69 meditáció
Rosszéletűségem elmúlásáért soha nem tudok elég hálás lenni Ritámnak, és ebben fontos szerepe volt abban, hogy rávezetett a meditáció ízére. A zene számomra mindig valami isteni, vagy ha úgy tetszik, univerzális eredetű volt, így a spirituális befelé fordulás általa nem volt nehéz. Arra azonban mi sem gondoltuk, hogy kölcsönösen alkotásra ihletnek a meditációk, és amikor Ritám festeni kezdett, gyakran előfordult, hogy egy versem, vagy a hozzá kötődő zene vezette ecsetét, vagy fordítva, én írtam egy-egy alkotásából merítve. A lelki utazásokon túl testünk is utazott ismeretlen tájakra, ezek szintén bekerültek ebbe a kötetbe, illetve az Ikerversek közé. Lassan, apránként olvassátok ezeket, mélyüljetek el a szavakban, képekben, tegyétek fel hozzájuk az említett zenéket és adjátok át magatok igaz bensőtöknek. A festmények és fotók, kivéve a külön jelölteket, Ritám alkotásai.
XXIX. Meditáció – Beteljesüléss
Teljes a Bennünk lévő Erő
mely sebet nem ejtve tépi le rólunk
a rontás
tapadókorongjait
*
Teljes a Bennünk lévő Bizonyosság
mely szilárddá szikkasztja a langy lápot
és a lidérceknek
arcot adva elpusztítja azokat
*
Teljes a Bennünk rejlő Zene
mely robbanó ritmust ad a kezdettől való Ige
mindenkoron rendhagyó
ragozásainak
*
Teljes a Bennünk rejlő Szivárvány
mely feloldja színeiben a kérdőre vont
fekete-
fehér válaszokat
*
Teljes a Bennünk rejlő Türelem
mely a tébolyban is észleli a
Megtisztulás
még oly halvány szikráját
*
Teljes a Bennünk rejlő Tett
amely szájból szájba adja üde
leheletét
nehéz szívű belső esőerdőinknek
*
Teljes a Bennünk rejlő Ősrobbanás
amely szétlövelli vérnarancs-
ízét
a sápadt eszméleteknek
*
Teljes a bennünk rejlő Béke
mely a Nagy Víz felé hömpölyögteti kisiklott
folyóink
ébredő holtágait
*
Teljes a bennünk rejlő Tenger
amelyben egyszerre sikoltunk a sodrással
és korall-karjaink
kitörő Kékséget ölelnek
*
Teljes a bennünk rejlő Vágy
melynek kézen fogott mélyállapotban
mantrázzuk
együtt milliárdos hatványait
*
Teljes a bennünk rejlő Kegyelem
mely Kedvet és Szellemet küld szent
szántóvetőjével
dús-kincses réteinkre
*
Teljes a bennünk rejlő Fény
mely a bölcsesség angyal-írta barázdáival
szépíti
maholnapunk összeérő homlokát
*
Teljes a bennünk rejlő Szerelem
mely minden pusztákon túl
két egybenyíló test
origo-virágzását szüli
*
Benke Rita: Beteljesülés című festményére
Zene: Pandit Ravi Shankar
XXVIII. Meditáció – Szabad sorsminták az Örökét varázsigéire
1.
Kigyógyult lelkemet
már hiába rémisztik
hüllő-hörgések
*
nem riasztanak kondorként köröző
űrhajó-fosszíliák kik halálos becsapódási
szögre várnak
*
nem riasztanak kacagó koponyák
keresetlen koccanását leső
göröngyök
*
nem riasztanak gyémántomlások
hanyatt-homlok
csillárjai
*
nem riasztanak sámán-táncrendek settenkedő
transzfúziói és az emlékezet tiszteletlen
tekervényei
*
nem riasztanak akaratlan alagutak
váltófutásai fehér
nyúlcipőben
*
nem riasztanak monszun-dézsák sűrű
tabla-számlálói csörgőkígyó-kasztanyettek
kipirult pulzusai
3.
zsálya-zsongássá szűrném
az ítéletnap-lopók
imbolygó imáit
*
halotti máglyára hajítanám
és füstté fújnám a hitetlenség összes
hóhérkötelét
*
farkasveremben vetnék fekhelyet
az elbitangolt bűbájok bujdosó
pásztorának
*
kenderkosárból kínálnám a szépség
süketnémáinak a letört szavak
megtalált ékezeteit
*
mint rettentő tájfun rombolnám le
a birtoklásvágy belső
börtöneit
*
felöltöztetném a reggeli zápor
írisz-illatába a tetszélőket kikben jártányi szeretet
sem maradt
*
kizökkenteném iszonyba ragadt
Pompei-pózukból a katakomba-
hallgatásokat
*
pernye-párnát varrnék új
megtestesüléseinkért párzó
porainknak
*
kihalásznám körhinta-őskáoszunk
melasz-masszájából a nyílt törést szenvedett
tengelyeket
*
fölé hajolnék ibolyántúlpartjaimmal
a félreértett déli
árnyékoknak
*
régmúlt korok remetéivel rónám
barlang-mennyezetünkre a bátorság
színpompás bölényrajzait
*
csarnokvizemben keresztelném újra kiket
az ész elliptikus pályájáról
eltérítettek
*
opál szitakötő-szárnyak
szitár-vigaszával vezetném a patkányfogó
elárvult aprószentjeit
*
pokolbéli dínom-dánomban fújatnék
sárkánybőr-dudát a gyűlölet
gyomraiból
*
a másodperc-magaslatok főzetével
kínálnám az elszabadult Tér
adrenalin-küldönceit
*
összeraknám a boldogságot a mosoly rizsszemeiből
mint egy félszeg fohász visszafojtott
utolsó mondatát
4.
Én, a fordított szabadesés
függőleges nyila
úgy suhanok Sarkcsillag-Magad felé
*
mámorba mártott forró aranyöl
gyöngyvirágzása a Természet táguló
törésvonalai mögött
*
medencecsont-fuvola friss dallamára
ágaskodó kíváncsi
kobra
*
május-manna tündöklő mézkristályai
a révület résnyi
redőin
5.
hétpróbás hőhajlatok vagyunk kik
jobbról-balról egymással
incselkednek
*
majd Egy-hegycsúcsuk hideg
halántékán viasz-talpaik
lecsendesednek
*
ellopott lélekharang forgó
dervis-nyelve vagyunk a szédülés
színvak szájüregében
*
éghetetlen vadrózsa-kezek vagyunk amikor világra
segítik középpontunk vörös
katlanjának ikreit
*
összenőtt csók-cserjék vagyunk kik
túlnövik a törhetetlen
cserepeket
2007. május 3 – 12.
Zene: Sri Chinmoy: Compassion-song Melody
Kép: Benke Rita: Amint fent, úgy lent 2.
XXVII. Meditáció – Memóriakártya (Bridgman/Packer Dance, 2007. április 23)
1.
(Csábító érvelés)
évelő Ádámok adakozó Évák
nász-netovábbjaink
vérpadján
*
egy szóköznyi párbeszéd
a kiverekedett csend
jégzajlásában
*
tengeribeteg csomók átvágott torkú titkok
szabaddá szakadt kikötőink
sikátorában
*
holocén hajnalok
visszaszámlálása a homokvihar
kellős közepén
*
2.
(Memóriakártya)
kezdőbetűink vetésforgója
mámorra moccanó meridiánok
mezején
*
rózsa-rozsdás velő mérhetetlen
rengéseinek kómatikus
skálája
*
beszippantja a levegő egyetlen
ózonkortyával nyögve-nyelt
nyugalmunkat
*
tűzözönök sáskajáró
túlélői a Törvény őrlő fogai
alatt
*
cseppfolyós csonthalmaink erőltetett
hátramenete a harmadik
kakasvirradatra
*
félszeg fakírok melegítő
furulyaszava egy fészekaljnyi
kígyótojás felett
*
firka-falkák fecsegő
hajtóvadászata a Világosság
kérdőjeleire
*
Tanathosz tanácstalan tériszonya
az elhantolt Semmi sírgödre
szélén
*
3.
