69 meditáció

Rosszéletűségem elmúlásáért soha nem tudok elég hálás lenni Ritámnak, és ebben fontos szerepe volt abban, hogy rávezetett a meditáció ízére. A zene számomra mindig valami isteni, vagy ha úgy tetszik, univerzális eredetű volt, így a spirituális befelé fordulás általa nem volt nehéz. Arra azonban mi sem gondoltuk, hogy kölcsönösen alkotásra ihletnek a meditációk, és amikor Ritám festeni kezdett, gyakran előfordult, hogy egy versem, vagy a hozzá kötődő zene vezette ecsetét, vagy fordítva, én írtam egy-egy alkotásából merítve. A lelki utazásokon túl testünk is utazott ismeretlen tájakra, ezek szintén bekerültek ebbe a kötetbe, illetve az Ikerversek közé. Lassan, apránként olvassátok ezeket, mélyüljetek el a szavakban, képekben, tegyétek fel hozzájuk az említett zenéket és adjátok át magatok igaz bensőtöknek. A festmények és fotók, kivéve a külön jelölteket, Ritám alkotásai.

XXXVI.  Meditáció – Megváltó Mákony-Mantra

1.

sugárutak

a fertőzött sivatagban

*

beletörött isten körme

a leteremtett

akkord-fűzérekbe

*

a szűz és az orrszarvú

szerelmes körjáraton

Trisztán és Izolda

kardélen

Alice malomkerékbe törve

az édes balkonon

*

torzó törzsnek

mutatóujja

a pokolgép

gyermekláncfű-zsinórja

*

az átlépett kép

torkában dárda

a lovag

tükörkép-vacsorája

*

karmazsin kehely

kacér kőtábla

*

képregény-idill

csatornagőzben

szemenszedett dívány

öltözetlen

*

lóvá tett idő

csigát kergető

tigrislepkék

zöld mákgubóban

lombhullott arc

inkognitóban

*

galacsingörgetők

a királynők völgyében

*

a nagybőgő

szomjúsága

a majomagy

termő ága

*

a kómát is hét napig

rombolták le

*

2.

könnycseppnyi

idő

özönvízben

fürdető

*

lódobogás

üt agyon

patkolatlan

utakon

*

Bábel-torony

füstjétől

szennyezett

környezet

*

malasztodat

osztja

szent ostya

kosztosa

*

van-e oly megszegett

kenyér

mely egy árulással

felér?

*

gerincvelődből

kisugárzó csók

siralomvölgybéli

aranyásók

*

sejtelmes csiklódban

sikátorok

légyölő lélekben

forrongok

*

szüzek szájfénye

az egyszarvú hölgyének

mélye

Kép: Benke Rita: Láng (0117)

XXXV. Meditáció – Hűsítő Mantra Édesemnek

Magasban született

hegyi patak

szabadesése

feneketlen mélyből

kiáltó kút

tükröződése

tárt ölű barlangok

bolondos

visszabeszélése

erdei esőfüggöny

rejtőző

meztelensége

megtorpant múltú

síkos cseppkövek

orgonazengése

sivatagi szél

délibábon túli

kígyó-bűvölése

tavaszi alkonyatok

illó

ölelése

szerelem-lombok

csendre intő

árnyvetése

óceán-csiszolt

kavicsok lusta

hömpölygése

smaragd északi fény

jeges

visszaverődése

futó hóförgeteg

hetedhét

farkas-üvöltése

Béke-istenségek

márvány

érintése

2008. május 12.

XXXIV. Meditáció – Holdtűnések

1.

Fázott Nővérünk meztelen álmunkban

Midőn látóhatárainkon túl szállt kóbor éjű ölelésünk

Aggódó dunnát hő-bőréből varrt rá Anyácskánk

Míg csendre intette az irigykedő csillagokat

Aztán madár-ébredésre kéjesen nyújtózott egy kicsit

S felfedte szemérmét kívánós szellemtestünknek

Majd halkan kilépett fényes talpával

az alázatosan elnyúló felhő-ágyelőre

s narancs aura-köntösbe bújva felvillantotta

kisbolygónyi Tudásunk agy-térképét

2.

vétkezzen Veled füsthályog-szökevény Dió-lényünk

Egy-körünk fekete-fehér csipkefüggönye mögött

Táncold el a tőrbe csaló tévedéseket

most-mindörök Maholnapunk fölül

S nőjjön haragtalan hajnallá bennünk

Arany emlődből enyhet itató hűs véred

2008. február 21, 4.40 – 6.11

XXXIII. Meditáció – Koyaanisqatsi (Kizökkent világ)

1.

Hamissá hangolta felhevült

jégkorszakunk a párka-pengette

pókfonál-léteket

*

intő oszlopok ejtették foglyul a

visszatekintés

végzetes pillanatát

*

amikor kihűlt kráter-fészkébe

indult éhen maradt fiókáit

etetni a Nap

*

és míg a vérzéseiket vesztett

húslények

sugárcsontvázukra felfeszülnek

*

mélységükből mormolja szanaszét

meddőségüket egy

narancstermő tűz

*

és a láva-lejtők féltékenyen

őrzik a Sors-röpte

lenyomatát

*

mely egyetlen csőr-csattanással

lenyelte a száguldás szemtelen

döglegyét

2.

ideát-mezsgyénken messze

 túl a szénné égett terpeszkedő

teleken

*

mohó szenvedéllyel teljes

szürkület-szemüregek

a sebesült élet

*

vesztéből rohanó egérútját

 fürkészik három ziháló

égtáj felé

*

ahol szabad akaratukból szárba

szökkennek az irgalom

írmagjai

*

2008. január

Kép: Benke Rita: Koyaanisqatsi – Kizökkent világ

Zene: Philip Glass

XXXII. Meditáció – Asztrál napok

1.

máglyányi gyertyaláng

nyomtalan olvad le hátamról

lator-keresztem

*

és tovagördül a fagy-reggel gyöngye

meztelenségem

megszerzett jogán

*

és leszakadnak majd elporladnak

fényutas-testemnek

végítélt hordozó-rakétái

*

hogy szabadság-szirének

harapják ki fülemből a belső hangok

viaszpecsétjét

2.

amikor a Napkorong ezer sugarából

Rád talál az Egy és a

Szemedbe néz

*

és Földközel-forróságával csalogat

magához csupasz bátorságot

csepegtetve Beléd

*

és hangtalan suhansz előre ős-jelen ösvényeden

 de nem törik liliom-talpadat

rég volt rögök

*

míg felemel fent-lenti dallamával

égbolt-ívére Szivárvány-híd Fivéred

tökéletes Tenmagad

*

és Hétszíned hevénél melegszenek

kezek szívek és tekintetek amerre

Utad vezet

*

akkor messzire hajítod málhádból

a nyűgök ködéből gyúrt súlyos

üveggyöngyöket

*

hogy görögjenek alá balról és jobbról

tőled mint levágott sárkányfejek

a semmibe veszve

*

és szaggassák ízekre e halott

törmelékek a feltoluló

sötétségeket

3.

és Győzelem-gerinced domború gondoláján

 evezel tovább oda ahol a

Mindenség-forrás fakad

*

ezer oltalmat kereső kéz nyúlik feléd

elűzve a lankadás kóbor

felhorgadásait

*

és ráeszmélsz hogy belőlünk fonta

tökéletes kerületét  a Nagy

Édesvíz-Kör 

*

hogy szorosan öleljük portalan partját

és gyógyítson utolsó

cseppje is

*

és felszálló párája aranyba fürdesse

homlokát simítva a gondterhelt

felhőknek

*

és a férfivá serdült Phoebusok

fürdőző Hold-papnők tanúi

legyenek

4.

és akkor az örökkön-valóságok

tűzrózsa-kelyhéből áldott

vacsorát veszünk

2008. január

Ritám Tirrén-tengeri káprázat című festményére (063)

XXXI. Meditáció – Végső szabadság (51.születésnapomra)

1.

Végső szabadság

*

amikor kipotyognak az időgép elaggott

fogaskerekei

*

és hibernálják Kronoszt hetedíziglen összes

gyermekével

*

és borostyán növi be az ítéletnap

sürgönypóznáit

*

és a ki tudja merre rohanó út előtted lustán

 hömpölyög  

*

és megvár türelmesen míg lehajolsz egy asszony-szirmú

piruló pipacsért

*

és szétfújod egyetlen szusszal a gyermekláncfű

pihés koronáját

*

és rágcsálod keser-édes szárát egyre csak

önfeledten

*

és galacsinná gyúrhatod múlttá morzsolod

az ügyefogyott perceket

*

vagy mint balsorsú nászéjszakák lepedőit kiteríted

a feledés kötelére

2.

végső szabadság

*

amikor bekukkanthatsz félelem nélkül minden

hívogató átjáróba

*

és újakat vágsz fültelen falakon remete

sziklákon

*

és még újabbakat vágsz fortélyos felhőkön

járhatatlan jéghegyeken

*

és még újabbakat vágsz orvhalászok hálójában

fuldokló szavakon

*

és sisteregni látod magma-agyadat a Tudás hideg

gémeskútjának legalján

*

és kezedet nyújtod azok felé akik alattomos lékbe szakadtak

kibicsaklott korcsolyáikkal

*

és utánanyúlsz annak akivel a reményvesztett Senkiföldjén

egykor együtt tépelődtetek

*

és jut még elegendő hő tenyeredből a

télvízi talpaknak

*

3.

végső szabadság

*

amikor a zenék lerázzák magukról a kihunyt

csillagok porait

*

és nem csúfítják el poharadat kísértetek ragadós

ujjlenyomatai

*

és derűvel teljes önmagad tekint rád vissza

a tükörből

*

és a büszkeség birtokán osztozik vidáman

viselt meztelenséged

*

és a szilárd Föld lágy keringőjét táncolja

ellazult lábad

*

és rémálom-emléknek is kevés már a reggeli torzszülött

tekintet

*

és a kánikula arculcsapását megtorlatlanul

hagyod

*

és lehervadnak a belső nyomor kárörvendő

nyomolvasói

*

és  elutasítod a vezérhátrányban küzdő Halál

döntetlen-ajánlatát

*

4.

végső szabadság

*

amikor a  haszontalan fecsegések elnémulnak

 auránk közelében

*

és  egymásba hatolnak kerítetlen

külvilágunk gyűrűi

*

és kezünk izzása megfutamítja a

settenkedő bajt

*

és menta-hűs kendőként itatja fel utolsó

méregcseppjeinket

*

amikor törzsünk platán-áramlásai szerteágaznak

ittlétünk gyökereiben

*

és mellkasunk pergetett erdei mézének ikrái megállnak

súlyos levegőnkben

*

és ujjunkra csavarjuk a kitakart hajnalok

elhullajtott hajtincseit

*

és hang-húrjaink pengetése kitölti a Végtelen

huzatos hézagait

*

és cinege-kedvünk megnyugvássá csipegeti a

nehézföldűek hamvait

*

5.

végső szabadság

*

amikor  Molochnak fügét mutatva számoltatnak meg

szépségeink

*

és két tűz között is kettőnk lángja lobog

a legvörösebben

*

és az alászállt Mennyek tornácán hancúroznak

szívünk gömbvillámai

*

amikor az elemek ütközőzónája lesz ágyunk

és mi benne az oldó kötelék

*

Zene: Pandit Ravi Shankar

Grateful Dead: Dark Star

2007. július 19 – 31.

XXX. Meditáció – Látásunkra

Fenséges foltokkal szenteljék meg hét szín alatt áldott szaruhártyánk új szüzességét.

Izgatott íriszünk irgalmazzon a ránk kirótt rendnek.

Elzsibbadt zsákutcák kizsigerelt zsoltárok lapulnak meg lélegzet-vétkeink alatt.

Mikor hasítja ketté a Fény elménk táncba vitt borotvaélét?

Mikor engednek a húzódozó rések szabadság-látószögünk óriás léptékének?

Csődítsük össze a világosság középpontjába halandóságunk háromszögeinek tűvé tett csúcsait, kik jelzálogot vettek fel békénkre.

Söpörjük ki selymes pilláinkkal a bűnbánat kántáló kufárjait és általuk szőttessék újra templomunk meghasadt függönye.

Segítsük talpra fejtetőn álló éber éhségünket az élet sötétkamrájában.

Mint örökmozgó mandalák, úgy peregnek inni kívánó könnyzacskóinkba megélt merengéseink.

Tereljük az egyetlen kizárt ablak felé kételyeink ütközéstől szédült darazsát.

Töltsük fel kőből kiásott eleven koponyánkat a mögöttes tudás távolba látó  tükreivel.

