki nyílik a napvirág és zárja be kelyhét este

követem kezemben szerpentin-faragású bot

nagyobb még mint én

barnán kacsintanak ránk az avarban guruló gesztenyék

napimádó gyík és sebes léptű sün suhan el

a szarvasbogár nem fér be egy gyufás skatulyába

illatos tobozok sorakoznak polcomon

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

madárlesen

nyitnikék gerle feketerigó hajnali hangját füleli

barátja a Dolmányos Varjúkirály

aki – csapata hírmondója – napra pontosan érkezik minden ősszel

kedvenc jegenyéjére

töpörtyűvel táplálja társait

míg azok borzas balettot tanulnak a bárdolatlan légörvényektől

egyszer éhes macska szájából szedett ki egy fecskefiókát

s ápolta őt míg egy reggel boldog csivogással szárnyra nem kapott

szarka és kányatollakkal üzen nekem

talán írni kezdenek önmaguktól e sötét szivárványok egy napon

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

játszik

a szürke cérnás gurigából szekér lesz

és lomhán hömpölyög a papírkígyó a duruzsoló sárga kályha tetején

tompán kong a tollasütő fája mint a labancok feje

a fogkefének meg már lőttek

takaró alatt kacag a fotel-bújócskában

dzsungelnek nevezi hajamat amelyben eltévedt egy katicabogár

a fekete-fehér képen Ő én és velünk a nagy mackó a Vén

hátát hallgatom de lustaság-pontját nem találom

a Fekete Pétert felismerem és ráhagyom

Tengerhajómra azért magammal viszem

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

ébreszt selymes kézzel és egy pohár csábító tejjel

hajnali öt óra indulunk Rómába új életet kezdeni

enyém a karcsú üvegpohár rajta a „rém”

kettészeli a déli napfényt egy csillogó paradicsomban

vacsorája várandós kora óta

s belém táplálta

friss csirkemáj a nagycsarnokból főzelékemben

retek rejtőzik a sonkaszelet alatt hátha megszeretem

de inkább a „hagymamát” kérem

paprikával sütött tojás a vonatra a szabadságos katonának

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

mesél mesét és valódit

kislányos hangja csendül

Murmula a városba indul Brumi az iskolába

a Kis Szerjozsa a Messzi utcába

 Kóbor Muki eltéved és rendőr lesz

övé a méz enyém a málna

mint bőrén a piros anyajegy amivel utazik

Tarasconi Tartarin oroszlánra vadászik az Alpokban

Toldi Miklóssal hunyom le a szemem este a lápon

egy vörös téglás bányásztelep valahol Franciaországban

egy napsütötte falu a nyugati dombságon

 patak a kertek alatt

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

ír és rajzol

kicsit félrehajtja fejét amint gömbölyíti szépen hullámzó betűit

nekem csak a fejtartás sikerül

pedig még osztályozni is próbált a cél érdekében

levelek melyek megóvnak messziről és megnevettetnek

üzenetek a hétalvó egyetemistának a konyhaasztalon

itt-ott egy portré néhány vonallal hogy ne vágjak pofákat

másutt egy százlábú a kukacos lektor logója

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

a hetedik emeleti ablakban

figyeli az ég fényeit hogy elkaphassa rajtuk

 a felhők fekete pillanatát

és pirosban pompázó peremét a le nem bontott gyárkémény felett

alant a téren kutyák rajcsúroznak a bicikli-bravúros kölykök között

egy gondterhelt boxer és egy csúf kis bulldog a kedvence

várja az úton közeledtemet

s szemével kezével kísér amikor távozom

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

2005. május 7-20

Zene: Mike Oldfield: Incantations II.