(Bőrünk alatt)
bőrünk alatt összevarrt időzónák
zamatos alma-
félholdjai
*
kiválasztódtunk szennyből és
szomorúságból Érosz eredendő
elektrolízisében
*
bőrünk alatt gyógyító kristállyá
szelídült kénkövek a Bábel-város
bolyongóinak
*
egy tányér gőzölgő remény
a megnyomorítottak tűrés-
küszöbén
*
életvonalunk szélesedő spirálja a
Szent Odaadás bársonyos
Szemérme körül
*
verítékkel áldott vészkijárat a
szemétdomb-édentől keletre
bőrünk alatt
*
Zene: Ken Field: Under The Skin
2007. április 23 – 28
XXVI. Meditáció – Áradások
1.
Megfested-e egyszer midőn
Beléd feledkezem és Benned felejtem
a balgasággal birokra kelő
Bölcsességet?
*
Megfested-e egyszer midőn
a Megváltás nyomot hagy és némán kiált
horpadt hátaknak kedves
korbácsütéseivel?
*
Megfested-e egyszer midőn
a latroktól mint jeltelen kenyér utolsó falatját
vonják el a szárnyalás sosem volt
ígéretét?
*
Megfested-e egyszer midőn
kiváltják magukat a letétbe helyezett
létezések az irgalom könnyű
őrületével?
*
Megfested-e egyszer midőn
szivárvány-kívánságaink élve szabadulnak
alvajáró áldomások áldozati
oltáráról?
*
2.
És akkor láthatóvá válik
Háthor szikrázó szarvai között Ámon-Ré
embriójának ultrahang-
felvétele
*
És akkor láthatóvá válik
a moszkitóhadak fullasztó fellegei mögött
a démoni dzsungelek zölden ziháló
tüdeje
*
És akkor láthatóvá válik
a fészekrejtő lombos Lajtorja-fa melynek gyökere
kettéhasítja kuporgatott kufár-kápolnáink
függönyét
*
És akkor láthatóvá válik
a hűtlen évgyűrűk rásütött szégyenbélyege
a letűnt kontinensek feldarabolt
tartóoszlopain
*
És akkor láthatóvá válik
a halálmenetből visszatért kivérzett lelkek
fordított hullámverése amint csigaházaikba
visszatérnek
*
3.
És feleszmélnek majdan
kik arra ítéltettek hogy csupasz lábbal tapossanak
a megtagadások szétgurult
töviskoszorúin
*
És feleszmélnek majdan
akik istenük tenyerén hordozzák hétfájdalmukat
és virrasztanak a végzet burokrepedésére
várva
*
És feleszmélnek majdan
kiket kesztyűs kézzel küldtek a mély-kiáltó
kínok virágtalan
völgyébe
*
És feleszmélnek majdan
kik leszegett fejjel szálltak szembe a megfeszült förgeteggel
és leforrázták a kárörvendő kétségbeesés
kohóit
*
És feleszmélnek majdan
kik lótusz-leveleket hajtogattak a lépést tévesztett lávából
hogy megóvják selymükkel a vakszerencse vígságos
vagináit
*
4.
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a kikapós Veszta-szüzek és a vágy-szabad Vízöntők
géntérképének egymásba
torkollása
*
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a gémberedő gejzírekből felszálló
fecskefarkú füstök
nyomvonala
*
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a jégmadár odvának üvegház-olvadása
a gémeskutak függőleges
rövidlátása
*
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a partra vetett kék bálnák sikamlós
testén táncoló sirály-fiókák
rikoltása
*
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a félarcú fejsze gömbvillanása
az öngyilkos varázsszőnyeg
lopakodása
*
5.
sarkig tárjuk ma
búvóhelyünk
ajtaját
*
bolondját járatja a néma
nemléttel a nyakas
tavasz
2007. április 8 – 14
Édes Tavasz-áradások című festményére (075).
Zene: Sri Chinmoy
XXV. Meditáció – Holdfogyatkozás
1.
A ház oldalán letagadott
évtizedek csordulnak
végig
*
Egymás túltenyésztett torkának
ugranak vicsorgó
vérvonalak
*
Záróra előtt tér nyugovóra
elősírjában a részeg
magány
*
Nem burjánzanak már élősködő
gyomok az öregség ártatlan
kertjében
*
Nézd az arcátlan Föld
a Hold arcába
harap
*
Rálép a szél bál-vörös uszályára
és lemezteleníti őt a neveletlen
sötét
*
Jampec-frizurát fésül kajla
antilop-kék kométák kamaszarca
fölé
*
Hétpróbás aranymosolyt fakaszt
az elnémult farkasok
fogára
*
Hogy röptében kapják el a halál-hírrel
sikló hóbagoly tél-hideg
huhogását
*
és szálanként szálljanak alá belőle
a Semmibe felborzolt
borzadályok
*
Nézd a nyegle Föld
a Hold nyakába
harap
*
Közeledni látszik holott csak szemünk
távolságát lopja a dombjait kellető
Vénusz
*
Tapodtat sem tágít mellőle vak
vénségek bölcsnek csalt
tenyere
*
A mennyei tépéscsinálók millió kezéhez
hetedhét háborúk köde
tapad
*
A Nagy Lakoma után itt maradt nekünk
az Idő minden gyermekéből
egy falat
*
Nézd a vakmerő Föld
a Hold vállába
harap
*
Színültig rizsszemekkel nyújtják magukat
éhezőinknek a Délibáb-
kráterek
*
Szoptató asztrál-Anyák keresik az
örvények között elveszett Égi
Kisdedet
*
Mielőtt virágot lépő lábnyomát
a hirtelen hódítók
összezavarják
*
vagy karmazsin gallérjuk alá édesgetve
a Senkiföldjén túlra
elrabolják őt
*
Nézd a mákonyos Föld
a Hold mellébe
harap
*
Olvadó seprűnyelüket nyergelik fel
a Tejút Napba vetkőzött
boszorkányai
*
Kárhozottan kering körülöttük mint
bevégezetlen rőzsenyaláb a
szent együgyűség
*
Évelő sugárhajtásokat ültetnek félrevert
fennhangok tudásvágyunk
melegágyába
*
Nézd a hővel bélelt Föld
a Hold hasába
harap
*
Még türelmesen várnak a megkésett negyedik
dimenzióra a kozmosz kékvérű
labdajátékosai
*
Még kilélegzik méregpárájukat e hóból
gyúrt narancsok pórusai az
üvegházon túlra
*
Még beoson néha a fájdalom nehézségi
erőnk szétcsúszott csigolyái
közé
*
Még nem bocsátották meg balga
ébrenlétünket a bottal ütött
álomtündérek
*
Nézd a két szín alatt áldozott Föld
a Hold elhűlt ágyékába
harap
*
2.
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény megdermesztette a szökni próbáló folyót
és partjain a Tízcsapásnyi Tűzözönöket
sivatagi rózsákká sűrítette
*
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény delejtűt rejtett a Nap mágneses
mezőinek égő bőre alá hogy pogány sugarait
tévútra térítse
*
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény a Hit hűsítő gúlája alá terelte
a reményhalott szeretet elbitangolt
idegpályáit
*
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény harsány hahotával támasztotta fel
beesteledett Hajnalunk elektroszmogtól
elvetélt érzékeit
*
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény Középpontjaink kelyhébe gyűjtögette
a pillangó-szárnyú ólom-szentek
hímpor-hamvait
*
3.
aláhulló Világ
amelynek jöttére összezárnak
a Nagy Rosta renyhe
rései
*
zuhogó Káprázat
amelynek leple alatt bográcsban főzik
túlélésüket a Purgatórium
menekültjei
*
pokol-pusztító Pislogások
szűkölő cápák között cikáznak a baljós
körkörök beléndek-bugyrainak bátor
fosztogatói
*
csont-fehér Rebbenés a farkasvakság
elütött óráján midőn súlytalan Sziszüphoszok
futkároznak keringő
koloncaikkal
*
egy foszforeszkáló morzsa felszeletelt
molekulája az Őskitörés-Zene sejtenként
belénk lövellt rózsa-cirmos
magmájából
*
karnyújtásnyira konganak
borzongó agy-hegycsúcsomtól az ezerfokú
skálára felhangolt Szívek
billentyűi
*
amikor Gyümölcsoltó Boldogasszony
lesz szűz jegyese a kínvalló Tantalosznak
osztatlan eszméletek tárt karú
oltára előtt
*
2007. március 10 – március 28.