Tekintsünk fel szeretettel a szülésben elvérzett Mindenség-anya gyermekeinek gondoskodó most-vagy-soha mostoháira.

Takarjuk le egybeforrt Énünkkel a balsejtelmek vakító prizmáját mielőtt megszegi glóriás kenyerünket.

Olvassuk meg bogár-rebbenéseink leföldelt rezgésszámaival sorskerekünk sértetlen küllőit.

Tegyük részünkké hunyorgó fájdalmak helyett a Természet gyógyító tűszúrásait.

Kövesse nézésünk a Kezdetek körforgásait, hogy túlsodorja rajtunk hamis hordalékait a szembeszél.

XXIX. Meditáció – Beteljesülés

Teljes a Bennünk lévő Erő

mely sebet nem ejtve tépi le rólunk

a rontás

tapadókorongjait

*

Teljes a Bennünk lévő Bizonyosság

mely szilárddá szikkasztja a langy lápot

és a lidérceknek

arcot adva elpusztítja azokat

*

Teljes a Bennünk rejlő Zene

mely robbanó ritmust ad a kezdettől való Ige

mindenkoron rendhagyó

ragozásainak

*

Teljes a Bennünk rejlő Szivárvány

mely feloldja színeiben a kérdőre vont

fekete-

fehér válaszokat

*

Teljes a Bennünk rejlő Türelem

mely a tébolyban is észleli a

Megtisztulás

még oly halvány szikráját

*

Teljes a Bennünk rejlő Tett

amely szájból szájba adja üde

leheletét

nehéz szívű belső esőerdőinknek

*

Teljes a Bennünk rejlő Ősrobbanás

amely szétlövelli vérnarancs-

ízét

a sápadt eszméleteknek

*

Teljes a bennünk rejlő Béke

mely a Nagy Víz felé hömpölyögteti kisiklott

folyóink

ébredő holtágait

*

Teljes a bennünk rejlő Tenger

amelyben egyszerre sikoltunk a sodrással

és korall-karjaink

kitörő Kékséget ölelnek

*

Teljes a bennünk rejlő Vágy

melynek kézen fogott mélyállapotban

mantrázzuk

együtt milliárdos hatványait

*

Teljes a bennünk rejlő Kegyelem

mely Kedvet és Szellemet küld szent

szántóvetőjével

dús-kincses réteinkre

*

Teljes a bennünk rejlő Fény

mely a bölcsesség angyal-írta barázdáival

szépíti

maholnapunk összeérő homlokát

*

Teljes a bennünk rejlő Szerelem

mely minden pusztákon túl

két egybenyíló test

origo-virágzását szüli

*

Benke Rita: Beteljesülés című festményére

Zene: Pandit Ravi Shankar

XXVIII. Meditáció – Szabad sorsminták az Örökét varázsigéire

1.

Kigyógyult lelkemet

már hiába rémisztik

hüllő-hörgések

*

nem riasztanak  kondorként köröző

űrhajó-fosszíliák kik halálos becsapódási

szögre várnak

*

nem riasztanak kacagó koponyák

keresetlen koccanását leső

göröngyök

*

nem riasztanak  gyémántomlások

hanyatt-homlok

csillárjai

*

nem riasztanak sámán-táncrendek settenkedő

 transzfúziói és az emlékezet tiszteletlen

tekervényei

*

nem riasztanak akaratlan alagutak

váltófutásai fehér

nyúlcipőben

*

nem riasztanak monszun-dézsák sűrű

tabla-számlálói  csörgőkígyó-kasztanyettek

kipirult pulzusai

3.

zsálya-zsongássá szűrném

az ítéletnap-lopók

imbolygó imáit

*

halotti máglyára hajítanám

és füstté fújnám a hitetlenség összes

hóhérkötelét

*

farkasveremben vetnék fekhelyet

az elbitangolt bűbájok bujdosó

pásztorának

*

kenderkosárból kínálnám a szépség

süketnémáinak a letört szavak

megtalált ékezeteit

*

mint rettentő tájfun rombolnám le

a birtoklásvágy belső

börtöneit

*

felöltöztetném a reggeli zápor

írisz-illatába a tetszélőket kikben jártányi szeretet

sem maradt

*

kizökkenteném iszonyba ragadt

Pompei-pózukból a katakomba-

hallgatásokat

*

pernye-párnát varrnék új

megtestesüléseinkért párzó

porainknak

*

kihalásznám körhinta-őskáoszunk

melasz-masszájából a nyílt törést szenvedett

tengelyeket

*

fölé hajolnék ibolyántúlpartjaimmal

a félreértett déli

árnyékoknak

*

régmúlt korok remetéivel rónám

barlang-mennyezetünkre a bátorság

színpompás bölényrajzait

*

csarnokvizemben keresztelném újra kiket

az ész elliptikus pályájáról

eltérítettek

*

opál szitakötő-szárnyak

szitár-vigaszával vezetném a patkányfogó

elárvult aprószentjeit

*

pokolbéli dínom-dánomban fújatnék

sárkánybőr-dudát a gyűlölet

gyomraiból

*

a másodperc-magaslatok főzetével

kínálnám az elszabadult Tér

adrenalin-küldönceit

*

összeraknám a boldogságot a mosoly rizsszemeiből

mint egy félszeg fohász visszafojtott

utolsó mondatát

4.

Én, a fordított szabadesés

függőleges nyila

úgy suhanok Sarkcsillag-Magad felé

*

mámorba mártott  forró aranyöl

gyöngyvirágzása a Természet táguló

törésvonalai mögött

*

medencecsont-fuvola friss dallamára

ágaskodó kíváncsi

kobra

*

május-manna tündöklő mézkristályai

a révület résnyi

redőin

5.

hétpróbás hőhajlatok  vagyunk kik

jobbról-balról egymással

incselkednek

*

majd Egy-hegycsúcsuk hideg

halántékán viasz-talpaik

lecsendesednek

*

ellopott lélekharang forgó

dervis-nyelve vagyunk a szédülés

színvak szájüregében

*

éghetetlen vadrózsa-kezek vagyunk amikor világra

segítik középpontunk vörös

katlanjának ikreit

*

összenőtt csók-cserjék vagyunk kik

túlnövik a törhetetlen

cserepeket

2007.  május 3 – 12.

Zene: Sri Chinmoy: Compassion-song Melody

Kép: Benke Rita: Amint fent, úgy lent 2.

XXVII. Meditáció – Memóriakártya (Bridgman/Packer Dance, 2007. április 23)

1.

(Csábító érvelés)

évelő Ádámok adakozó Évák

nász-netovábbjaink

vérpadján

*

egy szóköznyi párbeszéd

a kiverekedett csend

jégzajlásában

*

tengeribeteg csomók átvágott torkú titkok

szabaddá szakadt kikötőink

sikátorában

*

holocén hajnalok

visszaszámlálása a homokvihar

kellős közepén

*

2.

(Memóriakártya)

kezdőbetűink vetésforgója

mámorra moccanó meridiánok

mezején

*

rózsa-rozsdás velő mérhetetlen

rengéseinek kómatikus

skálája

*

beszippantja a levegő egyetlen

ózonkortyával nyögve-nyelt

nyugalmunkat

*

tűzözönök sáskajáró

túlélői a Törvény őrlő fogai

alatt

*

cseppfolyós csonthalmaink erőltetett

hátramenete a harmadik

kakasvirradatra

*

félszeg fakírok melegítő

furulyaszava egy fészekaljnyi

kígyótojás felett

*

firka-falkák fecsegő

hajtóvadászata a Világosság

kérdőjeleire

*

Tanathosz tanácstalan tériszonya

az elhantolt Semmi sírgödre

szélén

*

3.

(Bőrünk alatt)

bőrünk alatt összevarrt időzónák

zamatos alma-

félholdjai

*

kiválasztódtunk szennyből és

szomorúságból Érosz eredendő

elektrolízisében

*

bőrünk alatt gyógyító kristállyá

szelídült kénkövek a Bábel-város

bolyongóinak

*

egy tányér gőzölgő remény

a megnyomorítottak tűrés-

küszöbén

*

életvonalunk szélesedő spirálja a 

Szent Odaadás bársonyos

Szemérme körül

*

verítékkel áldott vészkijárat a

szemétdomb-édentől keletre

bőrünk alatt

*

Zene: Ken Field: Under The Skin

2007. április 23 – 28

XXVI. Meditáció – Áradások

1.

Megfested-e egyszer midőn

Beléd feledkezem és Benned felejtem

a balgasággal birokra kelő

Bölcsességet?

*

Megfested-e egyszer midőn

a Megváltás nyomot hagy és némán kiált

horpadt hátaknak kedves

korbácsütéseivel?

*

Megfested-e egyszer midőn

a latroktól mint jeltelen kenyér utolsó falatját

vonják el a szárnyalás sosem volt

ígéretét?

*

Megfested-e egyszer midőn

kiváltják magukat a letétbe helyezett

létezések az irgalom könnyű

őrületével?

*

Megfested-e egyszer midőn

szivárvány-kívánságaink élve szabadulnak

alvajáró áldomások áldozati

oltáráról?

*

2.

És akkor láthatóvá válik

Háthor szikrázó szarvai között Ámon-Ré

 embriójának ultrahang-

felvétele

*

És akkor láthatóvá válik

a moszkitóhadak fullasztó fellegei mögött

a démoni dzsungelek zölden ziháló

tüdeje

*

És akkor láthatóvá válik

a fészekrejtő lombos Lajtorja-fa melynek gyökere

kettéhasítja kuporgatott kufár-kápolnáink

függönyét

*

És akkor láthatóvá válik

a hűtlen évgyűrűk rásütött szégyenbélyege

a letűnt kontinensek feldarabolt

tartóoszlopain

*

És akkor láthatóvá válik

a halálmenetből visszatért kivérzett lelkek

fordított hullámverése amint csigaházaikba

visszatérnek

*

3.

És feleszmélnek majdan

kik arra ítéltettek hogy csupasz lábbal tapossanak

a megtagadások szétgurult

töviskoszorúin

*

És feleszmélnek majdan

akik istenük tenyerén hordozzák hétfájdalmukat

és virrasztanak a végzet burokrepedésére

várva

*

És feleszmélnek majdan

kiket kesztyűs kézzel küldtek a mély-kiáltó

kínok virágtalan

völgyébe

*

És feleszmélnek majdan

kik leszegett fejjel szálltak szembe a megfeszült förgeteggel

és leforrázták a kárörvendő kétségbeesés

kohóit

*

És feleszmélnek majdan

kik lótusz-leveleket hajtogattak a lépést tévesztett lávából

hogy megóvják selymükkel a vakszerencse vígságos

vagináit

*

4.

alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten

a kikapós Veszta-szüzek és a vágy-szabad Vízöntők

géntérképének  egymásba

torkollása

*

alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten

a gémberedő gejzírekből felszálló

fecskefarkú füstök

nyomvonala

*

alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten

a jégmadár odvának üvegház-olvadása

a gémeskutak függőleges

rövidlátása

*

alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten

a partra vetett kék bálnák sikamlós

testén táncoló sirály-fiókák

rikoltása

*

alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten

a félarcú fejsze gömbvillanása

az öngyilkos varázsszőnyeg

lopakodása

*

5.

sarkig tárjuk ma

búvóhelyünk

ajtaját

*

bolondját járatja a néma

nemléttel a nyakas

tavasz

2007. április 8 – 14

Édes Tavasz-áradások című festményére (075).

Zene: Sri Chinmoy

XXV. Meditáció – Holdfogyatkozás

1.