         Sri Chinmoy: Esraj – My Heart Song

King Crimson: Islands

VII. Meditáció – Szabadság

kalózok kötélhágcsója

egy harmadfél Holdra

kovakő szilánkja

 Krisztus előtt hajnali négykor

viasztalan vigasz

kikötött sziréneknek

űzött gerincünk

gyógyuló lázgörbéje

Szabadság

kardélű inga napórája

egy barlang barna bújában

megtért méregfogak a megingó

Mennyek mestergerendáján

visszatérés a vadvizeken át

a békétlenség bugyraiból

Szabadság

kacsázó kavicsok kerge csobbanása

egy tengerszem könnyes íriszében

csivogó fecskefészkek

a gömbvillám-házak eresze alatt

a hamvak horizontján lyukat vágó

hegyes madárcsípések

pipacspárnákat szorongató

hétalvó rétek

Szabadság

késünkön a Nap felboncolt

 szívének kicsordult vére

kettéharapott gyümölcs

piros gyöngy-nedvei fogaink falán

balkezes búcsú a betolakodó

bánat fekete ingeitől

egy dologtalan drágakő-darab

Sysiphus lezuhant sziklájából

messzikedvünk molekuláinak

türkiz tobzódása

Szabadság

évszázadokat görgető génjeink

a gerjedelem gázlójában

hibiszkuszok hívogatása

a felhevült Halálvölgy-homokon

mesévé morzsolt élet-zöld

mentalevelek bélyege ujjainkon 

surranó talpunk sikamlós mezőkön

ahol bokáig ér a blues

Szabadság

ernyőt tartani

Noé bárkája fölé

egérutat mutatni a tolvaj bohócnak

egy lepkeháló ablakain át

mélységet mérni ahol  a halak

 ezüstje sem világít

sátrat verni a sápadt

sarki szél  és a súlyos sirokkó közé

színültig merni kétkedő kíváncsisággal

a halandók hordóit

távolodni és eltűnni

a táguló Tudat tollvonásaiban

Szabadság

testünk utórezgései

a Szerelem törésvonalai mentén

vigyázó vétkeink

meztelen virág-vacsorája

tavirózsák a tündérek

víztükör-tornácán

fejvadász-tenyerünkben

levegőből zsugorított Zene

magasságos mélyrepülés

az örömök öblébe

túlvilág-tagadásunk

egy tornádó tölcsérében

Szabadság

ki elszárítja a

szószátyár szemfényvesztők

szilikon-szárnyait

ki cseppenként szórja

szanaszét

mint jótékony járványt

szeplőtelen szigorát

kinek harsonájától

halomra dőlnek

a sóhajok Herkules-oszlopai

Szabadság

ahol nem a Semmit táplálják

langy mézes-tejükkel a Danaidák

ahol meteorit-magányunk

visszakapja magzatállapotát

ahol gordon-galaxisokat függesztenek fel

a kozmosz körhintájára

ahol hátrafelé haladunk a fuldokló

Föld forgásának és néha megállunk

ahol újrasarjadnak

a kiirtott kiáltások

Szabadság

amikor végre elülnek

repülő repeszek rimánkodásai

és életre gyúrják öngyilkos ének

szétszaggatott mártírjait

Szabadság

amikor szívünk sötétkamrájában

láthatóvá válik az Ige

amikor bensőnkben hallgatózik

a Zene és titkokat fecseg

amikor a Véletlen vonóskarai

elodázzák a véget

2005. június 10 – július 9.

Zene: SBB: Wolnosc’ Z Nami

Pink Floyd: Ummagumma 1-3.

Schubert: V. szimfónia

Bartók: III. és VI. vonósnégyes

VIII. Meditáció (Amikor Ladányi Andrea Testalakja találkozik Timothy Leary Űrbe kilőtt hamvaival Bismillah Khan zenéjében, miközben megőrült az elmehúnyt világ)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

szirénák szünetjele

egy lelenc-leltárban

*

lim-lomok

levedlett

vértanúsága

*

pőre agyak párája

a savas esőkben

*

mosdatlan

maszk

mindenem

*

hastáncos imák

igéző irgalom

*

amikor kenyérré változik

a ránk vetett

második kő

*

szapora szobrok

nedvei

a hús szent szolgálatában

*

valaki újrafestette

a színvak

szivárvány-völgyet

*

a Kék Madár tollai

dagadnak

doromboló dunnánkban

*

tudod-e

hogy a táltos lányok is

társas lények

*

felveszem a

nyári zápor gyorsulási

sebességét

*

éjjeli őrjárat

örökmozgó

múmiák között

*

eladó Jákob lajtorjája

bővebben a

magaslati kilátóban

*

foltra válnak a

főben járó

fantáziák

*

a fű ebédje

hirtelen haragok

kihűlt heverőjén

*

követem alvajáró

árnyékomat

amerre elhullajtott atomjaim

világítanak

*

hidat verek hínárokból

a sodrásba

és onnan integetek

*

simítsa ki szeretetünk

a száraz torkú nyár

nyirokcsomóit

*

körüldobolják szemglóbuszunkat

a gerjedelem gályarabjai

*

máglya-magányok

marakodása

*

csak megízlelni képes minket

az utcazsongás

méla masszája

*

dolmánya alá rejt

mint egy dalt

a gyümölcsízű Dél

*

parttalan  pillanatok

platánok pisszenésében

*

mély levegőt veszek

Magdaléna

DNS-csigalépcsőjén félúton

*

mellkasom mögé

engedem a

miriádok melódiáit

*

vállgödrömben

fegyvertelen

fejed

*

még fájnak

reinkarnációink

császármetszései

*

kisajtolt sejtjeink

etessék

a sovány esztendőket

*

elegendő lesz-e

kéménybe írt ember-kormunk

gólyafészkeink

melegítésére?

*

ábrándos pipacsok

párologjanak a pokol

páncélja alól

*

meggyel málnával

mézes kenyérrel

kínáld a hétmérföldes vándort

kinek hátizsákjában

lapul a

hamuban sült halál

*

szabadítsd meg a

gonosztól

a golyóálló szíveket!