Benke Rita: A Föld harapása a Teliholdból (068.)
és a Fényhullás Holdfogyatkozáskor (070.) című festményeire
Zene: After Crying: Almost Pure
Bartók: Szonáta két zongorára
Gyógyító Hang
XXIV. Meditáció – Szerelmünk gyertyái egyszer s mindenkorra
1.
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
*
a kármin rózsákat
kántáló
korál
*
tisztítsa fénykehellyé
hideg-sápadt Vezúv-
öblünket
*
nevesse nyelve
csiklandozó Nyárrá
kedvünket
*
nyelje el hálát sem várva
a nyeretlen világ
nyomorát
*
verje vissza az olvadó
sóbálványok rovat-szemének
sugarát
*
fehérítse igazsággá az
igehirdető szájak
fogsorát
*
szelídítse megbocsátássá
a hétpecsét szívtelen
szigorát
*
csillapítsa de el ne oltsa
a létezés lobogó
seblázát
*
töltse meg Héliosz
hevével a behorpadt
eget
*
találja meg a túlvilág innenső
torkánban a madár-látta
éneket
*
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
*
a kármin rózsákat
kántáló
korál
*
2.
Mindenható Megismerés
ruhátlan lélegzem lenge
lelkedet
*
mosdasd meg magasságaidban
a mocskos Messiás-
meséket
*
töröld le a kormot Hitünkről mit
itt felejtettek kígyózó
körmenetek
*
vesénkbe látó Idő szitáld
arannyá sivatag-
énünket
3.
hajolj le a tegnap ingatag pereméről
és emeld magadhoz a feltörő
hőséget
*
kitárt karoddal Tűzmadár-öleddel
fogadd be az üstökös-hozta
üzenetet
*
merevítsd ki és morzsold múlttá
fáradt félutadnak mérgezett
mérföldköveit
*
rázd le Gyógyír-Magadról
tömlöcöd utolsó magtalan
törmelékeit
*
4.
együttálló égitestjeinkbe
burok-rianásain át
behatolunk
*
öröktermő virágágyást
tár fel s rejt kohó-
kolostorunk
*
szívhangjainkból szivárvány-
lázgörbéket izgága íriszünkre
rajzolunk
*
verítékünk terített gyöngy-
asztalánál meg nem
szomjazunk
*
5.
égesd dobogó nevünket
jajkiáltó állatbőrbe
totem-tenyerünk
vaktérképébe
*
kötelét bódító kenderré sodró
láncát táguló szemmé szaggató
*
pokolbéli csengettyűket
halálukba némító
*
gyönyörétől
magatehetetlen
tánc
*
2007. január 30 – február 14.
XXIII. Meditáció – Földcsakra-közelben
1.
télvízi patak
az örökmozgások feltételes
megállója
2.
csupaszon reszkető fák
megkövült horizont hajlékony
csontvázai
3.
csaholó falkák
felvert vérttelen vadak
kutyába vett farkasfellegek
vérét vették a békének
4.
ködanya táplálja
hideg tejével a rejtekutak
kölyökvak vándorait
5.
avarcsúszdán sikló
jártányi
neszek
6.
fényalabástrom-arc
jeges dunna alatt
sebesült óriások
opál-köntösben
7.
akár sziklaperemen
a halálra ítélt gyökerek
kapaszkodnak szellem-lankáink
balga meredélyek felett
8.
csak menj
utad szólít int és sürget
én egy agyvillanás alatt
utánad eredek
hogy találkozzunk megszentelt
Kupolád alatt
hogy a Jövevény Ragyogásnak
terítsünk áldott
asztalt
9.
egy alomban Álmainkkal
egy jászolban Jelenéseinkkel
egy ég alatt az Egésszel
egy oltárnál áldozni az oltalmazó
Élettel
10.
hajítsuk vissza haragtartó kőkorszakunkba
az emberruhánkon felfeslő
fekete lyukakat
11.
ha a Nap megengedné
hogy fájdalom nélkül a szemébe nézz
és látásod végigfusson
végidőkre várakozó magzatainak
elliptikus pályáin
nem fogna el többé a szédülés
a Fent és Lent között
félúton
12.
szapora szívdobbanások
az ázott januári
rozsdatakarón
*
messzikedvű repülőgép
láthatatlan moraja a
felhők mögül
*
házőrző ebek
becsületbeli
herregése
*
egypetéjű mosolyunk egy
újabb befejezetlen
mondat előtt
*
az erdő párája csókolja
ajkunkat nyelvünket
tüdőnket
*
a hegy kínálja
keresztségünk
hűs kortyait
*
így lakjuk be
újévi
csendünket
*
(2006. december 28 – 2007. január 1, Pilisszentkereszt – kép: Benke Rita: Didergő pilisszentkereszti fák)
I.Meditáció
1.
Csendemet figyelem
mozdulatlan
Földsó-magamban
hol méltósággal zuhan
szem-Bolygóim felé
folt-valóm
Világossága
és Szabadság-dobjaimat
veri
a Lélegzés falain
a még gúzsba kötött idő
2.
Csendemet figyelem
mikor életvonalán
áramlik át
meztelen
Tudás-testedbe
és szivárvány-nyakú dallamba
öltözteti
a Napfogyatkozás
hideg lábait
mert
füstös forgószélből
menekülnek felénk
a Megnyomorítottak
könyörgései
és a Hetedik Újjászületésből
hívja Nászra Neved
ikerlelkeiket
3.
Csendemet figyelem
míg visszaszámlálja
évgyűrűinket
a Türelem
és pogány imák
morzsolódnak
a Szent Őrültek
fagyöngy-olvasóin
és kővé dermedt
bagoly-szárnyak alól
illan el
a Halál
és cigánykereket hány
sorsunk
az agy
ragyogó alagútjában
4.
Csendemet figyelem
míg zendülő Szféráim
ködzajlásán át
vágtat egy
metszésponttá zsugorított
Üstökös
és ősizzásról
regélnek a Teremtő
tenyerében
a megszelídített lávafolyamok
5.
Csendemet figyelem
mikor a nyújtózkodó ég
takaróját
lerúgja magáról
a Szeretettel teljes
Betlehemi Telihold
és jégselyem borzongással
mártózom meg
az arany-vörös Asszonyiság
Aurájában
és kígyók kavarta
tengereken
hánykódó hajótörött előtt
Galamb-üzenet káprázik
a Nyugalom piramisán
mielőtt horgonyt vet a
látóhatár peremén
a Szárnyalás
6.
Csendemet figyelem
amikor Magma-Isten
üvöltve hasítja ketté
gőgös
magzat-börtönét
és a Boldog Kevesek
rendületlen állják
az Igazság szurok
Szökőár-tekintetét
7.
Csendemet figyelem
hogy magára maradjon
meszesgödrében
a mélabú
hogy űzze távol tőlem
lidérc-szukák
sánta
csontkovácsait
hogy ne maradjanak
Átok-kalapok
ágyam mellett
a démonok
dinom-dánomja
után
és Mágnesköreid
örök pörgésre
ítéljék a tehetetlenség
delejét
8.