A ház oldalán letagadott

évtizedek csordulnak

végig

*

Egymás túltenyésztett torkának

 ugranak vicsorgó

vérvonalak

*

Záróra előtt tér nyugovóra

elősírjában a részeg

magány

*

Nem burjánzanak már élősködő

gyomok az öregség ártatlan

kertjében

*

Nézd az arcátlan Föld

a Hold arcába

harap

*

Rálép a szél bál-vörös uszályára

és lemezteleníti őt a neveletlen

sötét

*

Jampec-frizurát fésül kajla

antilop-kék kométák kamaszarca

fölé

*

Hétpróbás aranymosolyt fakaszt

az elnémult farkasok

fogára

*

Hogy röptében kapják el a halál-hírrel

sikló hóbagoly tél-hideg

huhogását

*

és szálanként szálljanak alá belőle

a  Semmibe felborzolt

borzadályok

*

Nézd a nyegle Föld

a Hold nyakába

harap

*

Közeledni látszik holott csak szemünk

távolságát lopja a dombjait kellető

Vénusz

*

Tapodtat sem tágít mellőle vak

vénségek bölcsnek csalt

tenyere

*

A mennyei tépéscsinálók millió kezéhez

hetedhét háborúk köde

tapad

*

A Nagy Lakoma után itt maradt nekünk

az Idő minden gyermekéből

egy falat

*

Nézd a vakmerő Föld

a Hold vállába

harap

*

Színültig rizsszemekkel nyújtják magukat

 éhezőinknek a Délibáb-

kráterek

*

Szoptató asztrál-Anyák keresik az

 örvények között elveszett Égi

Kisdedet

*

Mielőtt virágot lépő lábnyomát

a hirtelen hódítók

összezavarják

*

vagy karmazsin gallérjuk alá édesgetve

a Senkiföldjén túlra

elrabolják őt

*

Nézd a mákonyos Föld

a Hold mellébe

harap

*

Olvadó seprűnyelüket nyergelik fel

a Tejút Napba vetkőzött

boszorkányai

*

Kárhozottan kering körülöttük mint

 bevégezetlen rőzsenyaláb a

szent együgyűség

*

Évelő sugárhajtásokat ültetnek félrevert

fennhangok tudásvágyunk

melegágyába

*

Nézd a hővel bélelt Föld

a Hold hasába

harap

*

Még türelmesen várnak a megkésett negyedik

dimenzióra a kozmosz kékvérű

labdajátékosai

*

Még kilélegzik méregpárájukat e hóból

 gyúrt narancsok pórusai az

üvegházon túlra

*

Még beoson néha a fájdalom nehézségi

erőnk szétcsúszott csigolyái

közé

*

Még nem bocsátották meg balga

 ébrenlétünket a bottal ütött

álomtündérek

*

Nézd a két szín alatt áldozott Föld

a Hold elhűlt ágyékába

harap

*

2.

Ott álltam lesben az örök Túloldalon

amikor a Törvény megdermesztette a szökni próbáló folyót

és partjain a Tízcsapásnyi Tűzözönöket

sivatagi rózsákká sűrítette

*

Ott álltam lesben az örök Túloldalon

amikor a Törvény delejtűt rejtett a Nap mágneses

mezőinek égő bőre alá hogy pogány sugarait

tévútra térítse

*

Ott álltam lesben az örök Túloldalon

amikor a Törvény a Hit hűsítő gúlája alá terelte

 a reményhalott szeretet elbitangolt

idegpályáit

*

Ott álltam lesben az örök Túloldalon

amikor a Törvény harsány hahotával támasztotta fel

beesteledett Hajnalunk elektroszmogtól

elvetélt érzékeit

*

Ott álltam lesben az örök Túloldalon

amikor a Törvény Középpontjaink kelyhébe gyűjtögette

a pillangó-szárnyú ólom-szentek

hímpor-hamvait

*

3.

aláhulló Világ

amelynek jöttére összezárnak

a Nagy Rosta renyhe

rései

*

zuhogó Káprázat

amelynek leple alatt bográcsban főzik

túlélésüket a Purgatórium

menekültjei

*

pokol-pusztító Pislogások

szűkölő cápák között cikáznak a baljós

körkörök beléndek-bugyrainak bátor

fosztogatói

*

csont-fehér Rebbenés a farkasvakság

elütött óráján midőn súlytalan Sziszüphoszok

futkároznak keringő

koloncaikkal

*

egy foszforeszkáló morzsa felszeletelt

 molekulája az Őskitörés-Zene sejtenként

belénk lövellt rózsa-cirmos

magmájából

*

karnyújtásnyira konganak

borzongó agy-hegycsúcsomtól az ezerfokú

skálára felhangolt Szívek

billentyűi

*

amikor Gyümölcsoltó Boldogasszony

lesz szűz jegyese  a kínvalló Tantalosznak

osztatlan eszméletek tárt karú

oltára előtt

*

2007. március 10 – március 28.

Benke Rita: A Föld harapása a Teliholdból (068.)

és a Fényhullás Holdfogyatkozáskor (070.) című festményeire

Zene: After Crying: Almost Pure

Bartók: Szonáta két zongorára

Gyógyító Hang

XXIV. Meditáció – Szerelmünk gyertyái egyszer s mindenkorra

1.

Táncrendem lebben

és rebbenő

lángban

áll

*

a kármin rózsákat

kántáló

korál

*

tisztítsa fénykehellyé

hideg-sápadt Vezúv-

öblünket

*

nevesse nyelve

csiklandozó Nyárrá

kedvünket

*

nyelje el hálát sem várva

 a nyeretlen világ

nyomorát

*

verje vissza az olvadó

sóbálványok rovat-szemének

sugarát

*

fehérítse igazsággá az

igehirdető szájak

fogsorát

*

szelídítse megbocsátássá

a hétpecsét szívtelen

szigorát

*

csillapítsa de el ne oltsa

a létezés lobogó

seblázát

*

töltse meg Héliosz

hevével a behorpadt

eget

*

találja meg a túlvilág innenső

torkánban a madár-látta

éneket

*

Táncrendem lebben

és rebbenő

lángban

áll

*

a kármin rózsákat

kántáló

korál

*

2.

Mindenható Megismerés

ruhátlan lélegzem lenge

lelkedet

*

mosdasd meg magasságaidban

a mocskos Messiás-

meséket

*

töröld le a kormot Hitünkről mit

itt felejtettek kígyózó

körmenetek

*

vesénkbe látó Idő szitáld

arannyá sivatag-

énünket

3.

hajolj le a tegnap ingatag pereméről

és emeld magadhoz a feltörő

hőséget

*

kitárt karoddal Tűzmadár-öleddel

fogadd be az üstökös-hozta

üzenetet

*

merevítsd ki és morzsold múlttá

fáradt félutadnak mérgezett

mérföldköveit

*

rázd le Gyógyír-Magadról

tömlöcöd utolsó magtalan

törmelékeit

*

4.

együttálló égitestjeinkbe

burok-rianásain át

behatolunk

*

öröktermő virágágyást

tár fel s rejt kohó-

kolostorunk

*

szívhangjainkból szivárvány-

lázgörbéket izgága íriszünkre

rajzolunk

*

verítékünk terített gyöngy-

asztalánál meg nem

szomjazunk

*

5.

égesd dobogó nevünket

jajkiáltó állatbőrbe

totem-tenyerünk

vaktérképébe

*

kötelét bódító kenderré sodró

láncát táguló szemmé szaggató

*

pokolbéli csengettyűket

halálukba némító

*

gyönyörétől

magatehetetlen

tánc

*

2007. január 30 – február 14.

XXIII. Meditáció – Földcsakra-közelben

1.

télvízi patak

az örökmozgások feltételes

megállója

2.

csupaszon reszkető fák

megkövült horizont hajlékony

csontvázai

3.

csaholó falkák

felvert vérttelen vadak

kutyába vett farkasfellegek

vérét vették a békének

4.

ködanya táplálja

hideg tejével a rejtekutak

kölyökvak vándorait

5.

avarcsúszdán sikló

jártányi

neszek

6.

fényalabástrom-arc

jeges dunna alatt

sebesült óriások

opál-köntösben

7.

akár sziklaperemen

a halálra ítélt gyökerek

kapaszkodnak szellem-lankáink

balga meredélyek felett

8.

csak menj

utad szólít int és sürget

én egy agyvillanás alatt

utánad eredek

hogy találkozzunk megszentelt

Kupolád alatt

hogy a Jövevény Ragyogásnak

terítsünk áldott

asztalt

9.

egy alomban Álmainkkal

egy jászolban Jelenéseinkkel

egy ég alatt az Egésszel

egy oltárnál áldozni az oltalmazó

Élettel

10.

hajítsuk vissza haragtartó kőkorszakunkba

az emberruhánkon felfeslő

fekete lyukakat

11.

ha a Nap megengedné

hogy fájdalom nélkül a szemébe nézz

és látásod végigfusson

végidőkre várakozó magzatainak

elliptikus pályáin

nem fogna el többé a szédülés

a Fent és Lent között

félúton

12.

szapora szívdobbanások

az ázott januári

rozsdatakarón

*

messzikedvű repülőgép

láthatatlan moraja a

felhők mögül

*

házőrző ebek

becsületbeli

herregése

*

egypetéjű mosolyunk egy

újabb befejezetlen

mondat előtt

*

az erdő párája csókolja

ajkunkat nyelvünket

tüdőnket

*

a hegy kínálja

 keresztségünk

hűs kortyait

*

így lakjuk be

újévi

csendünket

*

(2006. december 28 – 2007. január 1, Pilisszentkereszt – kép: Benke Rita: Didergő pilisszentkereszti fák)

I.Meditáció

1.

Csendemet figyelem

mozdulatlan

Földsó-magamban

hol méltósággal zuhan

szem-Bolygóim felé

folt-valóm

Világossága

és Szabadság-dobjaimat

veri

a Lélegzés falain

a még gúzsba kötött idő

2.

Csendemet figyelem

mikor életvonalán

áramlik át

meztelen

Tudás-testedbe

és szivárvány-nyakú dallamba

öltözteti

a Napfogyatkozás

hideg lábait

mert

füstös forgószélből

menekülnek felénk

a Megnyomorítottak

könyörgései

és a Hetedik Újjászületésből

hívja Nászra Neved

ikerlelkeiket

3.

Csendemet figyelem

míg visszaszámlálja

évgyűrűinket

a Türelem

és pogány imák

morzsolódnak

a Szent Őrültek

fagyöngy-olvasóin

és kővé dermedt

bagoly-szárnyak alól

illan el

a Halál

és cigánykereket hány

sorsunk

az agy

ragyogó alagútjában

4.

Csendemet figyelem

míg zendülő Szféráim

ködzajlásán át

vágtat egy

metszésponttá zsugorított

Üstökös

és ősizzásról

regélnek a Teremtő

tenyerében

a megszelídített lávafolyamok

5.

Csendemet figyelem

mikor a nyújtózkodó ég

takaróját

lerúgja magáról

a Szeretettel teljes

Betlehemi Telihold

és jégselyem borzongással

mártózom meg

az arany-vörös Asszonyiság

Aurájában

és kígyók kavarta

tengereken

hánykódó hajótörött előtt

Galamb-üzenet káprázik

a Nyugalom piramisán

mielőtt horgonyt vet a

látóhatár peremén

a Szárnyalás

6.

Csendemet figyelem

amikor Magma-Isten

üvöltve hasítja ketté

gőgös

magzat-börtönét

és a Boldog Kevesek

rendületlen állják

az Igazság szurok

Szökőár-tekintetét

7.

Csendemet figyelem

hogy magára maradjon

meszesgödrében

a mélabú

hogy űzze távol tőlem

lidérc-szukák

sánta

csontkovácsait

hogy ne maradjanak

Átok-kalapok

ágyam mellett

a démonok

dinom-dánomja

után

és Mágnesköreid

örök pörgésre

ítéljék a tehetetlenség

delejét

8.

Csendemet figyelem

midőn az Álom sóhaj-hídjai

alatt

elhal egy ostoba

fegyverropogás

és itt ül velem szemben

némán

kacagó gyermekkorom

arcán az édes

Üdvösség

alma-firkái

9.

Csendemet figyelem

mikor tölcsért tart elém

a felesleges múlt

melyben húszezer napom

hordaléka alászáll

és kármin koszorú

illatozik az

Örömre pengetett

Jégkorszak

homlokán

és méz-felelet az áhítatra

Minden

Csigolyáidban visszhangzó

mormolás

és jut nekünk

egy hely az Édenkert

oltalmazó kráterében

a Jelenések Óráján

10.

Csendemet figyelem

melyben megpihennek

a túlmozgásos

Csillagrendszerek

melyben extázisba

menekül

az atomjaira hullt

Anyatermészet

és Esthajnalt jár

közöttük a vágyakozó

Ész

hogy ne kérkedjenek

sebeikkel a

porhamuvá sült

siralomvölgyek

11.

Csendemet figyelem

a Tömegvonzás

tigrislepkés

Énekében

a gyógyító harapást

a Gyengédség

gyümölcsében

ahogyan táplál

az Első Fűszál

láthatatlan ere

és felemel

a Boldogság

áramló

óriáskereke

2004. december 13-2005. január 1.