2005. július 10 – 23

Zene: Bismillah Khan

Rajz: Benke Rita: A mozdulat születése

IX. Meditáció

1.

fény-ölelő fáknak

felszálló ága

zöld leveleknek

ózon-harapása

sivatagok

nevetőránca

talpadra karcolt

élet karma-tánca

2.

rőt rések

rianások repedések

rettenthetetlenül

rikoltó rámpák

ruhátlan révészei

3.

földönfutó

gesztenyék

görögnek

fényhozói az el nem múlásnak

őrző árvái az őszi avarnak

4.

csúszómászó csigalépcsőkön

ereszkedünk

kálváriánk kráterébe

egy macskahátú híd

legfőbb görbülete

egy lusta szivárvány

tükörkép-teknője

5.

tartsd ki

mint egy szívednek hálás hangot

– ha álmodsz ha eszmélsz –

a köztes pillanatot 

tarts ki

míg felszáradnak

és vérré válnak

a misebor

álnok foltjai

tarts ki

míg főnix születik

a feltámadás

szemétdombjain

tarts ki

míg széltörő kölykök

csillaggá szórják

a mészmaszkú vándorüveges

szilánkjait

tarts ki

míg haláltalan

pillanthatnak vissza rád

a szétszaggatott szerelem

eggyé nőtt darabjai

tarts ki

míg élet-nedv csillan

a sivatag-lelkek

cserepes ajkain

tarts ki

míg rabtartó Gaia asszony

csípője közt

siklanak a csevegő csodák

tarts ki

míg hajnalt hasítanak Atlantisz fehér házai

és galamb-röptét

rikolt az Ararát

tarts ki

míg szöcskék ugranak át a tű fokán

mérleghintán hegedülnek a tékozló tücskök

és tajtékos napokért

imádkoznak a hitehagyott sáskák

6.

én vagyok a

névtelen ige

a tövestől

kicsavart szó

7.

kéményseprőkért kiáltanak

a légcsövek

melyekből a leírt lelkek

tovaszállnak

8.

ott lészen lakhelyünk

 és menhelyünk

bordélyunk és végtelen

nyughelyünk

hol az elemek

kegyet gyakorolnak

hol vérbő vírusok

madártávlatból

vitustáncot járnak

lészen lakhelyünk

és menhelyünk

hol a virtuális világmegváltók

veszett rokkát

hajtanak

bordélyunk és

végső nyughelyünk

hol fő zöldje hoz

feledést a láncreakció

gyermekeire

9.

mi vagyunk

kik kozmikus kerozén-köddel

késleltetjük

mikro-orgazmusunkat

kiket alávetettek

az öngyilkos

álmennyezetek

  kiket megjelöltek

a légbuborékban

repülő

tűzjegyek

10.

lehetséges

 az

ami egyszer

végiggondolható

Zene: Főnix Társulat

Ágens

Liszt: B-A-C-H

Orpheus

Szemző Tibor: Tractatus

2005. augusztus 21 – október 21

X. Meditáció (Fohász Isten Szeméhez, amely 3000 évenként nyilvánul meg a Kozmoszban a Látók előtt)

1.

küldj erőt

fény-suhanásoddal

a szeretettel terhes

csontoknak

küldj erőt

fény-villanásoddal

a villámokat visszaverő

csontoknak

küldj erőt

fény-ragyogásoddal

az Életfa rügyeit tápláló

csontoknak

küldj erőt

fény-zuhatagoddal

az emberöltők porát lerázó

csontoknak

küldj erőt

fény-vibrálásoddal

a hajnal derűs dobpergését hallgató

csontoknak

2.

mutass utat

magma-mélységeddel

a tétován keringő

vérnek

mutass utat

miriád-mélységeddel

a Törvény tutaját ringató

vérnek

mutass utat

méhkaptár-mélységeddel

a Jóság hálóját foltozó

vérnek

mutass utat

 morajló mélységeddel

a bányák büszkeségét hordozó

vérnek

mutass utat

 megtartó mélységeddel

a Szépség szerető szomját oltó

vérnek

3.

vezesd

vigasságba kortalan kacagásba

tedd

súlytalanná tántoríthatatlanná

a létezés

lépteit

vezesd

vigasságba virágba borulásba

az agyrengetegben

eltévedt

méla molekulák

balsejtelmeit

vezesd

vigasságba vigyázó vendégbarátságba

a szeleburdi szellemek

józan

szórványait

4.