Csendemet figyelem
midőn az Álom sóhaj-hídjai
alatt
elhal egy ostoba
fegyverropogás
és itt ül velem szemben
némán
kacagó gyermekkorom
arcán az édes
Üdvösség
alma-firkái
9.
Csendemet figyelem
mikor tölcsért tart elém
a felesleges múlt
melyben húszezer napom
hordaléka alászáll
és kármin koszorú
illatozik az
Örömre pengetett
Jégkorszak
homlokán
és méz-felelet az áhítatra
Minden
Csigolyáidban visszhangzó
mormolás
és jut nekünk
egy hely az Édenkert
oltalmazó kráterében
a Jelenések Óráján
10.
Csendemet figyelem
melyben megpihennek
a túlmozgásos
Csillagrendszerek
melyben extázisba
menekül
az atomjaira hullt
Anyatermészet
és Esthajnalt jár
közöttük a vágyakozó
Ész
hogy ne kérkedjenek
sebeikkel a
porhamuvá sült
siralomvölgyek
11.
Csendemet figyelem
a Tömegvonzás
tigrislepkés
Énekében
a gyógyító harapást
a Gyengédség
gyümölcsében
ahogyan táplál
az Első Fűszál
láthatatlan ere
és felemel
a Boldogság
áramló
óriáskereke
2004. december 13-2005. január 1.
Zene: Pandit Ravi Shankar: The Sublime Sound Of Sitar
Grateful Dead: Dark Star
Steve Hackett: Sketches of Satie
II.Meditáció
1.
hőrobbanással
reped eggyé
Csendünk fészkében
egy égig erő Lét
tojáshéja
kiömlő
Jelenés-óceánodba
mosom
világossággá
hangosan látó
kezem
2.
együtt fürdik
velünk
a megfogant Féktelen
a táguló Tér
fényes teknőjében
négy ajakkal
harapjuk szét
Szent Szédülésünk
olajos
magvait
gyémánttá gyöngyözött
Kívánság a
Mindenegy Hídjának
lábai között
örökbe fogadtunk
hogy óriássá nőjj
közénk szállt
Megismerés
3.
fejest ugrott
Esti nyugodalmunk
a narancsos Nap
Béke-éhes
Oroszlán-szájába
Tavasz-palotánk
ezüst lépcsői
csendülnek sorra
Hajnal-ízű
talpad alatt
és szilaj Szív-lovaink
Angyal-röptéjével
túljárunk az Ész
útvesztőin
4.
az Érzékelés
koronás ösvényévé válok
Istennőm
lázrózsa-léptei nyomán
hogy ne vezéreljenek tovább
negédes
neon-Nirvánák
5.
szilánk-szolgák
vagyunk a Végsebesség
fekhelyet vetett
Káprázatában
kik Kristály-szikrával
kergetik el
a kéregetô kárhozatot
és Életet párolgó tállal
hívjuk haza
a Titánra száműzött
farkasüvöltést
6.
Mandula-Mantrába
meríti
Nektár-kelyhét
az emlékező
Eszmélet
és megfeszülnek
a magány
kútjában
kígyózó
kötelek
amint Vibráló bordáinkba
kapaszkodik
egy gyorsuló hideg
lehelet
7.
pirulva olvadnak el
a bûnök megszaggatott
viaszruhái
és fodrokba fésülik
a perzselt szélű
meteorit-halált
várandós vizek
8.
máglyát rakunk
a januári jégverés
sikoly-hegyeinek
maszkjaink öngyulladására
várunk
hogy megmutatkozhassunk
az Igazságnak
és zsolozsmát zsonganak
a manna-hozó vadméhek
gépromboló
zsarátnok-énünknek
9.
mi ez a fehér fuvallat
a kutyává kushadt
gömbvillám körül
mely felszárítja
halántékom harcoló
harmatát
és kovásszá gyúrja
közöttünk
az Új Kikeletet
melyet a Kegyelem lisztjéből
süt a
Kíváncsiság kemencéje?
10.
enyhítsd a
rongyos Kenyérből
varrtak
tűszúrás-reggelét
és pihentesd a rohanás
hímporát
kihűlt csatamezőinken
mielőtt
ápolt kelepcébe csalják
halandóságunkat
hízelgő
helikopterek
hogy ne róják a
rémület ritmusait
egyenes derekunkra
rontó délibábok
és ne keljenek ki
Főnix képében
a napalm-keselyű
fiókái
11.
beszélj a
sarjadó rendhez
mely a feléledt
fán zöldell
mint tarka tulipánok
tölcsérei
nyíljanak nyári tisztásunkon
tetten ért Erényeid
és mint mandarin-gerezdeket
szemezgetem
Szelídségedet
12.
koponyám a Lelenc
Jövendő lelete
mely kupájából himnuszt önt
dióbél-elmémre
egy vagyok a számukon
szólított
buborék-nevek közül
kiket szerteszórt
Moloch
hömpölygő héliuma
melyben ólom-rögeszmék
taposnak
a Betűvetők tarkóján
és milliók félnek
keresztezni
a szkarabeuszok
kevély vonulását
13.
Páva-palástot terítenék
vész-vesszőzte
vállaidra
magamra venném az
ózonpajzs
szitává lőtt
ingét
és Szépség-szirmok
zuhataga alatt
zúznám szét
a tűrhetetlen tagadás
tutaját
14.
lennénk a Körtáncból
egy szelet melybe
a játékra született Gyermekek
belefeledkeztek
a semmi röppályáját
faképnél hagyó
képzelet
a por-tudat
peremén pörgő
piruett
Kőtáblás Kápolna
a Sámán sátra
Örömkönnyek Siratófala
A Bölcsek Lombjának Mosoly-árnyéka
fuvola fújta
Minaret
15.
Hívd imára
Tiszták Írástudó Atyja
Bábel összes piac-zsivalyát
gitár-ragáid
mint repkényszálak fussák be
Gerjedô Gondolataink
Házát
mentsd ki
martalóc-tömlöcéből
a túszul ejtett Talányt
hogy fülünket Gaia
Mese-keblére hajtva
közelítsük a Mennyek
dobogását
2005. január 15-február 6.
Zene: Sri Chimnoy: Music From Within
Philip Glass: Koyaanisqatsi
Ian Anderson: Divinities
Omar Bashir: Zykrayati
III.Meditáció
Énem
a Mariana-árok
függőónja
az elsüllyedt
földrészek
ütközőpontja
boszorkányok
balga
bátorsága
tündérek
telhetetlen
termeszvára
kányafák
kőrisek
kitavaszodása
sivatag-szomjam
törvény-hozása
a sófár
kakas-tagadása
tíz ujjam öblében
horgonyzó
Határtalanság
termő tajtékká
öntözött
pusztaság
gleccserek
vakító
didergése
múmiáink
liliom-szobáinak
friss förgetege
megszakadt
Megváltás
kamrája-pitvara
feslett Fátumok
vértanú-
fürészpora
besurranó tolvaj
merengések
mohó tora
az Engedelmesség
maroknyi
parazsa
váltólázas
mocsarak
kiszáradása
Éned
cseppkő-veríték
csendülése
szűzforrások
gyógyító
pezsgése
cserfes Bolond
csattanó csóvák
udvarában
túlélés ritmusa
a gályarab
kínjában
hűsítő Amfóra
az anyátlan
aszályban
üvegház-gyilkosunk
gyengéd
gyóntatója
Veronika könnybe lábadt
kendőjének
Bizalom-sója
fehérvérű
betonszarkofágok
ablak-nyitója
szikra-spirálok
nyitnikék-
pupillája
a Gondviselés
galagonya-
párolgása
az Intés
hogy emlékezz
és feledj
hét ágra
sütő bársonyos
Egy
Énünk
eltéphetetlen fonál
a Kozmosz tengelyén
Igézet
a Születés Jászol-
mennyezetén
jáspis-hegyű
nyílvessző a rabtartó
Labirintusban
altatódal
a háborús ricsajban
az Állandóság
doboló
Jelen-ideje
vigyázó
villámok
visszaverődése
a kitapintott
Titok
véletlensége
a Gondolat
összenőtt
Napéjegyenlősége
2005. február 13 – március 21.