Zene: Pandit Ravi Shankar: The Sublime Sound Of Sitar

Grateful Dead: Dark Star

Steve Hackett: Sketches of Satie

II.Meditáció

1.

hőrobbanással

reped eggyé

Csendünk fészkében

egy égig erő Lét

tojáshéja

kiömlő

Jelenés-óceánodba

mosom

világossággá

hangosan látó

kezem

2.

együtt fürdik

velünk

a megfogant Féktelen

a táguló Tér

fényes teknőjében

négy ajakkal

harapjuk szét

Szent Szédülésünk

olajos

magvait

gyémánttá gyöngyözött

Kívánság a

Mindenegy Hídjának

lábai között

örökbe fogadtunk

hogy óriássá nőjj

közénk szállt

Megismerés

3.

fejest ugrott

Esti nyugodalmunk

a narancsos Nap

Béke-éhes

Oroszlán-szájába

Tavasz-palotánk

ezüst lépcsői

csendülnek sorra

Hajnal-ízű

talpad alatt

és szilaj Szív-lovaink

Angyal-röptéjével

túljárunk az Ész

útvesztőin

4.

az Érzékelés

koronás ösvényévé válok

Istennőm

lázrózsa-léptei nyomán

hogy ne vezéreljenek tovább

negédes

neon-Nirvánák

5.

szilánk-szolgák

vagyunk a Végsebesség

fekhelyet vetett

Káprázatában

kik Kristály-szikrával

kergetik el

a kéregetô kárhozatot

és Életet párolgó tállal

hívjuk haza

a Titánra száműzött

farkasüvöltést

6.

Mandula-Mantrába

meríti

Nektár-kelyhét

az emlékező

Eszmélet

és megfeszülnek

a magány

kútjában

kígyózó

kötelek

amint Vibráló bordáinkba

kapaszkodik

egy gyorsuló hideg

lehelet

7.

 pirulva olvadnak el

a bûnök megszaggatott

viaszruhái

és fodrokba fésülik

a perzselt szélű

meteorit-halált

 várandós vizek

8.

máglyát rakunk

a januári jégverés

sikoly-hegyeinek

maszkjaink öngyulladására

várunk

hogy megmutatkozhassunk

az Igazságnak

és zsolozsmát zsonganak

a manna-hozó vadméhek

gépromboló

zsarátnok-énünknek

9.

mi ez a fehér fuvallat

a kutyává kushadt

gömbvillám körül

mely felszárítja

halántékom harcoló

harmatát

és kovásszá gyúrja

közöttünk

az Új Kikeletet

melyet a Kegyelem lisztjéből

süt a

Kíváncsiság kemencéje?

10.

enyhítsd a

rongyos Kenyérből

varrtak

tűszúrás-reggelét

és pihentesd a rohanás

hímporát

kihűlt csatamezőinken

mielőtt

ápolt kelepcébe csalják

halandóságunkat

hízelgő

helikopterek

hogy ne róják a

rémület ritmusait

egyenes derekunkra

 rontó délibábok

és ne keljenek ki

Főnix képében

a napalm-keselyű

fiókái

11.

beszélj a

sarjadó rendhez

mely a feléledt

fán zöldell

 mint tarka tulipánok

tölcsérei

nyíljanak  nyári tisztásunkon

tetten ért Erényeid

és mint mandarin-gerezdeket

szemezgetem

Szelídségedet

12.

koponyám a Lelenc

Jövendő lelete

mely kupájából himnuszt önt

dióbél-elmémre

egy vagyok a számukon

szólított

buborék-nevek közül

kiket szerteszórt

Moloch

 hömpölygő héliuma

melyben ólom-rögeszmék

taposnak

a Betűvetők tarkóján

és milliók félnek

keresztezni

a szkarabeuszok

kevély vonulását

13.

Páva-palástot terítenék

vész-vesszőzte

vállaidra

magamra venném az

ózonpajzs

szitává lőtt

ingét

és Szépség-szirmok

zuhataga alatt

zúznám szét

a tűrhetetlen tagadás

tutaját

14.

lennénk a Körtáncból

egy szelet melybe

a játékra született Gyermekek

belefeledkeztek

a semmi röppályáját

faképnél hagyó

képzelet

a por-tudat

peremén pörgő

piruett

Kőtáblás Kápolna

a Sámán sátra

Örömkönnyek Siratófala

A Bölcsek Lombjának Mosoly-árnyéka

fuvola fújta

Minaret

15.

Hívd imára

 Tiszták Írástudó Atyja

Bábel összes piac-zsivalyát

gitár-ragáid

mint repkényszálak fussák be

Gerjedô Gondolataink

Házát

mentsd ki

martalóc-tömlöcéből

a túszul ejtett Talányt

hogy fülünket Gaia

Mese-keblére hajtva

közelítsük a Mennyek

dobogását

2005. január 15-február 6.

Zene: Sri Chimnoy: Music From Within

Philip Glass: Koyaanisqatsi

Ian Anderson: Divinities

Omar Bashir: Zykrayati

III.Meditáció

Énem

a Mariana-árok

függőónja

az elsüllyedt

földrészek

ütközőpontja

boszorkányok

balga

bátorsága

tündérek

telhetetlen

termeszvára

kányafák

kőrisek

kitavaszodása

sivatag-szomjam

törvény-hozása

a sófár

kakas-tagadása

tíz ujjam öblében

horgonyzó

Határtalanság

termő tajtékká

öntözött

pusztaság

gleccserek

vakító

didergése

múmiáink

liliom-szobáinak

friss förgetege

megszakadt

Megváltás

kamrája-pitvara

feslett Fátumok

vértanú-

fürészpora

besurranó tolvaj

merengések

mohó tora

az Engedelmesség

maroknyi

parazsa

váltólázas

mocsarak

kiszáradása

Éned

cseppkő-veríték

csendülése

szűzforrások

gyógyító

pezsgése

cserfes Bolond

csattanó csóvák

 udvarában

túlélés ritmusa

a gályarab

kínjában

hűsítő Amfóra

az anyátlan

aszályban

üvegház-gyilkosunk

gyengéd

gyóntatója

Veronika könnybe lábadt

kendőjének

Bizalom-sója

fehérvérű

betonszarkofágok

ablak-nyitója

szikra-spirálok

nyitnikék-

pupillája

a Gondviselés

galagonya-

párolgása

az Intés

hogy emlékezz

és feledj

hét ágra

sütő bársonyos

Egy

Énünk

eltéphetetlen fonál

a Kozmosz tengelyén

Igézet

a Születés Jászol-

mennyezetén

jáspis-hegyű

nyílvessző a  rabtartó

Labirintusban

 altatódal

a háborús ricsajban

az Állandóság

doboló

Jelen-ideje

vigyázó

villámok

visszaverődése

a kitapintott

 Titok

véletlensége

a Gondolat

összenőtt

Napéjegyenlősége

2005. február 13 – március 21.

zene: Omar Basír,

Vangelis: Mask,

Pink Floyd: Atomheart Mother

Ustad Amjad Ali Khan

Keith Jarrett: Hymns Spheres

Ustad Zakir Hussain: The Essence of Rhythm

IV. Meditáció

I.

sziklába vájt  üres

színház

kavics a szárcsa

gyomrában

törzsünk billenő szárnyak

között

imbolyog

a tömegvonzás vízszintes

vitorlái

sós csonthéjak

mik megóvják odalent

Atlantisz lakóit

a kérdőjel engedelmes

intelme

elszáradt koldus-ujjak

nyitják az égbe nyúló

Szentély

morajló imatermét

a lélekvesztő utasainak

maszkabálja

a pillanat jaja

amikor a könnyűnek

találtatottak

légneművé váltak

2.

rárivall az üdv

az árva árnyékvilágra

ballaszttal teljes

élet közeli élményeink

merítőhálója

átzakatol rajtunk

a kerékbe törő

szerencse

szikkadt zsombékon

repedeznek

az újjászületés

tojásai

mit ér a félárbocra

feszített

vigasz?

3.

szabadesés

pórusaimon súrlódnak

az űrbe kivettettek

nem feszítik többé

mellkasom

csont-ketreceit

megorrontjuk

a véglegességet

mi

az anyaméh

könnyűbúvárai

a tudattalan

tépéscsinálói

4.

virrasszatok hogy

házaitokból az Igézet

ki ne surranjon hangtalan

virrasszatok hogy ne

zuhanjon öngyilkos gépmadár

ünnepünk sátrára

virrasszatok hogy

csókká szelídüljön

a csalán-csípések szúrása

virrasszatok hogy

ne taszítsák le

szívünket szenvtelen

sziklafalról

virrasszatok hogy

ne lelje halálát az Irgalom

a Feneketlen

leprás üregeiben[1]

5.

hevítsd fel

hideglelős

 hátországunkat

hibiszkuszok

hetyke ernyője

fátyoltáncba fútták

a főn-szelek

 és földönfutó fecskefiókák

a Függőkertek Királyasszonyát

6.

búzaszemek

malomkő-menyegzője

rongyosbál rosszcsont-keringője

szégyen szurkos szemfedője

legyen

dalunk Delelője

7.

sirokkó seperjen

avar-szemfedelet

még süket sírboltjaink

fölé

gyámolítsd a

gyertyagyújtó gyermekek

gyolcs-lelkét

míg bálványos babonák

borzasztják

a balga bárányokat

áhítat csengője

a csend balján ülve

csillantsd meg csodádat

8.

behatolni a hangok

puha

páncéljába

mezítláb járni

a jókedv

játékos jégmezején

átitatódni

írástudatlan

istenekkel

végigsiklani

az ábrándok

szülőcsatornáján

nézni napról napra

hogy tollászkodik

a smaragd

tavasz

kidübörögni

otthonunkból

minden balsejtelmet

lehajolni a kőért

mert a miénk akar

lenni

megkóstolni

az áprilisi zápor

illatos zaját

megidézni orgona-zengéssel

a katedrálisok

kőfaragó-kórusát

vibrálni mint bőrünk

alatt a zenélő

Emlékezet

kitágulni mint friss

oxigéntől tüdőnkben

az erek

átszőni keresztül-kasul

a Földet mint

az ezeréves Gyökerek

Veled

Zene: Pink Floyd: Meddle

Shakti: A Handful of Beauty

Focus: Hamburger Concerto

---

[1]Karol Wojtyla (1920-2005) emlékére

V. Meditáció

Legfőbb

 a lidércei ellen

lázadó

Emberi Lény

Legfőbb

a foltruhás félelmet

féken tartó

Emberi Lény

Legfőbb

a hideglelést

hajnali harmattá csiholó

Emberi Lény

Legfőbb

a pallost pásztorbottá

faragó

Emberi Lény

Legfőbb

a panaszok parittyáját

messze hajító

Emberi Lény

Legfőbb

a Mesemondó Fákat

hallgató

Emberi Lény

Legfőbb

a Négy Lelkes Állatot

letérdepeltető

Emberi Lény

Legfőbb

a darázsfészket

dallammá dédelgető

Emberi Lény

Legfőbb a

förgeteget

fésűre fogó

Emberi Lény

Legfőbb

a tetszhalottakon

varázsvesszővel végigvágó

Emberi Lény

Legfőbb

a ledér Lótuszvirágok

szemérmét óvó

Emberi Lény

Legfőbb

a Hetedik Mennyekig

hírvivő

Emberi Lény

Legfőbb

a Csillag-gázlók

csordáit terelő

Emberi Lény

Legfőbb

a Létezés

lestyán-leheletét leolvasó

Emberi Lény

Legfőbb

a lármából

Liliom-lépteket számláló

Emberi Lény

Legfőbb

az érmilliók mentén

 gyalogló

Emberi Lény

Legfőbb

a Ceres szederjes szájára

mező-illatot csókoló

Emberi Lény

Legfőbb

a hangya-katonák

halálmenetének megállj parancsoló

Emberi Lény

Legfőbb

a harsogó hitnek

hátat fordító

Emberi Lény

Legfőbb

a mocsokban Mályva-mondatokat

lelő

Emberi Lény

Legfőbb

a Sorskönyv lapjai közé

véraranyat rejtő

Emberi Lény

Legfőbb

a Napfogyatkozás

szén-szeme mögé tekintő

Emberi Lény

Legfőbb

a Sokasodás sarlójával

rendet vágó

Emberi Lény

Legfőbb

a Himalája tüdőcsúcsait

csecsemő-sírással megtöltő

Emberi Lény

Legfőbb

a Holnap Honában

lámpát gyújtó

Emberi Lény

2005. április 13-22

Zene:

 Sri Chinmoy: Symphony For Meditation/Supreme

Kép: Sri Chinmoy

VI. Meditáció (Gyógyító mozaik-mantrák)

Anyám

a Duna-parton

narancs-fehér csíkos fürdőruhában

fején fodros úszósapka

ma „néger dajkának” mondaná

fehér úszópapucsban óvatosan

lépdel a síkos kavicsokon

orromban nyers vízszag

kis üvegedénykével meregetem a folyót

mellette

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

erdőn-mezőn

fürkészi a földet

gyermekláncfű nefelejcs pipitér

szemtelen szamóca

egy kőért hajol le

nem drága nincs ára de a rajzolata szép

egy fakéreg göbén bagolyarcot

vél felfedezni

neki nyílik a napvirág és zárja be kelyhét este

követem kezemben szerpentin-faragású bot

nagyobb még mint én

barnán kacsintanak ránk az avarban guruló gesztenyék

napimádó gyík és sebes léptű sün suhan el

a szarvasbogár nem fér be egy gyufás skatulyába

illatos tobozok sorakoznak polcomon

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

madárlesen

nyitnikék gerle feketerigó hajnali hangját füleli

barátja a Dolmányos Varjúkirály

aki – csapata hírmondója – napra pontosan érkezik minden ősszel

kedvenc jegenyéjére

töpörtyűvel táplálja társait

míg azok borzas balettot tanulnak a bárdolatlan légörvényektől

egyszer éhes macska szájából szedett ki egy fecskefiókát

s ápolta őt míg egy reggel boldog csivogással szárnyra nem kapott

szarka és kányatollakkal üzen nekem

talán írni kezdenek önmaguktól e sötét szivárványok egy napon

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

játszik

a szürke cérnás gurigából szekér lesz

és lomhán hömpölyög a papírkígyó a duruzsoló sárga kályha tetején

tompán kong a tollasütő fája mint a labancok feje

a fogkefének meg már lőttek

takaró alatt kacag a fotel-bújócskában

dzsungelnek nevezi hajamat amelyben eltévedt egy katicabogár

a fekete-fehér képen Ő én és velünk a nagy mackó a Vén

hátát hallgatom de lustaság-pontját nem találom

a Fekete Pétert felismerem és ráhagyom

Tengerhajómra azért magammal viszem

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

ébreszt selymes kézzel és egy pohár csábító tejjel

hajnali öt óra indulunk Rómába új életet kezdeni

enyém a karcsú üvegpohár rajta a „rém”

kettészeli a déli napfényt egy csillogó paradicsomban

vacsorája várandós kora óta

s belém táplálta

friss csirkemáj a nagycsarnokból főzelékemben

retek rejtőzik a sonkaszelet alatt hátha megszeretem

de inkább a „hagymamát” kérem

paprikával sütött tojás a vonatra a szabadságos katonának

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

mesél mesét és valódit

kislányos hangja csendül

Murmula a városba indul Brumi az iskolába

a Kis Szerjozsa a Messzi utcába

 Kóbor Muki eltéved és rendőr lesz

övé a méz enyém a málna

mint bőrén a piros anyajegy amivel utazik

Tarasconi Tartarin oroszlánra vadászik az Alpokban

Toldi Miklóssal hunyom le a szemem este a lápon

egy vörös téglás bányásztelep valahol Franciaországban

egy napsütötte falu a nyugati dombságon

 patak a kertek alatt

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

ír és rajzol

kicsit félrehajtja fejét amint gömbölyíti szépen hullámzó betűit

nekem csak a fejtartás sikerül

pedig még osztályozni is próbált a cél érdekében

levelek melyek megóvnak messziről és megnevettetnek

üzenetek a hétalvó egyetemistának a konyhaasztalon

itt-ott egy portré néhány vonallal hogy ne vágjak pofákat

másutt egy százlábú a kukacos lektor logója

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

Anyám

a hetedik emeleti ablakban

figyeli az ég fényeit hogy elkaphassa rajtuk

 a felhők fekete pillanatát

és pirosban pompázó peremét a le nem bontott gyárkémény felett

alant a téren kutyák rajcsúroznak a bicikli-bravúros kölykök között

egy gondterhelt boxer és egy csúf kis bulldog a kedvence

várja az úton közeledtemet

s szemével kezével kísér amikor távozom

Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!

2005. május 7-20

Zene: Mike Oldfield: Incantations II.

         Sri Chinmoy: Esraj – My Heart Song

King Crimson: Islands

VII. Meditáció – Szabadság

kalózok kötélhágcsója

egy harmadfél Holdra

kovakő szilánkja

 Krisztus előtt hajnali négykor

viasztalan vigasz

kikötött sziréneknek

űzött gerincünk

gyógyuló lázgörbéje

Szabadság

kardélű inga napórája

egy barlang barna bújában

megtért méregfogak a megingó

Mennyek mestergerendáján

visszatérés a vadvizeken át

a békétlenség bugyraiból

Szabadság

kacsázó kavicsok kerge csobbanása

egy tengerszem könnyes íriszében

csivogó fecskefészkek

a gömbvillám-házak eresze alatt

a hamvak horizontján lyukat vágó

hegyes madárcsípések

pipacspárnákat szorongató

hétalvó rétek

Szabadság

késünkön a Nap felboncolt

 szívének kicsordult vére

kettéharapott gyümölcs

piros gyöngy-nedvei fogaink falán

balkezes búcsú a betolakodó

bánat fekete ingeitől

egy dologtalan drágakő-darab

Sysiphus lezuhant sziklájából

messzikedvünk molekuláinak

türkiz tobzódása

Szabadság

évszázadokat görgető génjeink

a gerjedelem gázlójában

hibiszkuszok hívogatása

a felhevült Halálvölgy-homokon

mesévé morzsolt élet-zöld

mentalevelek bélyege ujjainkon 

surranó talpunk sikamlós mezőkön

ahol bokáig ér a blues

Szabadság

ernyőt tartani

Noé bárkája fölé

egérutat mutatni a tolvaj bohócnak

egy lepkeháló ablakain át

mélységet mérni ahol  a halak

 ezüstje sem világít

sátrat verni a sápadt

sarki szél  és a súlyos sirokkó közé

színültig merni kétkedő kíváncsisággal

a halandók hordóit

távolodni és eltűnni

a táguló Tudat tollvonásaiban

Szabadság

testünk utórezgései

a Szerelem törésvonalai mentén

vigyázó vétkeink

meztelen virág-vacsorája

tavirózsák a tündérek

víztükör-tornácán

fejvadász-tenyerünkben

levegőből zsugorított Zene

magasságos mélyrepülés

az örömök öblébe

túlvilág-tagadásunk

egy tornádó tölcsérében

Szabadság

ki elszárítja a

szószátyár szemfényvesztők

szilikon-szárnyait

ki cseppenként szórja

szanaszét

mint jótékony járványt

szeplőtelen szigorát

kinek harsonájától

halomra dőlnek

a sóhajok Herkules-oszlopai

Szabadság

ahol nem a Semmit táplálják

langy mézes-tejükkel a Danaidák

ahol meteorit-magányunk

visszakapja magzatállapotát

ahol gordon-galaxisokat függesztenek fel

a kozmosz körhintájára

ahol hátrafelé haladunk a fuldokló

Föld forgásának és néha megállunk

ahol újrasarjadnak

a kiirtott kiáltások

Szabadság

amikor végre elülnek

repülő repeszek rimánkodásai

és életre gyúrják öngyilkos ének

szétszaggatott mártírjait

Szabadság

amikor szívünk sötétkamrájában

láthatóvá válik az Ige

amikor bensőnkben hallgatózik

a Zene és titkokat fecseg

amikor a Véletlen vonóskarai

elodázzák a véget

2005. június 10 – július 9.

Zene: SBB: Wolnosc’ Z Nami

Pink Floyd: Ummagumma 1-3.

Schubert: V. szimfónia

Bartók: III. és VI. vonósnégyes

VIII. Meditáció (Amikor Ladányi Andrea Testalakja találkozik Timothy Leary Űrbe kilőtt hamvaival Bismillah Khan zenéjében, miközben megőrült az elmehúnyt világ)

szirénák szünetjele

egy lelenc-leltárban

*

lim-lomok

levedlett

vértanúsága

*

pőre agyak párája

a savas esőkben

*

mosdatlan

maszk

mindenem

*

hastáncos imák

igéző irgalom

*

amikor kenyérré változik

a ránk vetett

második kő

*

szapora szobrok

nedvei

a hús szent szolgálatában

*

valaki újrafestette

a színvak

szivárvány-völgyet

*

a Kék Madár tollai

dagadnak

doromboló dunnánkban

*

tudod-e

hogy a táltos lányok is

társas lények

*

felveszem a

nyári zápor gyorsulási

sebességét

*

éjjeli őrjárat

örökmozgó

múmiák között

*

eladó Jákob lajtorjája

bővebben a

magaslati kilátóban

*

foltra válnak a

főben járó

fantáziák

*

a fű ebédje

hirtelen haragok

kihűlt heverőjén

*

követem alvajáró

árnyékomat

amerre elhullajtott atomjaim

világítanak

*

hidat verek hínárokból

a sodrásba

és onnan integetek

*

simítsa ki szeretetünk

a száraz torkú nyár

nyirokcsomóit

*

körüldobolják szemglóbuszunkat

a gerjedelem gályarabjai

*

máglya-magányok

marakodása

*

csak megízlelni képes minket

az utcazsongás

méla masszája

*

dolmánya alá rejt

mint egy dalt

a gyümölcsízű Dél

*

parttalan  pillanatok

platánok pisszenésében

*

mély levegőt veszek

Magdaléna

DNS-csigalépcsőjén félúton

*

mellkasom mögé

engedem a

miriádok melódiáit

*

vállgödrömben

fegyvertelen

fejed

*

még fájnak

reinkarnációink

császármetszései

*

kisajtolt sejtjeink

etessék

a sovány esztendőket

*

elegendő lesz-e

kéménybe írt ember-kormunk

gólyafészkeink

melegítésére?

*

ábrándos pipacsok

párologjanak a pokol

páncélja alól

*

meggyel málnával

mézes kenyérrel

kínáld a hétmérföldes vándort

kinek hátizsákjában

lapul a

hamuban sült halál

*

szabadítsd meg a

gonosztól

a golyóálló szíveket!

2005. július 10 – 23

Zene: Bismillah Khan

Rajz: Benke Rita: A mozdulat születése

IX. Meditáció

1.

fény-ölelő fáknak

felszálló ága

zöld leveleknek

ózon-harapása

sivatagok

nevetőránca

talpadra karcolt

élet karma-tánca

2.

rőt rések

rianások repedések

rettenthetetlenül

rikoltó rámpák

ruhátlan révészei

3.

földönfutó

gesztenyék

görögnek

fényhozói az el nem múlásnak

őrző árvái az őszi avarnak

4.

csúszómászó csigalépcsőkön

ereszkedünk

kálváriánk kráterébe

egy macskahátú híd

legfőbb görbülete

egy lusta szivárvány

tükörkép-teknője

5.

tartsd ki

mint egy szívednek hálás hangot

– ha álmodsz ha eszmélsz –

a köztes pillanatot 

tarts ki

míg felszáradnak

és vérré válnak

a misebor

álnok foltjai

tarts ki

míg főnix születik

a feltámadás

szemétdombjain

tarts ki

míg széltörő kölykök

csillaggá szórják

a mészmaszkú vándorüveges

szilánkjait

tarts ki

míg haláltalan

pillanthatnak vissza rád

a szétszaggatott szerelem

eggyé nőtt darabjai

tarts ki

míg élet-nedv csillan

a sivatag-lelkek

cserepes ajkain

tarts ki

míg rabtartó Gaia asszony

csípője közt

siklanak a csevegő csodák

tarts ki

míg hajnalt hasítanak Atlantisz fehér házai

és galamb-röptét

rikolt az Ararát

tarts ki

míg szöcskék ugranak át a tű fokán

mérleghintán hegedülnek a tékozló tücskök

és tajtékos napokért

imádkoznak a hitehagyott sáskák

6.