támaszd fel

és hozd el házunkba

a tárnákban

 rekedt

balga becsületet

támaszd fel

és hozd el tisztaszobánkba

a tarkón lőtt

távoli

tündérmeséket

és

szórd a

Kincsek Kapuja elé

a Szeretet

szezámmagjait

Zene: Robert Fripp: Let The Power Fall

King Crimson: Hindu Fizz

The Ghost

XI. Meditáció: Sivatag-mantra Szakkara és Asszuán között

ahol

a szó nem

köszön vissza

ahol a hang

 kilép kiszáradt

 medréből és menekül

ahol nem

állít meg a lehajított

rabszolgák szántotta lejtő alja sem

ahol

a Por elvegyül

veled és alattomban eltakar

ahol

megbolondul

az Édenkert iránytűje

ahol

durva dögevők

nyomozzák a felforrt fodrokat

ahol nem

kerülsz közelebb Istenedhez

akkor sem ha felvonszolod Magad a dombtetőre

ahol ellenséged

az ellenfény és a festett-szőke

Fata Morgana sem kecsegtet kevély királysággal

ahol lőréseket

vájnak a szikkadt

ingoványba a temetetlenek

ahol eltörpülnek

a gőgös Teremtések és a

 földhözragadt Semmi lopott árnyékot vet

ahol az Egyenes és

 a Görbe párhuzamosai a

 vegytiszta végtelenségben találkoznak

ahol a Béke

leveleit hullatja le

az utolsó Fa a Szentekre

ahol az éjszakai

lehűlésben könnyesre

kacagják magukat a fenevadak

ahol az Ünnep

 sátrát vonják föléd az

eltékozolt Idő sárguló homokszemei

ahol sarut

old a Szabadság az

Elmúlás templomának küszöbén

ahol céda

csillagok hanyatt

fekszenek és csiripelnek

ahol

az örökre elnyelt

karavánok Ács fiakat kísértenek

ahol az ember

rombolni gyenge

már s építeni nem mer

ahol csak süppedő

tölcsér marad palackba zárt

dzsinnek és keringő dervisek után

ahol az

elmebeteg kövek

elefántbőrt növesztenek

ahol a

nősténydűnék puha

piramisokat düllesztenek

ahol 

hastáncot jár az

öt őselem szédülés ellen

ahol

dologtalanul lógázza

lábát a világgá ment vég

2005. november 15-25, Egyiptom

Zene: Om Kalthoum

XII. Meditáció: Az óriáskagyló monológja

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

én láttam a szerelem

gránátalma-mellű

születését

a béke bárkáját

mely borba fojtotta

félelmét

a népet

mely száraz lábbal kelt

át a vízen

tízezer tolvajt

ki gyöngy-gyermekemet

kutatta méhemben

láttam cudar cápákat

daloló delfineket

csókos szájjal

cikázó csíkos lényeket

szigonyokkal

szembeszálló tengeri

tehenet

hallottam mint hörög a halál

alámerülve

mint telik sikamlós köveken

a dagály dúvad kedve

a besurranó homokot

megsirattam

a sodrás sós firkáit

magamba ittam

barázdáim bitorlóit

befogadtam

csonttá nőtt szívemet

legyezővé tártam

őriztem a habok

haragos háremét

borzoltam s befedtem

istennők erényét

elnyeltem öblömben

a zúgó víz-zenét

megmértem a

Föld görbületét

nyúltak utánam

polip-csápok és korall-kezek

lerakódtak rám

éhező évezredek

alantas bűnök és

égi szégyenbélyegek

mint kettészelt

égitest, heverek

fagyott körsugár

rajtam az erezet

erőmet akarják

átszellemült kezek

nyelvtelen harang

belsőm és beléd remeg

mikor megigézem

mágneses mezőidet

(Hurghada – Budapest, 2005. november)

XIII. Meditáció (töredék)

hajnal

arkangyala

rigónász-

eszmélet

*

könnytükör

reped

irgalmad

sarjad

hideglelt

nézések

apadjanak

*

háborgó

almot

riadt

embriót

*

kényeztessenek

ringató

íriszek

sármány-

hivogatások

narancs-

atomok

*

2006. január 8.

Zene: Hare Krishna

XIV. Meditáció: Shakti-sorok

Imagináljunk. Együtt, egyre, a Mindenség mindenóráján.

*

Titokká tetovált testünk rajzoljon térképet tiltott zónáinkról a tétova térben.

Vándorvérek, máglyaoltó cigány szüzek, kolduló kísértet-karavánok, vigasságok.

Csendesítse le lármánkat a Legfőbb Lény Lótusz-lépte.

Ámbra íze fűszerezze, szantál félrevert füstje fesse szeretet-szivárvánnyá sóhajainkat.

Kacagja körbe Kálvária-dombunkat a Kikelet

*

Monszuneső melege aranyló angolkertjeiben.

A Kánaán tejmézes kínjai.

Kopogtassanak be korpuszaink az Újjászületés udvarába.

Mécsesek merengjenek kívánság-mandalánk kincses közepén.

*

Tékozló fiúk meneküljenek Magdolnáik mosollyal teljes mellére

Mérgezett madarak merítsék csőrüket az Élet vízébe

Hogy megszólaljon a Föld aszály-torkából a Tavasz éneke

*

Mesemondók és Fényevők a Felelet mandulafája alatt.

Tengernyi halálok gyöngéd gyolcsba tekerve

Nirvánánkba ültetett néma nefelejcsek

*

Ragyogás, mely elűzi a  rontást és a rettenetet.

Ragyogás, mely elűzi a sírás-rívást és lelkekbe lopózott sötétség sárlavináit.

Ragyogás, mely puszta kézzel kutat a királykobra fészkében.

Ragyogás: birokra kel bűneikkel egy bongyor béke.

Ragyogás: nyári nap narancs-cseppjei csordulnak végig a Nyugalom nyelőcsövén.

Ragyogás: hetedik életünk hitvalló húrjai.

Ragyogás: bíbor hangok a hókristály-bérceken.

Ragyogás: ritmus-rózsák a rakoncátlan reggelben.

*

Imagináljunk. Együtt, egyre, a Mindenség mindenóráján.