zene: Omar Basír,
Vangelis: Mask,
Pink Floyd: Atomheart Mother
Ustad Amjad Ali Khan
Keith Jarrett: Hymns Spheres
Ustad Zakir Hussain: The Essence of Rhythm
IV. Meditáció
I.
sziklába vájt üres
színház
kavics a szárcsa
gyomrában
törzsünk billenő szárnyak
között
imbolyog
a tömegvonzás vízszintes
vitorlái
sós csonthéjak
mik megóvják odalent
Atlantisz lakóit
a kérdőjel engedelmes
intelme
elszáradt koldus-ujjak
nyitják az égbe nyúló
Szentély
morajló imatermét
a lélekvesztő utasainak
maszkabálja
a pillanat jaja
amikor a könnyűnek
találtatottak
légneművé váltak
2.
rárivall az üdv
az árva árnyékvilágra
ballaszttal teljes
élet közeli élményeink
merítőhálója
átzakatol rajtunk
a kerékbe törő
szerencse
szikkadt zsombékon
repedeznek
az újjászületés
tojásai
mit ér a félárbocra
feszített
vigasz?
3.
szabadesés
pórusaimon súrlódnak
az űrbe kivettettek
nem feszítik többé
mellkasom
csont-ketreceit
megorrontjuk
a véglegességet
mi
az anyaméh
könnyűbúvárai
a tudattalan
tépéscsinálói
4.
virrasszatok hogy
házaitokból az Igézet
ki ne surranjon hangtalan
virrasszatok hogy ne
zuhanjon öngyilkos gépmadár
ünnepünk sátrára
virrasszatok hogy
csókká szelídüljön
a csalán-csípések szúrása
virrasszatok hogy
ne taszítsák le
szívünket szenvtelen
sziklafalról
virrasszatok hogy
ne lelje halálát az Irgalom
a Feneketlen
leprás üregeiben[1]
5.
hevítsd fel
hideglelős
hátországunkat
hibiszkuszok
hetyke ernyője
fátyoltáncba fútták
a főn-szelek
és földönfutó fecskefiókák
a Függőkertek Királyasszonyát
6.
búzaszemek
malomkő-menyegzője
rongyosbál rosszcsont-keringője
szégyen szurkos szemfedője
legyen
dalunk Delelője
7.
sirokkó seperjen
avar-szemfedelet
még süket sírboltjaink
fölé
gyámolítsd a
gyertyagyújtó gyermekek
gyolcs-lelkét
míg bálványos babonák
borzasztják
a balga bárányokat
áhítat csengője
a csend balján ülve
csillantsd meg csodádat
8.
behatolni a hangok
puha
páncéljába
mezítláb járni
a jókedv
játékos jégmezején
átitatódni
írástudatlan
istenekkel
végigsiklani
az ábrándok
szülőcsatornáján
nézni napról napra
hogy tollászkodik
a smaragd
tavasz
kidübörögni
otthonunkból
minden balsejtelmet
lehajolni a kőért
mert a miénk akar
lenni
megkóstolni
az áprilisi zápor
illatos zaját
megidézni orgona-zengéssel
a katedrálisok
kőfaragó-kórusát
vibrálni mint bőrünk
alatt a zenélő
Emlékezet
kitágulni mint friss
oxigéntől tüdőnkben
az erek
átszőni keresztül-kasul
a Földet mint
az ezeréves Gyökerek
Veled
Zene: Pink Floyd: Meddle
Shakti: A Handful of Beauty
Focus: Hamburger Concerto
[1]Karol Wojtyla (1920-2005) emlékére
V. Meditáció
Legfőbb
a lidércei ellen
lázadó
Emberi Lény
Legfőbb
a foltruhás félelmet
féken tartó
Emberi Lény
Legfőbb
a hideglelést
hajnali harmattá csiholó
Emberi Lény
Legfőbb
a pallost pásztorbottá
faragó
Emberi Lény
Legfőbb
a panaszok parittyáját
messze hajító
Emberi Lény
Legfőbb
a Mesemondó Fákat
hallgató
Emberi Lény
Legfőbb
a Négy Lelkes Állatot
letérdepeltető
Emberi Lény
Legfőbb
a darázsfészket
dallammá dédelgető
Emberi Lény
Legfőbb a
förgeteget
fésűre fogó
Emberi Lény
Legfőbb
a tetszhalottakon
varázsvesszővel végigvágó
Emberi Lény
Legfőbb
a ledér Lótuszvirágok
szemérmét óvó
Emberi Lény
Legfőbb
a Hetedik Mennyekig
hírvivő
Emberi Lény
Legfőbb
a Csillag-gázlók
csordáit terelő
Emberi Lény
Legfőbb
a Létezés
lestyán-leheletét leolvasó
Emberi Lény
Legfőbb
a lármából
Liliom-lépteket számláló
Emberi Lény
Legfőbb
az érmilliók mentén
gyalogló
Emberi Lény
Legfőbb
a Ceres szederjes szájára
mező-illatot csókoló
Emberi Lény
Legfőbb
a hangya-katonák
halálmenetének megállj parancsoló
Emberi Lény
Legfőbb
a harsogó hitnek
hátat fordító
Emberi Lény
Legfőbb
a mocsokban Mályva-mondatokat
lelő
Emberi Lény
Legfőbb
a Sorskönyv lapjai közé
véraranyat rejtő
Emberi Lény
Legfőbb
a Napfogyatkozás
szén-szeme mögé tekintő
Emberi Lény
Legfőbb
a Sokasodás sarlójával
rendet vágó
Emberi Lény
Legfőbb
a Himalája tüdőcsúcsait
csecsemő-sírással megtöltő
Emberi Lény
Legfőbb
a Holnap Honában
lámpát gyújtó
Emberi Lény
2005. április 13-22
Zene:
Sri Chinmoy: Symphony For Meditation/Supreme
Kép: Sri Chinmoy
VI. Meditáció (Gyógyító mozaik-mantrák)
Anyám
a Duna-parton
narancs-fehér csíkos fürdőruhában
fején fodros úszósapka
ma „néger dajkának” mondaná
fehér úszópapucsban óvatosan
lépdel a síkos kavicsokon
orromban nyers vízszag
kis üvegedénykével meregetem a folyót
mellette
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
erdőn-mezőn
fürkészi a földet
gyermekláncfű nefelejcs pipitér
szemtelen szamóca
egy kőért hajol le
nem drága nincs ára de a rajzolata szép
egy fakéreg göbén bagolyarcot
vél felfedezni
neki nyílik a napvirág és zárja be kelyhét este
követem kezemben szerpentin-faragású bot
nagyobb még mint én
barnán kacsintanak ránk az avarban guruló gesztenyék
napimádó gyík és sebes léptű sün suhan el
a szarvasbogár nem fér be egy gyufás skatulyába
illatos tobozok sorakoznak polcomon
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
madárlesen
nyitnikék gerle feketerigó hajnali hangját füleli
barátja a Dolmányos Varjúkirály
aki – csapata hírmondója – napra pontosan érkezik minden ősszel
kedvenc jegenyéjére
töpörtyűvel táplálja társait
míg azok borzas balettot tanulnak a bárdolatlan légörvényektől
egyszer éhes macska szájából szedett ki egy fecskefiókát
s ápolta őt míg egy reggel boldog csivogással szárnyra nem kapott
szarka és kányatollakkal üzen nekem
talán írni kezdenek önmaguktól e sötét szivárványok egy napon
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
játszik
a szürke cérnás gurigából szekér lesz
és lomhán hömpölyög a papírkígyó a duruzsoló sárga kályha tetején
tompán kong a tollasütő fája mint a labancok feje
a fogkefének meg már lőttek
takaró alatt kacag a fotel-bújócskában
dzsungelnek nevezi hajamat amelyben eltévedt egy katicabogár
a fekete-fehér képen Ő én és velünk a nagy mackó a Vén
hátát hallgatom de lustaság-pontját nem találom
a Fekete Pétert felismerem és ráhagyom
Tengerhajómra azért magammal viszem
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
ébreszt selymes kézzel és egy pohár csábító tejjel
hajnali öt óra indulunk Rómába új életet kezdeni