én vagyok a

névtelen ige

a tövestől

kicsavart szó

7.

kéményseprőkért kiáltanak

a légcsövek

melyekből a leírt lelkek

tovaszállnak

8.

ott lészen lakhelyünk

 és menhelyünk

bordélyunk és végtelen

nyughelyünk

hol az elemek

kegyet gyakorolnak

hol vérbő vírusok

madártávlatból

vitustáncot járnak

lészen lakhelyünk

és menhelyünk

hol a virtuális világmegváltók

veszett rokkát

hajtanak

bordélyunk és

végső nyughelyünk

hol fő zöldje hoz

feledést a láncreakció

gyermekeire

9.

mi vagyunk

kik kozmikus kerozén-köddel

késleltetjük

mikro-orgazmusunkat

kiket alávetettek

az öngyilkos

álmennyezetek

  kiket megjelöltek

a légbuborékban

repülő

tűzjegyek

10.

lehetséges

 az

ami egyszer

végiggondolható

Zene: Főnix Társulat

Ágens

Liszt: B-A-C-H

Orpheus

Szemző Tibor: Tractatus

2005. augusztus 21 – október 21

X. Meditáció (Fohász Isten Szeméhez, amely 3000 évenként nyilvánul meg a Kozmoszban a Látók előtt)

1.

küldj erőt

fény-suhanásoddal

a szeretettel terhes

csontoknak

küldj erőt

fény-villanásoddal

a villámokat visszaverő

csontoknak

küldj erőt

fény-ragyogásoddal

az Életfa rügyeit tápláló

csontoknak

küldj erőt

fény-zuhatagoddal

az emberöltők porát lerázó

csontoknak

küldj erőt

fény-vibrálásoddal

a hajnal derűs dobpergését hallgató

csontoknak

2.

mutass utat

magma-mélységeddel

a tétován keringő

vérnek

mutass utat

miriád-mélységeddel

a Törvény tutaját ringató

vérnek

mutass utat

méhkaptár-mélységeddel

a Jóság hálóját foltozó

vérnek

mutass utat

 morajló mélységeddel

a bányák büszkeségét hordozó

vérnek

mutass utat

 megtartó mélységeddel

a Szépség szerető szomját oltó

vérnek

3.

vezesd

vigasságba kortalan kacagásba

tedd

súlytalanná tántoríthatatlanná

a létezés

lépteit

vezesd

vigasságba virágba borulásba

az agyrengetegben

eltévedt

méla molekulák

balsejtelmeit

vezesd

vigasságba vigyázó vendégbarátságba

a szeleburdi szellemek

józan

szórványait

4.

támaszd fel

és hozd el házunkba

a tárnákban

 rekedt

balga becsületet

támaszd fel

és hozd el tisztaszobánkba

a tarkón lőtt

távoli

tündérmeséket

és

szórd a

Kincsek Kapuja elé

a Szeretet

szezámmagjait

Zene: Robert Fripp: Let The Power Fall

King Crimson: Hindu Fizz

The Ghost

XI. Meditáció: Sivatag-mantra Szakkara és Asszuán között

ahol

a szó nem

köszön vissza

ahol a hang

 kilép kiszáradt

 medréből és menekül

ahol nem

állít meg a lehajított

rabszolgák szántotta lejtő alja sem

ahol

a Por elvegyül

veled és alattomban eltakar

ahol

megbolondul

az Édenkert iránytűje

ahol

durva dögevők

nyomozzák a felforrt fodrokat

ahol nem

kerülsz közelebb Istenedhez

akkor sem ha felvonszolod Magad a dombtetőre

ahol ellenséged

az ellenfény és a festett-szőke

Fata Morgana sem kecsegtet kevély királysággal

ahol lőréseket

vájnak a szikkadt

ingoványba a temetetlenek

ahol eltörpülnek

a gőgös Teremtések és a

 földhözragadt Semmi lopott árnyékot vet

ahol az Egyenes és

 a Görbe párhuzamosai a

 vegytiszta végtelenségben találkoznak

ahol a Béke

leveleit hullatja le

az utolsó Fa a Szentekre

ahol az éjszakai

lehűlésben könnyesre

kacagják magukat a fenevadak

ahol az Ünnep

 sátrát vonják föléd az

eltékozolt Idő sárguló homokszemei

ahol sarut

old a Szabadság az

Elmúlás templomának küszöbén

ahol céda

csillagok hanyatt

fekszenek és csiripelnek

ahol

az örökre elnyelt

karavánok Ács fiakat kísértenek

ahol az ember

rombolni gyenge

már s építeni nem mer

ahol csak süppedő

tölcsér marad palackba zárt

dzsinnek és keringő dervisek után

ahol az

elmebeteg kövek

elefántbőrt növesztenek

ahol a

nősténydűnék puha

piramisokat düllesztenek

ahol 

hastáncot jár az

öt őselem szédülés ellen

ahol

dologtalanul lógázza

lábát a világgá ment vég

2005. november 15-25, Egyiptom

Zene: Om Kalthoum

XII. Meditáció: Az óriáskagyló monológja

én láttam a szerelem

gránátalma-mellű

születését

a béke bárkáját

mely borba fojtotta

félelmét

a népet

mely száraz lábbal kelt

át a vízen

tízezer tolvajt

ki gyöngy-gyermekemet

kutatta méhemben

láttam cudar cápákat

daloló delfineket

csókos szájjal

cikázó csíkos lényeket

szigonyokkal

szembeszálló tengeri

tehenet

hallottam mint hörög a halál

alámerülve

mint telik sikamlós köveken

a dagály dúvad kedve

a besurranó homokot

megsirattam

a sodrás sós firkáit

magamba ittam

barázdáim bitorlóit

befogadtam

csonttá nőtt szívemet

legyezővé tártam

őriztem a habok

haragos háremét

borzoltam s befedtem

istennők erényét

elnyeltem öblömben

a zúgó víz-zenét

megmértem a

Föld görbületét

nyúltak utánam

polip-csápok és korall-kezek

lerakódtak rám

éhező évezredek

alantas bűnök és

égi szégyenbélyegek

mint kettészelt

égitest, heverek

fagyott körsugár

rajtam az erezet

erőmet akarják

átszellemült kezek

nyelvtelen harang

belsőm és beléd remeg

mikor megigézem

mágneses mezőidet

(Hurghada – Budapest, 2005. november)

XIII. Meditáció (töredék)

hajnal

arkangyala

rigónász-

eszmélet

*

könnytükör

reped

irgalmad

sarjad

hideglelt

nézések

apadjanak

*

háborgó

almot

riadt

embriót

*

kényeztessenek

ringató

íriszek

sármány-

hivogatások

narancs-

atomok

*

2006. január 8.

Zene: Hare Krishna

XIV. Meditáció: Shakti-sorok

Imagináljunk. Együtt, egyre, a Mindenség mindenóráján.

*

Titokká tetovált testünk rajzoljon térképet tiltott zónáinkról a tétova térben.

Vándorvérek, máglyaoltó cigány szüzek, kolduló kísértet-karavánok, vigasságok.

Csendesítse le lármánkat a Legfőbb Lény Lótusz-lépte.

Ámbra íze fűszerezze, szantál félrevert füstje fesse szeretet-szivárvánnyá sóhajainkat.

Kacagja körbe Kálvária-dombunkat a Kikelet

*

Monszuneső melege aranyló angolkertjeiben.

A Kánaán tejmézes kínjai.

Kopogtassanak be korpuszaink az Újjászületés udvarába.

Mécsesek merengjenek kívánság-mandalánk kincses közepén.

*

Tékozló fiúk meneküljenek Magdolnáik mosollyal teljes mellére

Mérgezett madarak merítsék csőrüket az Élet vízébe

Hogy megszólaljon a Föld aszály-torkából a Tavasz éneke

*

Mesemondók és Fényevők a Felelet mandulafája alatt.

Tengernyi halálok gyöngéd gyolcsba tekerve

Nirvánánkba ültetett néma nefelejcsek

*

Ragyogás, mely elűzi a  rontást és a rettenetet.

Ragyogás, mely elűzi a sírás-rívást és lelkekbe lopózott sötétség sárlavináit.

Ragyogás, mely puszta kézzel kutat a királykobra fészkében.

Ragyogás: birokra kel bűneikkel egy bongyor béke.

Ragyogás: nyári nap narancs-cseppjei csordulnak végig a Nyugalom nyelőcsövén.

Ragyogás: hetedik életünk hitvalló húrjai.

Ragyogás: bíbor hangok a hókristály-bérceken.

Ragyogás: ritmus-rózsák a rakoncátlan reggelben.

*

Imagináljunk. Együtt, egyre, a Mindenség mindenóráján.

2006. március 10.

Zene: Shakti

XV.Meditáció: Szerelem, szabadság

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

temessük a tél mellé tétova lépteinket

tapossuk puha talpunkkal hamuvá a fogoly tábortüzeket

húzzuk a napfény előtt szét

szemérmünk utolsó függönyét

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

Éden-bort töltsünk színültig ízes kelyhünkbe

szólítsuk a szalagos Egyenlítőt ölelésre

s hogy ne olvadjanak fel a sarkköri jegek

a fehér éjszakákat lélegezzük be

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

fussunk végig a nyíló rózsa bíbor csigavonalán

verjük vissza gyémánt gyermekszívünkkel az ártó káprázatot

és engedjük előre árnyékainkat

 a rejtőzködő vészkijáratokon

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

tágítsuk tovább a viselős gondok szülőcsatornáit

emeljük fel őket kik porból vétettek és porban elvetéltek

pendítsük meg harang-nyelvünkkel

a Tejút mélységes gordonkahúrjait

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

szorítsuk homlokunkat a vízben álló fák törzséhez

a város hideg-vágott hajnalából

rajzoljuk ki a fekete tollú füttyök csipkéit

morzsoljuk imává verítékünk fűszercserjéit

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

ébren legyünk amikor átszakítja atmoszféránkat

egy távoli világ ondósejtje

legyen hírmondó harsonánk a hurrikán kürtője

szelídítsük kéklő keringővé a szédült örvényeket

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

kacagjunk együtt a roppanó rügyekkel

gyámolítsuk gyöngyszavakkal a fészküket vesztetteket

faragjunk bölcsőt a

megrengett tenger újjászületésének

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

merítsük az eszmélő elemek

acél-folyamába ecsetünket

termékenyítsük meg tüstént-testünkkel

a perzselő szelet

 fonjuk át az elvarázsolt Földet

mint táncoló hajszál-gyökerek

*

                                           mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

vessünk ágyat ott ahol kócosan

kergetőznek a páros percek

és a vándorok fejük alá

vörös pipacs-vánkost gyűrnek

és szent szőlőtőkéinkről

simuló messzeséget szüretelnek

*

 mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

kössük égtájaink négy csücskét

lenvászon-kendőbe

bújjunk át emelt fővel egy orgona

árkádos akkordjai alatt

és mint szűz cseresznyevirágok fürdőzzünk a felhők örömkönnyeiben

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

tartsuk melegen barkáink bársonyos bolyhait

olvassuk fennhangon a kibomló levelek harmattal írt erezetét

és lebbentsük fel a zizzenő rétek

csiklandós köntösét

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

osszuk meg ostyánkat a feláldozott térdeplőkkel

hogy kisarjadjon százmillió

bemagolt élet

hogy ne hagyja el istenházainkat a béke

amikor a misének vége

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

terítsünk asztalt a mohó itt és mostnak

hogy kétfelől törhessen belőlünk

kemencényi kenyeret

hallgassuk amint álomra hajtja

fejét bennünk a csend

és zöldellő olajágaink illó

altatót lengedeznek

*

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

enyhítsük ajkunk nedvével a pusztaságok

nagypénteki szomjúságát

vérnarancs-csókokkal gyógyítsuk

Ikárosz összeégett szárnyát

hogy evezze révünkbe a hajótörött Hold

 halovány uszályát

*

nyújtson legyezőt nekünk

főnix-freskós mámor-mennyezetünk

nyújtózzanak velünk lankák rónák

lusta hegy-völgyek

mielőtt magunkra öltjük

legszebb meztelenségünket

*

zene: Ágens

King Crimson: Providence

Hugh Masekela

Ha:ndel: Vízi Zene

XVI. Meditáció

1.

rémítőt roppant az Ég

és tüzes csókját

küldte fényes csattanással

feléd

*

míg szempilláid egyet rebbentek

átjárta e nyílsebes Erő

bőrödet és tested minden

rejtekét

*

megtorpant a mulandóság

előtted

hogy a Tudást még a tolvaj órák előtt

tetten érd

*

lélegezz be mint a létezést

és két tolófájás között

álmodd meg a Szépség

születését

2.

amikor barkába borul a bóbiskolásból

felriasztott hegy

és eltévedt darázs-dongások szobánkban

szállást keresnek

amikor mint szép szavú szájak nyílnak és csukódnak

a tulipán-kelyhek

és őserdőt burjánzanak a derűs délutánban

az üde mentalevelek

amikor a liliomok láthatatlan

vakságot lehelnek

csapra veri smaragd csakra-szívünket

az Egy

*

amikor  gerlekacajok gurulnak

végig gerincemen

és nimfa-szitakötők szórják szét az Igét

a pogány vizek felett

amikor olajzöld könnyeket sírnak szél tépte szoknyájukra

Hegedű-Lények

és nyújtózkodó bambusznádnak firkás flamingók

feleselnek

amikor szabad odút keresnek a dérlepte erdőben

a hontalan tündérek

arannyal festi meg csakra-napfonatunkat

a Minden.