2006. március 10.

Zene: Shakti

XV.Meditáció: Szerelem, szabadság

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

temessük a tél mellé tétova lépteinket

tapossuk puha talpunkkal hamuvá a fogoly tábortüzeket

húzzuk a napfény előtt szét

szemérmünk utolsó függönyét

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

Éden-bort töltsünk színültig ízes kelyhünkbe

szólítsuk a szalagos Egyenlítőt ölelésre

s hogy ne olvadjanak fel a sarkköri jegek

a fehér éjszakákat lélegezzük be

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

fussunk végig a nyíló rózsa bíbor csigavonalán

verjük vissza gyémánt gyermekszívünkkel az ártó káprázatot

és engedjük előre árnyékainkat

 a rejtőzködő vészkijáratokon

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

tágítsuk tovább a viselős gondok szülőcsatornáit

emeljük fel őket kik porból vétettek és porban elvetéltek

pendítsük meg harang-nyelvünkkel

a Tejút mélységes gordonkahúrjait

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

szorítsuk homlokunkat a vízben álló fák törzséhez

a város hideg-vágott hajnalából

rajzoljuk ki a fekete tollú füttyök csipkéit

morzsoljuk imává verítékünk fűszercserjéit

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

ébren legyünk amikor átszakítja atmoszféránkat

egy távoli világ ondósejtje

legyen hírmondó harsonánk a hurrikán kürtője

szelídítsük kéklő keringővé a szédült örvényeket

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

kacagjunk együtt a roppanó rügyekkel

gyámolítsuk gyöngyszavakkal a fészküket vesztetteket

faragjunk bölcsőt a

megrengett tenger újjászületésének

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

merítsük az eszmélő elemek

acél-folyamába ecsetünket

termékenyítsük meg tüstént-testünkkel

a perzselő szelet

 fonjuk át az elvarázsolt Földet

mint táncoló hajszál-gyökerek

*

                                           mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

vessünk ágyat ott ahol kócosan

kergetőznek a páros percek

és a vándorok fejük alá

vörös pipacs-vánkost gyűrnek

és szent szőlőtőkéinkről

simuló messzeséget szüretelnek

*

 mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

kössük égtájaink négy csücskét

lenvászon-kendőbe

bújjunk át emelt fővel egy orgona

árkádos akkordjai alatt

és mint szűz cseresznyevirágok fürdőzzünk a felhők örömkönnyeiben

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

tartsuk melegen barkáink bársonyos bolyhait

olvassuk fennhangon a kibomló levelek harmattal írt erezetét

és lebbentsük fel a zizzenő rétek

csiklandós köntösét

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

osszuk meg ostyánkat a feláldozott térdeplőkkel

hogy kisarjadjon százmillió

bemagolt élet

hogy ne hagyja el istenházainkat a béke

amikor a misének vége

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

terítsünk asztalt a mohó itt és mostnak

hogy kétfelől törhessen belőlünk

kemencényi kenyeret

hallgassuk amint álomra hajtja

fejét bennünk a csend

és zöldellő olajágaink illó

altatót lengedeznek

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

enyhítsük ajkunk nedvével a pusztaságok

nagypénteki szomjúságát

vérnarancs-csókokkal gyógyítsuk

Ikárosz összeégett szárnyát

hogy evezze révünkbe a hajótörött Hold

 halovány uszályát

*

nyújtson legyezőt nekünk

főnix-freskós mámor-mennyezetünk

nyújtózzanak velünk lankák rónák

lusta hegy-völgyek

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

*

zene: Ágens

King Crimson: Providence

Hugh Masekela

Ha:ndel: Vízi Zene

XVI. Meditáció

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

1.

rémítőt roppant az Ég

és tüzes csókját

küldte fényes csattanással

feléd

*

míg szempilláid egyet rebbentek

átjárta e nyílsebes Erő

bőrödet és tested minden

rejtekét

*

megtorpant a mulandóság

előtted

hogy a Tudást még a tolvaj órák előtt

tetten érd

*

lélegezz be mint a létezést

és két tolófájás között

álmodd meg a Szépség

születését

2.

amikor barkába borul a bóbiskolásból

felriasztott hegy

és eltévedt darázs-dongások szobánkban

szállást keresnek

amikor mint szép szavú szájak nyílnak és csukódnak

a tulipán-kelyhek

és őserdőt burjánzanak a derűs délutánban

az üde mentalevelek

amikor a liliomok láthatatlan

vakságot lehelnek

csapra veri smaragd csakra-szívünket

az Egy

*

amikor  gerlekacajok gurulnak

végig gerincemen

és nimfa-szitakötők szórják szét az Igét

a pogány vizek felett

amikor olajzöld könnyeket sírnak szél tépte szoknyájukra

Hegedű-Lények

és nyújtózkodó bambusznádnak firkás flamingók

feleselnek

amikor szabad odút keresnek a dérlepte erdőben

a hontalan tündérek

arannyal festi meg csakra-napfonatunkat

a Minden.