enyém a karcsú üvegpohár rajta a „rém”
kettészeli a déli napfényt egy csillogó paradicsomban
vacsorája várandós kora óta
s belém táplálta
friss csirkemáj a nagycsarnokból főzelékemben
retek rejtőzik a sonkaszelet alatt hátha megszeretem
de inkább a „hagymamát” kérem
paprikával sütött tojás a vonatra a szabadságos katonának
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
mesél mesét és valódit
kislányos hangja csendül
Murmula a városba indul Brumi az iskolába
a Kis Szerjozsa a Messzi utcába
Kóbor Muki eltéved és rendőr lesz
övé a méz enyém a málna
mint bőrén a piros anyajegy amivel utazik
Tarasconi Tartarin oroszlánra vadászik az Alpokban
Toldi Miklóssal hunyom le a szemem este a lápon
egy vörös téglás bányásztelep valahol Franciaországban
egy napsütötte falu a nyugati dombságon
patak a kertek alatt
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
ír és rajzol
kicsit félrehajtja fejét amint gömbölyíti szépen hullámzó betűit
nekem csak a fejtartás sikerül
pedig még osztályozni is próbált a cél érdekében
levelek melyek megóvnak messziről és megnevettetnek
üzenetek a hétalvó egyetemistának a konyhaasztalon
itt-ott egy portré néhány vonallal hogy ne vágjak pofákat
másutt egy százlábú a kukacos lektor logója
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
Anyám
a hetedik emeleti ablakban
figyeli az ég fényeit hogy elkaphassa rajtuk
a felhők fekete pillanatát
és pirosban pompázó peremét a le nem bontott gyárkémény felett
alant a téren kutyák rajcsúroznak a bicikli-bravúros kölykök között
egy gondterhelt boxer és egy csúf kis bulldog a kedvence
várja az úton közeledtemet
s szemével kezével kísér amikor távozom
Szélrózsa szórja szét minden szomorúságod!
2005. május 7-20
Zene: Mike Oldfield: Incantations II.
Sri Chinmoy: Esraj – My Heart Song
King Crimson: Islands
VII. Meditáció – Szabadság
kalózok kötélhágcsója
egy harmadfél Holdra
kovakő szilánkja
Krisztus előtt hajnali négykor
viasztalan vigasz
kikötött sziréneknek
űzött gerincünk
gyógyuló lázgörbéje
Szabadság
kardélű inga napórája
egy barlang barna bújában
megtért méregfogak a megingó
Mennyek mestergerendáján
visszatérés a vadvizeken át
a békétlenség bugyraiból
Szabadság
kacsázó kavicsok kerge csobbanása
egy tengerszem könnyes íriszében
csivogó fecskefészkek
a gömbvillám-házak eresze alatt
a hamvak horizontján lyukat vágó
hegyes madárcsípések
pipacspárnákat szorongató
hétalvó rétek
Szabadság
késünkön a Nap felboncolt
szívének kicsordult vére
kettéharapott gyümölcs
piros gyöngy-nedvei fogaink falán
balkezes búcsú a betolakodó
bánat fekete ingeitől
egy dologtalan drágakő-darab
Sysiphus lezuhant sziklájából
messzikedvünk molekuláinak
türkiz tobzódása
Szabadság
évszázadokat görgető génjeink
a gerjedelem gázlójában
hibiszkuszok hívogatása
a felhevült Halálvölgy-homokon
mesévé morzsolt élet-zöld
mentalevelek bélyege ujjainkon
surranó talpunk sikamlós mezőkön
ahol bokáig ér a blues
Szabadság
ernyőt tartani
Noé bárkája fölé
egérutat mutatni a tolvaj bohócnak
egy lepkeháló ablakain át
mélységet mérni ahol a halak
ezüstje sem világít
sátrat verni a sápadt
sarki szél és a súlyos sirokkó közé
színültig merni kétkedő kíváncsisággal
a halandók hordóit
távolodni és eltűnni
a táguló Tudat tollvonásaiban
Szabadság
testünk utórezgései
a Szerelem törésvonalai mentén
vigyázó vétkeink
meztelen virág-vacsorája
tavirózsák a tündérek
víztükör-tornácán
fejvadász-tenyerünkben
levegőből zsugorított Zene
magasságos mélyrepülés
az örömök öblébe
túlvilág-tagadásunk
egy tornádó tölcsérében
Szabadság
ki elszárítja a
szószátyár szemfényvesztők
szilikon-szárnyait
ki cseppenként szórja
szanaszét
mint jótékony járványt
szeplőtelen szigorát
kinek harsonájától
halomra dőlnek
a sóhajok Herkules-oszlopai
Szabadság
ahol nem a Semmit táplálják
langy mézes-tejükkel a Danaidák
ahol meteorit-magányunk
visszakapja magzatállapotát
ahol gordon-galaxisokat függesztenek fel
a kozmosz körhintájára
ahol hátrafelé haladunk a fuldokló
Föld forgásának és néha megállunk
ahol újrasarjadnak
a kiirtott kiáltások
Szabadság
amikor végre elülnek
repülő repeszek rimánkodásai
és életre gyúrják öngyilkos ének
szétszaggatott mártírjait
Szabadság
amikor szívünk sötétkamrájában
láthatóvá válik az Ige
amikor bensőnkben hallgatózik
a Zene és titkokat fecseg
amikor a Véletlen vonóskarai
elodázzák a véget
2005. június 10 – július 9.
Zene: SBB: Wolnosc’ Z Nami
Pink Floyd: Ummagumma 1-3.
Schubert: V. szimfónia
Bartók: III. és VI. vonósnégyes
VIII. Meditáció (Amikor Ladányi Andrea Testalakja találkozik Timothy Leary Űrbe kilőtt hamvaival Bismillah Khan zenéjében, miközben megőrült az elmehúnyt világ)
szirénák szünetjele
egy lelenc-leltárban
*
lim-lomok
levedlett
vértanúsága
*
pőre agyak párája
a savas esőkben
*
mosdatlan
maszk
mindenem
*
hastáncos imák
igéző irgalom
*
amikor kenyérré változik
a ránk vetett
második kő
*
szapora szobrok
nedvei
a hús szent szolgálatában
*
valaki újrafestette
a színvak
szivárvány-völgyet
*
a Kék Madár tollai
dagadnak
doromboló dunnánkban
*
tudod-e
hogy a táltos lányok is
társas lények
*
felveszem a
nyári zápor gyorsulási
sebességét
*
éjjeli őrjárat
örökmozgó
múmiák között
*
eladó Jákob lajtorjája
bővebben a
magaslati kilátóban
*
foltra válnak a
főben járó
fantáziák
*
a fű ebédje
hirtelen haragok
kihűlt heverőjén
*
követem alvajáró
árnyékomat
amerre elhullajtott atomjaim
világítanak
*
hidat verek hínárokból
a sodrásba
és onnan integetek
*
simítsa ki szeretetünk
a száraz torkú nyár
nyirokcsomóit
*
körüldobolják szemglóbuszunkat
a gerjedelem gályarabjai
*
máglya-magányok
marakodása
*
csak megízlelni képes minket
az utcazsongás
méla masszája
*
dolmánya alá rejt
mint egy dalt
a gyümölcsízű Dél
*
parttalan pillanatok
platánok pisszenésében
*
mély levegőt veszek
Magdaléna
DNS-csigalépcsőjén félúton
*
mellkasom mögé
engedem a
miriádok melódiáit
*
vállgödrömben
fegyvertelen
fejed
*
még fájnak
reinkarnációink
császármetszései
*
kisajtolt sejtjeink
etessék
a sovány esztendőket
*
elegendő lesz-e
kéménybe írt ember-kormunk
gólyafészkeink
melegítésére?