*

amikor tükröt tart a nyárnak és édes vérét

hullatja a meggy

és a sivatagi homok

körtánca elcsitul

amikor szürkületünkbe szelíden

beszivárog az azúr

és a hallgatás gátja átszakad s a Medúza

foglya újra mozdul

amikor meglepetéseink mámoros méze

lassan lomhán kicsordul

indigó jelét pecsételi csakra-homlokunkra

a Mindenegy

*

amikor nyugalommá olvadnak a külvilág

nedvei belsőnkben

és asztrál-testünk hordalékából építenek

 a fecskefészkek kötőszövetet

amikor koppanó gyémánt körmeikkel felhasítják tüdőnk

ólommellényét az esőcseppek

és a Sors seprő-pillái csonthéjunk alatt

csiklandozzák képzeletünket

amikor aszteroid-ítéletünk delejtűje

a semmibe téved

alabástrom aurával hímezze csakra-koronánkat

az Egyminden

*

3.

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

tisztára mossák távolságaikat

amikor hanyatt fekszik alattuk a kék

és gyermek-pihékkel párnázzák ki a

pokolvárók félébrenléteit

és túldalolják az agyaglények

hattyúnyi agyhalálait

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

ott felejtik a feloldozás tarisznyáját

fájdalmunk küszöbén

gyémánt gyalogutakat rejtenek

rongy-életek redői közé

és farkasfogakká csiszolják a félelem

csúf forradásait

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

még össze sem rezzennek

amikor Odafentig hallik a türelmetlenség

vércse-vijjogása

de szélesre tárulnak ha közeleg

feslett blúzában a holnaputáni

emlékezet

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

ajkunkhoz illesztik a csodák nektár-csutoráját

hogy csurranjon belénk a derű

 csobogó csermelye

és porcelán-bőrünk legyen a szivárványszínek

áttetsző tégelye

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

beragyogják a mesék magasságos

márványpalotáit

amikor jéggel égnek a földönfutó egek

és letáboroznak melléjük a hamvadni nem akaró

éjjellátó tüzek

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

vigyázzák veszélyes egyetlenségünket

mint alvókon a jóságos köpönyeg

hogy meghitt molekuláink a Purgatórium

savas-síkos palatetői alá

ne meneküljenek

*

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

himnuszok hevével szárítják fel a tengernyi

tócsákat ős-humuszunk

bevetetlen ágyán

és tomboló tájfunokat terelnek engedelmessé

a gólyák légi folyosóján

és kipányvázzák a balga vakbuzgók negyedik csónakját

az utolsó sziklán

 *

Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra

ablakot vésnek reggel-rovátkákból

öntömlöcünkre

hogy belessen rajta kandi túloldalunk

és örömét lelje

és a zivatar-zuhogásban foganjon meg mosolyunk

zamatos gyümölcse

zene:

1.Steve Hackett: A Midsummernight’s Dream

2. Ian Anderson – Lucia Micarelli: Moz Art/Kashmir

Mahavishnu John McLaughlin: Poets and Thieves

Barbara Thompson: Shifting Sands

3. Jan Garbarek: All Those Who Born With Wings

Sagas and Ragas

XVII. Meditáció: Átlényegüléseim a Zenében

1.

a zene idebenn

könnyeimet meglesi

elfolyni engedi mielőtt

elnyeli

*

a zene idebenn

mint szűkülő kút menekültje

gégeporcaim létráján felfelé

lépeget

*

a zene idebenn

az áldatlan állapotok

kihűlt halmazát újra felhevíti

s cseppfolyóssá teszi

*

a zene idebenn

meztelenné szabadítja

 vállamat meggyötört terhétől

és befedi

*

a zene idebenn

kiszakítja és messzire hajítja

a kórt a kézből mely

kéreget

*

a zene idebenn

márvány méhkaptár-mormolásokkal

lakja be merengéseim légies

minaretjeit

*

a zene idebenn

feljajdul görcsbe rándul és elernyed

mint az ikreket szülő

napéjegyenlőség

*

a zene idebenn

felöltöztet pompás páncéljába

hogy visszahőköljön verőfényétől

a Nemlét

*

a zene idebenn 

a hiábavaló bűnök börtönőre

utánam dobja Magdaléna-

mentőövét

*

a zene idebenn

torlaszt emel és hátraarcot int

a Semmi egyirányú

függőhídján

*

a zene idebenn

szemeken túli látóhatár szédülése

Gaia tizennégy didergő

emlőcsúcsán

*

a zene idebenn

könnyedén kitalál engem kit egyszer

 nagyon régen arcommal

elrejtettem

*

a zene idebenn

ringó embrió-ragyogás

ahogy egy vízcsepp-véletlen

bukfencezik és megpihen egy élet-zöld

levélbölcsőben

*

a zene idebenn

lepréselt virág bársonyos

tapintása egy könyv szertelen

versmértékében

*

a zene idebenn

illatos Tér ölelő teadélutánja

tovaszálló vattatehenek

félénk fejőlánya

*

a zene idebenn

elsőáldozó cseresznyevirág

rubin vére

számban egy kettéharapott szegfűszeg

utóíze

*

a zene idebenn

ostyaszentelő csók

térdeplő oltár a kívánság

kolostorában

*

a zene idebenn

jussát követelő javíthatatlan

képzelet a hányaveti

valóságban

*

a zene idebenn

betűvető arkangyalok lépcsőzetes

lábdobbanásai s közötte

az agykéreg-morajok két

szünetjele

*

2.

valami szalad ismeretlenemben

majd megtorpan

megáll

és itt marad

mint csermely sodra

mit meglepett a fagy

mint harcba vonuló hadak

míg a fotográfus lövést kap s

lepereg a filmszalag

mint a kisgyermek ki

éjjel szülei mellé bújna

de az álom félúton visszatartja

megszólal

és felel

helyettem

*

valami dübörög ismeretlenemben

felkapja fejét elhallgat

körülnéz fülel

és újra üt-ver

mintha most ácsolnák a bárka alá

az özönvizet

mintha a sánta kovács a rőt-sárga

kohóban nem találná el kalapácsával a

gyújtószeget

mintha vérét vennék a

magukra hagyott isteneknek

megszólal

és felel

helyettem

*

valami szétáramlik ismeretlenemben

amikor Héliosz egyetlen harapássá válik

a fekete felhő-oroszlán

szájában

amikor belsőépítészünk dolga végeztével

 elégedetten visszanéz

odakintről belénk

amikor tízmillió tajtékos tűszúrással

olvadnak eggyé égető

aura-karikáink

megszólal

és felel

helyettem

*

valami morajlik ismeretlenemben

amikor az atmoszféra mennyezete alatt

némán lopakodó repülőgép

azt álmodja hogy ő a kormányozhatatlan szél

s benne záporok és viharok

az emberek ki több boldogságot kérnek

mint csupán vágóképeket

megszólal

és felel

helyettem

*

valami táncol tapogat tréfál ismeretlenemben

összecsődít csengve-bongva

eltemetett tilalmakat

felhangolja az innen-túl hétszer szent hárfájára

párhuzamos neuronpályáinkat

s a szív középpontjába csalogatja

katatón kallódásainkat

megszólal

és felel

helyettem

*

valami nyújtózik tágul feszül

s kibomlik ismeretlenemben

akár egy zsák melybe végezetét gyömöszöli

galacsin-görgető időm

és hajszál-repedéseibe évelő

vadvirágokat vet

megszólal

és felel

helyettem

*

3.

mint hieroglifák sárga

hártyapapíron

úgy kérdeznek a koppanások

a köztesbe csúsztatott halántékomon

*

barbár vigadalom

késleltetett hullámverések a

költő-koptatta

rakparton

*

kiálts át sziget-Magadból

s figyeld

felhangosodik-e

válaszunktól a Víz

átellene

*

zene: 1. Ralph Towner – Jan Garbarek: Dis

• Jan Garbarek – Hilliard Ensemble: Officium

                 Sri Chinmoy: Flute Music For Meditation

3. Sámándobunk

XVIII. Meditáció: Időutazás négy dimenzióban – i.m. Syd Barrett

Első nézet

1.

Fejkendőt kötött hőkontyára

 emberarcunk

lenyugvó nyárra

delelő télre

a megsemmisült jövendő

hideg hírére

*

golyó-lyuggatta írásjeleket

tapogatnak

világító vakszemeink

hogy arany sugarukkal

atomjaira bontsák

siralomházunk összes

ácsolatát

*

üde lombglória

sarjaszt smaragd

sikkantásokat

és gödör aljáról sem hallik már

a baljós óra

kéjesen csavargó

kakukkszóra

*

már megszőtte hímes

hódolat

a tündérmes-piros pelerint

mely lehull hol avart érlel a rozsda

hogy ne érintse a szenvedés sarát

kényes királynőnk virradat-talpa

2.

a távolodás vissza-visszanyúl

jussáért

holott a mérföldeket

velünk együtt

csalja

*

színre színt tesz a hamiskártyás

fény

vesztesek koronás

cinkosa

*

utasok vagyunk

kik sokadszor immáron

túlszaladtak az elsötétített

végállomáson

Második nézet

1.

balvégzet bárányölő bábái

ébredjetek!

*

vajúdik a bölcsességnek

rózsás

bőségszaruja

*

most csusszan át

nyárnyirkos méhkürtjén

a lélek lármás

lámpása

*

el ne ejtse reszketeg-

balga

kezetek!

2.

hátrahőköl

a pokol pereméről

meglátván alant

kiterített képmását

az Ige

*

kitörölhetetlenül kék

harmonikaszót ül meg szőrén

még el nem herdált

hónapjaink hullámtörő

lebegése

*

az eszmélethez néha

egy lövészároknyi gyufaláng

egy fészekhagyó madárraj kondenzcsíkja

egy lóvágta itt hagyott párája

egy csalfa mézcsepp meztelensége is

elég

Harmadik nézet

1.

és az elaggott próféta

mákonyban és nyavalyatörésben

a megváltás váltólázának verítékében

kereste szeme utolsónak hitt erejével

az alászálló Hit delejes

tekintetét

*

ki hajtja be

hetvenkedő hatalmasainkon

özönvíznyi bánat

késedelmi kamatait?

2.

mozgó homokba merül

az álomhozó

ellopott zsákját keresi

hét aranypróbás

angyalfürtű szél

sodorja ide-oda

az ezredéves ezután kék

körköreit

Negyedik nézet

1.

fülledt folyamokon

kotlanak kétszínű

katlanok

és várják hogy felbukkan alattuk

az imbolygó gyertya szavára

a halak táplálta

tetszhalott

*

2.

boldog a csókra nyílt száj

csacska mosolya

*

boldog a vadászó róka

éber szimata

*

boldog az aratásba hajszolt

éretlen nyár

*

boldog a pólyából kibontott

fűben járó gyorsulás

*

boldog a bűnbak

tisztára mosott fekete

bélyege

*

boldog a tolvajkulcs

kincses rejtelme

boldog a bor mely forr pezseg

habzik és nektárrá nemesül

egyszerre

*

boldog a gyémánt

melyen csiszolódnak megtörnek

s végül kicsorbulnak a

karátos agyak

2006. június 30 – július 11.

Zene: Sri Chinmoy: Music For The Aspiration Heart

Pink Floyd: Interstellar Overdrive

Akvarell: Benke Rita: Álom

XIX. Meditáció – Az éjszaka tigrisei (50.születésnapomra)

Balról

1.

vörhenyélő

hold

telizsákja

gerjedő geóda

 becsapódása géntérképünk

tiltott zónájába

messzeségből

 ránk révedő

maholnap-maszk

meszkalin-mozdulatok

mocorognak

hitünk homloklebenyén

hol az a kehely

 hol van görbülő horizontunk

 Grálmolochja

mely felfogja

 kékvérű köldökzsinórunk

őssejt-könnyét

mielőtt örökre lépre mennek

 a mögöttes mennyek

méztükreink másik oldalán?

2.

harapásért hízelegnek

cafka porbibénk piruló

cimpái

vendéget várnak bolyhos

barlangjukba a Rögtön vérbő

remeterákjai

lasszóval fogott

lázrózsás légörvények

lihegnek

gyújtópontjukban

búgó-bogárzó ragyogások

dideregnek

flamingó-fenség

firka-csobbanásai az álmatag

mementó-mocsár medrében

izgága Hóruszok

hussannak eltompult templomok

hosszában-széltében

hegedű-csippentések

csavarognak a szivárvány hét

nesztelen húrján

ibolyántúlvilágról

kúszik haza a kísértés zizegve rőt

ősz-avarunk alján

3.

parttalanul

 lehelnek belénk pőre párával 

ragadozó éjt

tigris-vadászatba

taszítva kelünk birokra felhergelt eleven

húsunkért

Táltos-tajtékban

tobzódó Tornádó életbe táncoltatott Ész

legyen velünk

ne tűnj el

ne sorvadj el ne hamvadj el

bűnjel-tűzjegyünk!