*

amikor tükröt tart a nyárnak és édes vérét

hullatja a meggy

és a sivatagi homok

körtánca elcsitul

amikor szürkületünkbe szelíden

beszivárog az azúr

és a hallgatás gátja átszakad s a Medúza

foglya újra mozdul

amikor meglepetéseink mámoros méze

lassan lomhán kicsordul

indigó jelét pecsételi csakra-homlokunkra

a Mindenegy

*

amikor nyugalommá olvadnak a külvilág

nedvei belsőnkben

és asztrál-testünk hordalékából építenek

 a fecskefészkek kötőszövetet

amikor koppanó gyémánt körmeikkel felhasítják tüdőnk

ólommellényét az esőcseppek

és a Sors seprő-pillái csonthéjunk alatt

csiklandozzák képzeletünket

amikor aszteroid-ítéletünk delejtűje

a semmibe téved

alabástrom aurával hímezze csakra-koronánkat

az Egyminden

*

3.

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

tisztára mossák távolságaikat

amikor hanyatt fekszik alattuk a kék

és gyermek-pihékkel párnázzák ki a

pokolvárók félébrenléteit

és túldalolják az agyaglények

hattyúnyi agyhalálait

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

ott felejtik a feloldozás tarisznyáját

fájdalmunk küszöbén

gyémánt gyalogutakat rejtenek

rongy-életek redői közé

és farkasfogakká csiszolják a félelem

csúf forradásait

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

még össze sem rezzennek

amikor Odafentig hallik a türelmetlenség

vércse-vijjogása

de szélesre tárulnak ha közeleg

feslett blúzában a holnaputáni

emlékezet

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

ajkunkhoz illesztik a csodák nektár-csutoráját

hogy csurranjon belénk a derű

 csobogó csermelye

és porcelán-bőrünk legyen a szivárványszínek

áttetsző tégelye

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

beragyogják a mesék magasságos

márványpalotáit

amikor jéggel égnek a földönfutó egek

és letáboroznak melléjük a hamvadni nem akaró

éjjellátó tüzek

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

vigyázzák veszélyes egyetlenségünket

mint alvókon a jóságos köpönyeg

hogy meghitt molekuláink a Purgatórium

savas-síkos palatetői alá

ne meneküljenek

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

himnuszok hevével szárítják fel a tengernyi

tócsákat ős-humuszunk

bevetetlen ágyán

és tomboló tájfunokat terelnek engedelmessé

a gólyák légi folyosóján

és kipányvázzák a balga vakbuzgók negyedik csónakját

az utolsó sziklán

 *

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

ablakot vésnek reggel-rovátkákból

öntömlöcünkre

hogy belessen rajta kandi túloldalunk

és örömét lelje

és a zivatar-zuhogásban foganjon meg mosolyunk

zamatos gyümölcse

zene:

1.Steve Hackett: A Midsummernight’s Dream

2. Ian Anderson – Lucia Micarelli: Moz Art/Kashmir

Mahavishnu John McLaughlin: Poets and Thieves

Barbara Thompson: Shifting Sands

3. Jan Garbarek: All Those Who Born With Wings

Sagas and Ragas

XVII. Meditáció: Átlényegüléseim a Zenében

1.

a zene idebenn

könnyeimet meglesi

elfolyni engedi mielőtt

elnyeli

*

a zene idebenn

mint szűkülő kút menekültje

gégeporcaim létráján felfelé

lépeget

*

a zene idebenn

az áldatlan állapotok

kihűlt halmazát újra felhevíti

s cseppfolyóssá teszi

*

a zene idebenn

meztelenné szabadítja

 vállamat meggyötört terhétől

és befedi

*

a zene idebenn

kiszakítja és messzire hajítja

a kórt a kézből mely

kéreget

*

a zene idebenn

márvány méhkaptár-mormolásokkal

lakja be merengéseim légies

minaretjeit

*

a zene idebenn

feljajdul görcsbe rándul és elernyed

mint az ikreket szülő

napéjegyenlőség

*

a zene idebenn

felöltöztet pompás páncéljába

hogy visszahőköljön verőfényétől

a Nemlét

*

a zene idebenn 

a hiábavaló bűnök börtönőre

utánam dobja Magdaléna-

mentőövét

*

a zene idebenn

torlaszt emel és hátraarcot int

a Semmi egyirányú

függőhídján

*

a zene idebenn

szemeken túli látóhatár szédülése

Gaia tizennégy didergő

emlőcsúcsán

*

a zene idebenn

könnyedén kitalál engem kit egyszer

 nagyon régen arcommal

elrejtettem

*

a zene idebenn

ringó embrió-ragyogás

ahogy egy vízcsepp-véletlen

bukfencezik és megpihen egy élet-zöld

levélbölcsőben

*

a zene idebenn

lepréselt virág bársonyos

tapintása egy könyv szertelen

versmértékében

*

a zene idebenn

illatos Tér ölelő teadélutánja

tovaszálló vattatehenek

félénk fejőlánya

*

a zene idebenn

elsőáldozó cseresznyevirág

rubin vére

számban egy kettéharapott szegfűszeg

utóíze

*

a zene idebenn

ostyaszentelő csók

térdeplő oltár a kívánság

kolostorában

*

a zene idebenn

jussát követelő javíthatatlan

képzelet a hányaveti

valóságban

*

a zene idebenn

betűvető arkangyalok lépcsőzetes

lábdobbanásai s közötte

az agykéreg-morajok két

szünetjele

*

2.