*
ábrándos pipacsok
párologjanak a pokol
páncélja alól
*
meggyel málnával
mézes kenyérrel
kínáld a hétmérföldes vándort
kinek hátizsákjában
lapul a
hamuban sült halál
*
szabadítsd meg a
gonosztól
a golyóálló szíveket!
2005. július 10 – 23
Zene: Bismillah Khan
Rajz: Benke Rita: A mozdulat születése
IX. Meditáció
1.
fény-ölelő fáknak
felszálló ága
zöld leveleknek
ózon-harapása
sivatagok
nevetőránca
talpadra karcolt
élet karma-tánca
2.
rőt rések
rianások repedések
rettenthetetlenül
rikoltó rámpák
ruhátlan révészei
3.
földönfutó
gesztenyék
görögnek
fényhozói az el nem múlásnak
őrző árvái az őszi avarnak
4.
csúszómászó csigalépcsőkön
ereszkedünk
kálváriánk kráterébe
egy macskahátú híd
legfőbb görbülete
egy lusta szivárvány
tükörkép-teknője
5.
tartsd ki
mint egy szívednek hálás hangot
– ha álmodsz ha eszmélsz –
a köztes pillanatot
tarts ki
míg felszáradnak
és vérré válnak
a misebor
álnok foltjai
tarts ki
míg főnix születik
a feltámadás
szemétdombjain
tarts ki
míg széltörő kölykök
csillaggá szórják
a mészmaszkú vándorüveges
szilánkjait
tarts ki
míg haláltalan
pillanthatnak vissza rád
a szétszaggatott szerelem
eggyé nőtt darabjai
tarts ki
míg élet-nedv csillan
a sivatag-lelkek
cserepes ajkain
tarts ki
míg rabtartó Gaia asszony
csípője közt
siklanak a csevegő csodák
tarts ki
míg hajnalt hasítanak Atlantisz fehér házai
és galamb-röptét
rikolt az Ararát
tarts ki
míg szöcskék ugranak át a tű fokán
mérleghintán hegedülnek a tékozló tücskök
és tajtékos napokért
imádkoznak a hitehagyott sáskák
6.
én vagyok a
névtelen ige
a tövestől
kicsavart szó
7.
kéményseprőkért kiáltanak
a légcsövek
melyekből a leírt lelkek
tovaszállnak
8.
ott lészen lakhelyünk
és menhelyünk
bordélyunk és végtelen
nyughelyünk
hol az elemek
kegyet gyakorolnak
hol vérbő vírusok
madártávlatból
vitustáncot járnak
lészen lakhelyünk
és menhelyünk
hol a virtuális világmegváltók
veszett rokkát
hajtanak
bordélyunk és
végső nyughelyünk
hol fő zöldje hoz
feledést a láncreakció
gyermekeire
9.
mi vagyunk
kik kozmikus kerozén-köddel
késleltetjük
mikro-orgazmusunkat
kiket alávetettek
az öngyilkos
álmennyezetek
kiket megjelöltek
a légbuborékban
repülő
tűzjegyek
10.
lehetséges
az
ami egyszer
végiggondolható
Zene: Főnix Társulat
Ágens
Liszt: B-A-C-H
Orpheus
Szemző Tibor: Tractatus
2005. augusztus 21 – október 21
X. Meditáció (Fohász Isten Szeméhez, amely 3000 évenként nyilvánul meg a Kozmoszban a Látók előtt)
1.
küldj erőt
fény-suhanásoddal
a szeretettel terhes
csontoknak
küldj erőt
fény-villanásoddal
a villámokat visszaverő
csontoknak
küldj erőt
fény-ragyogásoddal
az Életfa rügyeit tápláló
csontoknak
küldj erőt
fény-zuhatagoddal
az emberöltők porát lerázó
csontoknak
küldj erőt
fény-vibrálásoddal
a hajnal derűs dobpergését hallgató
csontoknak
2.
mutass utat
magma-mélységeddel
a tétován keringő
vérnek
mutass utat
miriád-mélységeddel
a Törvény tutaját ringató
vérnek
mutass utat
méhkaptár-mélységeddel
a Jóság hálóját foltozó
vérnek
mutass utat
morajló mélységeddel
a bányák büszkeségét hordozó
vérnek
mutass utat
megtartó mélységeddel
a Szépség szerető szomját oltó
vérnek
3.
vezesd
vigasságba kortalan kacagásba
tedd
súlytalanná tántoríthatatlanná
a létezés
lépteit
vezesd
vigasságba virágba borulásba
az agyrengetegben
eltévedt
méla molekulák
balsejtelmeit
vezesd
vigasságba vigyázó vendégbarátságba
a szeleburdi szellemek
józan
szórványait
4.
támaszd fel
és hozd el házunkba
a tárnákban
rekedt
balga becsületet
támaszd fel
és hozd el tisztaszobánkba
a tarkón lőtt
távoli
tündérmeséket
és
szórd a
Kincsek Kapuja elé
a Szeretet
szezámmagjait
Zene: Robert Fripp: Let The Power Fall
King Crimson: Hindu Fizz
The Ghost
XI. Meditáció: Sivatag-mantra Szakkara és Asszuán között
ahol
a szó nem
köszön vissza
ahol a hang
kilép kiszáradt
medréből és menekül
ahol nem
állít meg a lehajított
rabszolgák szántotta lejtő alja sem
ahol
a Por elvegyül
veled és alattomban eltakar
ahol
megbolondul
az Édenkert iránytűje
ahol
durva dögevők
nyomozzák a felforrt fodrokat
ahol nem
kerülsz közelebb Istenedhez
akkor sem ha felvonszolod Magad a dombtetőre
ahol ellenséged
az ellenfény és a festett-szőke
Fata Morgana sem kecsegtet kevély királysággal
ahol lőréseket
vájnak a szikkadt
ingoványba a temetetlenek
ahol eltörpülnek
a gőgös Teremtések és a
földhözragadt Semmi lopott árnyékot vet
ahol az Egyenes és
a Görbe párhuzamosai a
vegytiszta végtelenségben találkoznak
ahol a Béke
leveleit hullatja le
az utolsó Fa a Szentekre
ahol az éjszakai
lehűlésben könnyesre
kacagják magukat a fenevadak
ahol az Ünnep
sátrát vonják föléd az
eltékozolt Idő sárguló homokszemei
ahol sarut
old a Szabadság az
Elmúlás templomának küszöbén
ahol céda
csillagok hanyatt
fekszenek és csiripelnek
ahol
az örökre elnyelt
karavánok Ács fiakat kísértenek
ahol az ember
rombolni gyenge
már s építeni nem mer
ahol csak süppedő
tölcsér marad palackba zárt
dzsinnek és keringő dervisek után
ahol az
elmebeteg kövek
elefántbőrt növesztenek
ahol a
nősténydűnék puha
piramisokat düllesztenek
ahol
hastáncot jár az
öt őselem szédülés ellen
ahol
dologtalanul lógázza
lábát a világgá ment vég
2005. november 15-25, Egyiptom
Zene: Om Kalthoum
XII. Meditáció: Az óriáskagyló monológja
én láttam a szerelem
gránátalma-mellű
születését
a béke bárkáját
mely borba fojtotta
félelmét
a népet
mely száraz lábbal kelt
át a vízen
tízezer tolvajt
ki gyöngy-gyermekemet
kutatta méhemben
láttam cudar cápákat
daloló delfineket
csókos szájjal
cikázó csíkos lényeket
szigonyokkal
szembeszálló tengeri
tehenet
hallottam mint hörög a halál
alámerülve
mint telik sikamlós köveken
a dagály dúvad kedve
a besurranó homokot
megsirattam
a sodrás sós firkáit
magamba ittam
barázdáim bitorlóit
befogadtam
csonttá nőtt szívemet
legyezővé tártam
őriztem a habok
haragos háremét
borzoltam s befedtem
istennők erényét
elnyeltem öblömben
a zúgó víz-zenét
megmértem a
Föld görbületét
nyúltak utánam
polip-csápok és korall-kezek
lerakódtak rám
éhező évezredek
alantas bűnök és
égi szégyenbélyegek
mint kettészelt
égitest, heverek
fagyott körsugár
rajtam az erezet
erőmet akarják
átszellemült kezek
nyelvtelen harang
belsőm és beléd remeg
mikor megigézem
mágneses mezőidet
(Hurghada – Budapest, 2005. november)
XIII. Meditáció (töredék)
hajnal
arkangyala
rigónász-
eszmélet
*
könnytükör
reped
irgalmad
sarjad
hideglelt
nézések
apadjanak
*
háborgó
almot
riadt
embriót
*
kényeztessenek
ringató
íriszek
sármány-
hivogatások
narancs-
atomok
*
2006. január 8.