Jobbról

1.

Amón-Ré érdes nyelve

mely körbenyalja a nyöszörgő

sivatagot

és ferde fodrokat

vasal a homok-asszonyok szemcsés

szoknyájára

míg ritka nyálát

cseppenti porlepte pálma-

palántákra

ahol sólyomröptének

tűnő imakendőt terít rád

a sáska árnya

ahol a Szentek Üvegházában

élükre állnak s tornyosulnak a könnytarisznyás

fehér vattapaplanok

2.

lázadást orront

hűséges nyájunk láncra vert

őrzője

forró farkasszemében

Szfinx-magunk drágakővé

dermedése

tejfog-zománcú

rizsszemek sáfrányszálra felfűzött

olvasója

küllő-vesztett

szerencsekerekek csóva-csorba csillagok

didzseridúja

3.

smaragd-árokba

merülő szépia foszforeszkáló

függőónja

égető combok

mandragóra-étkét csipegető

főnix-fióka

 nedves nőcsészét

szélsebesen kutakodó szemfüles

embernyila

4.

amikor lehúz s felkelni

sem enged a hőség  többsoros

hínár-nyakéke

amikor  elfolyik

minden dimenzió és elillan

szigorú léptéke

amikor lustán

legömbölyödik a fejre állított

piramisok éle

és elvész

kézen-közön a kengyelfutó Egyenlítő

körüzenete

Szemből

és megrebbennek

a várandós végzet harcra kész

arcélei

és kifaragják

nevetőráncaink az elfelejtett fosszíliák

fantomképeit

és szétterülnek

síkságainkon az ölelkező

szökőár-esők

és kócosan incselkednek

 a kőtáblák összevont szemöldökével

a szépség-szeretők

és rianások roppannak

a kényszerzubbony-gondolatok kétszerkettős

cellafalán

és az asztalfőre terítenek

a meglágyult kőkormányzónak az őrdöngős angyalok

kánai kézfogóján

és mosolygó tamtamok

dobbanásaitól kísérve eveznek a semmibe beltengerünk

zaklatott zátonyai

 2006. július 14 – július 31.

Édesem azonos című akvarelljére (034.)

Zene: Ustad Zakir Hussain-Jan Garbarek-John McLaughlin: Making Music

XX.Meditáció: A lélek sikolya

1.

Kelet-előttem törékeny

hullámok homályos ártéri

tükre

*

kutyaugatásba kapaszkodik

a színről-színre látó

ég alja

*

Észak-felettem repülő robaja

mártózik meg a maszatos

alkonyatban

*

Dél-mellettem futásnak ered

Dionüszosz-dobszótól agyam minden

dúvadja

*

Nyugat-mögöttem messze

pislákol már a csillagtalan

éj

*

2.

Koncentrikus körök elkerített

táborában

*

galaxis hétoktávos gégehangjának 

metszéspontjában

*

sirályszárnyra kapott siratóasszonyok

hahotájában

*

életre boncolt sámánok sötétségűző

sikol*yában

balkézről jött szentek intelmei első

feláldozásomban

*

szemerkélő szomorúság lepréselt virágai

a tudatlan Írásban

*

tengerbe gázoló Kőszikla-lányok feszes

 halásznadrágban

*

odúlakó telihold fekete fogyatkozása

lóhalálában

*

a Szabadság erdővad íze az eleven hús

bor-locsolt rostjaiban

*

a tűztolvajok vakmerősége a keselyű arany

szembogarában

*

felfuvalkodásunk szétzúzott fellegvára egy magasba törő

gyilkos galócában

*

a remény zöld visszaverődései a koravén kányák

gyászruháiban

*

3.

csuporba csalogatott fenyvesek

csókra-vált nedve

*

feketébe font fehér jázminok forráspont

előtti füttye

*

az eredendő erény szent embriójának

szirmos szemérmessége

*

az élethalál körforgásának bárdolatlan

búgócsiga-tengelye

*

ónos esőre álló  sietségtől megsebzett

macskakő sikolya

*

terhelt teherbe ejtett tömeggyilkos vonat

elkésett féknyoma

*

számkivetett oroszlánszívek

reggeli rohama

*

éjnappalt pengeként elmetsző  gyöngybagoly

óramű-pontossága

*

hiányzó láncszemeink tékozló

talánya

*

a megismerés örökkévaló magfúziójának

magassági kormánya

*

miriád-milliárdok egyidejűségének

nyitott méhszája

4.

Fejest ugrik-e maholnap

a felszín

a felriasztott Szfinx fülébe?

*

Meddig tapos még szívünkön a

bitorolt balgaság

a szellem szikratemplomában?

*

Belefér-e látókörünk homorú

lencséjébe

a gondolat fesztávolsága?

*

Feltartóztatják-e a téboly

termeszhadát

tudatunk hideglelt  törésvonalai?

*

Sarkon fordulnak-e a sáskajáró sejtek

midőn hanyatt fekszik

egy híd a vérző folyó felett?

2006. augusztus 1-19.

Zene: OM

Édesem Duna-parti Dobolására és a Lélek sikolya lyukat üt az aurán című akvarellére

XXI. Meditáció: Mare Meum

s még előre s még beljebb s még tovább

két-éltem szépia-kékségű

 elemében

*

mint a csillagutazó aki már tán csak Gondolatban él

mire a galaxison túlról küldött üzenete

Földet ér

*

mint a vezeklő aki az életben egyszer

a Szent Végponton túlra készül de még

visszautat remél

*

mint a vadász aki vakságig tágítja szemét

hogy el ne szalassza kiszenvedett

szerencséjét

*

megragadni a mai hullámverések rajzolatát

mert holnap már másutt hagynak

árulkodó nyomot

*

kiásni előbb kézzel, majd lábbal a zúzalékos

vízzel-holddal mozgó homokból

egy kődarabot

*

összeterelni majd sorba rendezni a

neveletlen felhő-fiókákat

*

beletúrni Aiolosz fésűjével Aphrodité

fátyolnyi fürtjeibe

*

hogy irigykedjenek Gorgó-fők kígyófészkű

kontyai

*

s még előre s még beljebb s még tovább

két-éltem szépia-kékségű

 elemében

*

először csupán egy fodrozódásig

majd egy zátonyig

*

majd még egy csillámig

a medúzák magányos határáig

*

a délelőtt párás gallérja alatt

a sodrás részének lenni

*

átlátszó fények leple alatt

a tengerfenéken

árnyadtól elszakadni

*

míg bokáid körül megtorpan a víz

és hamis útra tér

és sarkad zavart buzgárokat

fakaszt

*

s még előre s még beljebb s még tovább

két-éltem szépia-kékségű

 elemében

*

átengedni magadat az árapály

erejének

mely egy pillanatra magába szippant

de ha érzi hogy nem félsz tőle

hagyja, hogy te légy az úr

*

eltűrni hogy arcul legyintsen

ha a Mindenegy lebegő kórusában

lekésed az odafent rendelt

ütemet

*

együtt mantrázni antracit althangokkal

melyek leráztak magukról

mint egy rossz rémálmot

dölyfös despotákat tűzzel játszó törpéket

*

egy ércszínű tölcsérbe gyűjteni a trombita-hangokat

mit a Jázminok szalmaszőke Bolondja

a parton felejtett

*

és szerény Föld-Sónkkal ízesíteni kárpótlásul

a testünkön ellopott kristály-csillámokért az

Isten-hozott plankton-kenyeret

*

s még előre s még beljebb s még tovább

két-éltem szépia-kékségű

 elemében

*

kikacagni a vészjósló vihart

mint hajdan a habok hahotáztak Xerxész

ezer korbácsütésére

*

kiolvasni a palackorrú delfinek huncut szeméből

az elvágyódás száműzött szigeteinek

szerelmes leveleit

*

felkutatni egy zuhogó hasadékban

az üldözői elől elbujtatott kincskereső

rabot

*

meglesni amint a férfi-szirtek életnedvesen

belesiklanak a ringatózó

asszony-öblökbe

*

amint a törvénytábla-töredékekbe is

belemossák a letagadott

igazságokat

*

s még előre s még beljebb s még tovább

két-éltem szépia-kékségű

 elemében

*

és fillérenként leszámolni a szétfolyó

tajtékokat hogy végül elfogyjon

sorsunkból a harag

*

és kikönyörögni a körülöttünk köröző

sirályok kandi csőréből az

utazás-falatokat

*

és felmutatni a fürdőző holt anyagnak

a kőtáblák elmoshatatlan

törvényét

*

és soklábú szirtek őrtornyaiból

szemlélni rendetlen óriások

megalvadt művét

*

s még előre s még beljebb s még tovább

két-éltem szépia-kékségű

 elemében

*

engedelmesen mint egy oltalmatlan gyermek

beletemetkezve a tékozló terek

gerjedelmébe

2006. szeptember 12 – október 27.

zene: Sri Chinmoy

Édesem Tirrén-tengeri hullámverés című festménye

Meditáció – Könyörgés a Halott Emberért

1.

és tovatűnnek féltve őrzött

tétovázásaink mágnes-patkolt terünk

eltájolt térképein

*

és bekopognak egy maréknyi

békéért a megháborodott

csendek

*

és gyertyát gyújtanak értünk gyolcsba

csavart túlgyorsulásaink

bennünk igazgyöngyöket gyanítva

*

és ájtatos ábrándok gyanta-gyónt kezei

 kulcsolódnak össze

hiú gyarlóságaink felett

*

és a sakkban tartott pecséttörő

arkangyalok kaszát

egyenesítenek

*

és a világtalan világok

Teremtés-tojáshéjuk alatt

pehelypáncélt viselnek

*

és fennen foldozzák felfeslett

béléseiket a hűs horizonton

perlekedő szelek

*

és hízelgő hínárok tekergőznek

körbe-körbe dologtalanul

még egyenes gerincoszlopodon

*

és Sebestyén-sóhajokat hallatnak a

megnyomorított nyár

narancs hegyű nyílvesszei

*

és a láp lőtt sebből vérző zöld-sárga

lidércfénye csalogat egyre

csak beljebb

*

II.

eljönnek-e majdan feloldozást

könyörögni a véglényegű

térdcsuszamlások

*

kik másoknak ásott vermeikből

ólmos ordasok oltalmát

lesték

*

kiknek tespedő vérhulladéka

az Égről a Földre

lekiáltott

*

kik a kisimult Káoszba

kéretlenül hömpölygő rendet

tettek

*

kik Kháron kopott ladikjának

befagyott téli kikötőt

kerestek

*

kik igent hazudtak szembesítéskor

a Tagadás szórakozott

szellemének

*

kik magukat a Sors-orsó

eltéphetetlen cérnaszálának

képzelték

*

kik üres levest mértek a Tökéletesség

Teherhordóinak lapos

tányérjába

*

kik az elmehunytak szégyenkalapját

húzták a Nyavajatörős Óriás

szemére

*

kiknek lyukas zsebe a végelszámolás előtt

elpotyogtatta a visszaútra szánt

filléreket

*

kik felett csillag-kavicsokat rugdosott

a karcsúsodó Hold

keskeny orvvadász-ösvényén

*

III.

amikor táncoló sámánok ráncba szedik

a jégkorszak-jóslatok elbitangolt

füstkarikáit

*

amikor a Gyönyör gyémántszikéi agylebenyeinket

szeletelve tanulják a varázsige

rendhagyó ragozásait

*

amikor ametiszt alkonyatok hajtják

a Csoda szilaj csordáit kristálytiszta

gázlónk felé

*

amikor a Csábítás cseppkőbarlangjai

rab csermely-erek rovátkáival

ékeskednek

*

amikor az Én-csaták őz-barna

csizmája a Semmi tátongó

peremére lép

*

amikor a Végtelen Anyamelle üstökös-parányokat

lövell hogy az elkárhozottaknak

lámpása legyen

*

amikor a mindentudó Hegy türkiz oldalán

letörhetsz történetedből

egy darabot

*

amikor Gaia gúlába temetett

ragyogásai keresztüldöfik

a fekete förtelmeket

*

amikor a szerencsekerék kiesett

küllőrojtjait ölti fel megadó

meztelenséged

*

amikor a hurrikán húrjait megpendíti egy hatalmas

 kéz hogy megszámláltassék

minden rezdülésed

*

amikor szitává szakadt szemfedődet átáztató

 eredendő eső szemedbe csepegteti

egyszersmindörök ébredésed

*

2006. október 28 – november 3.

Édesem triptichonjára: Senki és William Blake útja – Senki és William Blake az Átjáróban – Senki és William Blake már Odaát

Zene: Neil Young: Dead Man  Jim Jarmusch azonos című filmjéhez