valami szalad ismeretlenemben

majd megtorpan

megáll

és itt marad

mint csermely sodra

mit meglepett a fagy

mint harcba vonuló hadak

míg a fotográfus lövést kap s

lepereg a filmszalag

mint a kisgyermek ki

éjjel szülei mellé bújna

de az álom félúton visszatartja

megszólal

és felel

helyettem

*

valami dübörög ismeretlenemben

felkapja fejét elhallgat

körülnéz fülel

és újra üt-ver

mintha most ácsolnák a bárka alá

az özönvizet

mintha a sánta kovács a rőt-sárga

kohóban nem találná el kalapácsával a

gyújtószeget

mintha vérét vennék a

magukra hagyott isteneknek

megszólal

és felel

helyettem

*

valami szétáramlik ismeretlenemben

amikor Héliosz egyetlen harapássá válik

a fekete felhő-oroszlán

szájában

amikor belsőépítészünk dolga végeztével

 elégedetten visszanéz

odakintről belénk

amikor tízmillió tajtékos tűszúrással

olvadnak eggyé égető

aura-karikáink

megszólal

és felel

helyettem

*

valami morajlik ismeretlenemben

amikor az atmoszféra mennyezete alatt

némán lopakodó repülőgép

azt álmodja hogy ő a kormányozhatatlan szél

s benne záporok és viharok

az emberek ki több boldogságot kérnek

mint csupán vágóképeket

megszólal

és felel

helyettem

*

valami táncol tapogat tréfál ismeretlenemben

összecsődít csengve-bongva

eltemetett tilalmakat

felhangolja az innen-túl hétszer szent hárfájára

párhuzamos neuronpályáinkat

s a szív középpontjába csalogatja

katatón kallódásainkat

megszólal

és felel

helyettem

*

valami nyújtózik tágul feszül

s kibomlik ismeretlenemben

akár egy zsák melybe végezetét gyömöszöli

galacsin-görgető időm

és hajszál-repedéseibe évelő

vadvirágokat vet

megszólal

és felel

helyettem

*

3.

mint hieroglifák sárga

hártyapapíron

úgy kérdeznek a koppanások

a köztesbe csúsztatott halántékomon

*

barbár vigadalom

késleltetett hullámverések a

költő-koptatta

rakparton

*

kiálts át sziget-Magadból

s figyeld

felhangosodik-e

válaszunktól a Víz

átellene

*

zene: 1. Ralph Towner – Jan Garbarek: Dis

  • Jan Garbarek – Hilliard Ensemble: Officium

                 Sri Chinmoy: Flute Music For Meditation

3. Sámándobunk

XVIII. Meditáció: Időutazás négy dimenzióban – i.m. Syd Barrett

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Első nézet

1.

Fejkendőt kötött hőkontyára

 emberarcunk

lenyugvó nyárra

delelő télre

a megsemmisült jövendő

hideg hírére

*

golyó-lyuggatta írásjeleket

tapogatnak

világító vakszemeink

hogy arany sugarukkal

atomjaira bontsák

siralomházunk összes

ácsolatát

*

üde lombglória

sarjaszt smaragd

sikkantásokat

és gödör aljáról sem hallik már

a baljós óra

kéjesen csavargó

kakukkszóra

*

már megszőtte hímes

hódolat

a tündérmes-piros pelerint

mely lehull hol avart érlel a rozsda

hogy ne érintse a szenvedés sarát

kényes királynőnk virradat-talpa

2.

a távolodás vissza-visszanyúl

jussáért

holott a mérföldeket

velünk együtt

csalja

*

színre színt tesz a hamiskártyás

fény

vesztesek koronás

cinkosa

*

utasok vagyunk

kik sokadszor immáron

túlszaladtak az elsötétített

végállomáson

Második nézet

1.

balvégzet bárányölő bábái

ébredjetek!

*

vajúdik a bölcsességnek

rózsás

bőségszaruja

*

most csusszan át

nyárnyirkos méhkürtjén

a lélek lármás

lámpása

*

el ne ejtse reszketeg-

balga

kezetek!

2.

hátrahőköl

a pokol pereméről

meglátván alant

kiterített képmását

az Ige

*

kitörölhetetlenül kék

harmonikaszót ül meg szőrén

még el nem herdált

hónapjaink hullámtörő

lebegése

*

az eszmélethez néha

egy lövészároknyi gyufaláng

egy fészekhagyó madárraj kondenzcsíkja

egy lóvágta itt hagyott párája

egy csalfa mézcsepp meztelensége is

elég

Harmadik nézet

1.

és az elaggott próféta

mákonyban és nyavalyatörésben

a megváltás váltólázának verítékében

kereste szeme utolsónak hitt erejével

az alászálló Hit delejes

tekintetét

*

ki hajtja be

hetvenkedő hatalmasainkon

özönvíznyi bánat

késedelmi kamatait?

2.

mozgó homokba merül

az álomhozó

ellopott zsákját keresi

hét aranypróbás

angyalfürtű szél

sodorja ide-oda

az ezredéves ezután kék

körköreit

Negyedik nézet

1.

fülledt folyamokon

kotlanak kétszínű

katlanok

és várják hogy felbukkan alattuk

az imbolygó gyertya szavára

a halak táplálta

tetszhalott

*

2.

boldog a csókra nyílt száj

csacska mosolya

*

boldog a vadászó róka

éber szimata

*

boldog az aratásba hajszolt

éretlen nyár

*

boldog a pólyából kibontott

fűben járó gyorsulás

*

boldog a bűnbak

tisztára mosott fekete

bélyege

*

boldog a tolvajkulcs

kincses rejtelme

boldog a bor mely forr pezseg

habzik és nektárrá nemesül

egyszerre

*

boldog a gyémánt

melyen csiszolódnak megtörnek

s végül kicsorbulnak a

karátos agyak

2006. június 30 – július 11.

Zene: Sri Chinmoy: Music For The Aspiration Heart

Pink Floyd: Interstellar Overdrive

Akvarell: Benke Rita: Álom

XIX. Meditáció – Az éjszaka tigrisei (50.születésnapomra)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Balról

1.

vörhenyélő

hold

telizsákja

gerjedő geóda

 becsapódása géntérképünk

tiltott zónájába

messzeségből

 ránk révedő

maholnap-maszk

meszkalin-mozdulatok

mocorognak

hitünk homloklebenyén

hol az a kehely

 hol van görbülő horizontunk

 Grálmolochja

mely felfogja

 kékvérű köldökzsinórunk

őssejt-könnyét

mielőtt örökre lépre mennek

 a mögöttes mennyek

méztükreink másik oldalán?

2.

harapásért hízelegnek

cafka porbibénk piruló

cimpái

vendéget várnak bolyhos

barlangjukba a Rögtön vérbő

remeterákjai

lasszóval fogott

lázrózsás légörvények

lihegnek

gyújtópontjukban

búgó-bogárzó ragyogások

dideregnek

flamingó-fenség

firka-csobbanásai az álmatag

mementó-mocsár medrében

izgága Hóruszok

hussannak eltompult templomok

hosszában-széltében

hegedű-csippentések

csavarognak a szivárvány hét

nesztelen húrján

ibolyántúlvilágról

kúszik haza a kísértés zizegve rőt

ősz-avarunk alján

3.

parttalanul

 lehelnek belénk pőre párával 

ragadozó éjt

tigris-vadászatba

taszítva kelünk birokra felhergelt eleven

húsunkért

Táltos-tajtékban

tobzódó Tornádó életbe táncoltatott Ész

legyen velünk

ne tűnj el

ne sorvadj el ne hamvadj el

bűnjel-tűzjegyünk!

Jobbról

1.

Amón-Ré érdes nyelve

mely körbenyalja a nyöszörgő

sivatagot

és ferde fodrokat

vasal a homok-asszonyok szemcsés

szoknyájára

míg ritka nyálát

cseppenti porlepte pálma-

palántákra

ahol sólyomröptének

tűnő imakendőt terít rád

a sáska árnya

ahol a Szentek Üvegházában

élükre állnak s tornyosulnak a könnytarisznyás

fehér vattapaplanok

2.

lázadást orront

hűséges nyájunk láncra vert

őrzője

forró farkasszemében

Szfinx-magunk drágakővé

dermedése

tejfog-zománcú

rizsszemek sáfrányszálra felfűzött

olvasója

küllő-vesztett

szerencsekerekek csóva-csorba csillagok

didzseridúja

3.

smaragd-árokba

merülő szépia foszforeszkáló

függőónja

égető combok

mandragóra-étkét csipegető

főnix-fióka

 nedves nőcsészét

szélsebesen kutakodó szemfüles

embernyila

4.

amikor lehúz s felkelni

sem enged a hőség  többsoros

hínár-nyakéke

amikor  elfolyik

minden dimenzió és elillan

szigorú léptéke

amikor lustán

legömbölyödik a fejre állított

piramisok éle

és elvész

kézen-közön a kengyelfutó Egyenlítő

körüzenete

Szemből

és megrebbennek

a várandós végzet harcra kész

arcélei

és kifaragják

nevetőráncaink az elfelejtett fosszíliák

fantomképeit

és szétterülnek

síkságainkon az ölelkező

szökőár-esők

és kócosan incselkednek

 a kőtáblák összevont szemöldökével

a szépség-szeretők

és rianások roppannak

a kényszerzubbony-gondolatok kétszerkettős

cellafalán

és az asztalfőre terítenek

a meglágyult kőkormányzónak az őrdöngős angyalok

kánai kézfogóján

és mosolygó tamtamok

dobbanásaitól kísérve eveznek a semmibe beltengerünk

zaklatott zátonyai

 2006. július 14 – július 31.

Édesem azonos című akvarelljére (034.)

Zene: Ustad Zakir Hussain-Jan Garbarek-John McLaughlin: Making Music