Zene: Hare Krishna
XIV. Meditáció: Shakti-sorok
Imagináljunk. Együtt, egyre, a Mindenség mindenóráján.
*
Titokká tetovált testünk rajzoljon térképet tiltott zónáinkról a tétova térben.
Vándorvérek, máglyaoltó cigány szüzek, kolduló kísértet-karavánok, vigasságok.
Csendesítse le lármánkat a Legfőbb Lény Lótusz-lépte.
Ámbra íze fűszerezze, szantál félrevert füstje fesse szeretet-szivárvánnyá sóhajainkat.
Kacagja körbe Kálvária-dombunkat a Kikelet
*
Monszuneső melege aranyló angolkertjeiben.
A Kánaán tejmézes kínjai.
Kopogtassanak be korpuszaink az Újjászületés udvarába.
Mécsesek merengjenek kívánság-mandalánk kincses közepén.
*
Tékozló fiúk meneküljenek Magdolnáik mosollyal teljes mellére
Mérgezett madarak merítsék csőrüket az Élet vízébe
Hogy megszólaljon a Föld aszály-torkából a Tavasz éneke
*
Mesemondók és Fényevők a Felelet mandulafája alatt.
Tengernyi halálok gyöngéd gyolcsba tekerve
Nirvánánkba ültetett néma nefelejcsek
*
Ragyogás, mely elűzi a rontást és a rettenetet.
Ragyogás, mely elűzi a sírás-rívást és lelkekbe lopózott sötétség sárlavináit.
Ragyogás, mely puszta kézzel kutat a királykobra fészkében.
Ragyogás: birokra kel bűneikkel egy bongyor béke.
Ragyogás: nyári nap narancs-cseppjei csordulnak végig a Nyugalom nyelőcsövén.
Ragyogás: hetedik életünk hitvalló húrjai.
Ragyogás: bíbor hangok a hókristály-bérceken.
Ragyogás: ritmus-rózsák a rakoncátlan reggelben.
*
Imagináljunk. Együtt, egyre, a Mindenség mindenóráján.
2006. március 10.
Zene: Shakti
XV.Meditáció: Szerelem, szabadság
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
temessük a tél mellé tétova lépteinket
tapossuk puha talpunkkal hamuvá a fogoly tábortüzeket
húzzuk a napfény előtt szét
szemérmünk utolsó függönyét
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
Éden-bort töltsünk színültig ízes kelyhünkbe
szólítsuk a szalagos Egyenlítőt ölelésre
s hogy ne olvadjanak fel a sarkköri jegek
a fehér éjszakákat lélegezzük be
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
fussunk végig a nyíló rózsa bíbor csigavonalán
verjük vissza gyémánt gyermekszívünkkel az ártó káprázatot
és engedjük előre árnyékainkat
a rejtőzködő vészkijáratokon
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
tágítsuk tovább a viselős gondok szülőcsatornáit
emeljük fel őket kik porból vétettek és porban elvetéltek
pendítsük meg harang-nyelvünkkel
a Tejút mélységes gordonkahúrjait
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
szorítsuk homlokunkat a vízben álló fák törzséhez
a város hideg-vágott hajnalából
rajzoljuk ki a fekete tollú füttyök csipkéit
morzsoljuk imává verítékünk fűszercserjéit
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
ébren legyünk amikor átszakítja atmoszféránkat
egy távoli világ ondósejtje
legyen hírmondó harsonánk a hurrikán kürtője
szelídítsük kéklő keringővé a szédült örvényeket
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
kacagjunk együtt a roppanó rügyekkel
gyámolítsuk gyöngyszavakkal a fészküket vesztetteket
faragjunk bölcsőt a
megrengett tenger újjászületésének
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
merítsük az eszmélő elemek
acél-folyamába ecsetünket
termékenyítsük meg tüstént-testünkkel
a perzselő szelet
fonjuk át az elvarázsolt Földet
mint táncoló hajszál-gyökerek
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
vessünk ágyat ott ahol kócosan
kergetőznek a páros percek
és a vándorok fejük alá
vörös pipacs-vánkost gyűrnek
és szent szőlőtőkéinkről
simuló messzeséget szüretelnek
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
kössük égtájaink négy csücskét
lenvászon-kendőbe
bújjunk át emelt fővel egy orgona
árkádos akkordjai alatt
és mint szűz cseresznyevirágok fürdőzzünk a felhők örömkönnyeiben
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
tartsuk melegen barkáink bársonyos bolyhait
olvassuk fennhangon a kibomló levelek harmattal írt erezetét
és lebbentsük fel a zizzenő rétek
csiklandós köntösét
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
osszuk meg ostyánkat a feláldozott térdeplőkkel
hogy kisarjadjon százmillió
bemagolt élet
hogy ne hagyja el istenházainkat a béke
amikor a misének vége
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
terítsünk asztalt a mohó itt és mostnak
hogy kétfelől törhessen belőlünk
kemencényi kenyeret
hallgassuk amint álomra hajtja
fejét bennünk a csend
és zöldellő olajágaink illó
altatót lengedeznek
*
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
enyhítsük ajkunk nedvével a pusztaságok
nagypénteki szomjúságát
vérnarancs-csókokkal gyógyítsuk
Ikárosz összeégett szárnyát
hogy evezze révünkbe a hajótörött Hold
halovány uszályát
*
nyújtson legyezőt nekünk
főnix-freskós mámor-mennyezetünk
nyújtózzanak velünk lankák rónák
lusta hegy-völgyek
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
*
zene: Ágens
King Crimson: Providence
Hugh Masekela
Ha:ndel: Vízi Zene
XVI. Meditáció
1.
rémítőt roppant az Ég
és tüzes csókját
küldte fényes csattanással
feléd
*
míg szempilláid egyet rebbentek
átjárta e nyílsebes Erő
bőrödet és tested minden
rejtekét
*
megtorpant a mulandóság
előtted
hogy a Tudást még a tolvaj órák előtt
tetten érd
*
lélegezz be mint a létezést
és két tolófájás között
álmodd meg a Szépség
születését
2.
amikor barkába borul a bóbiskolásból
felriasztott hegy
és eltévedt darázs-dongások szobánkban
szállást keresnek
amikor mint szép szavú szájak nyílnak és csukódnak
a tulipán-kelyhek
és őserdőt burjánzanak a derűs délutánban
az üde mentalevelek
amikor a liliomok láthatatlan
vakságot lehelnek
csapra veri smaragd csakra-szívünket
az Egy
*
amikor gerlekacajok gurulnak
végig gerincemen
és nimfa-szitakötők szórják szét az Igét
a pogány vizek felett
amikor olajzöld könnyeket sírnak szél tépte szoknyájukra
Hegedű-Lények
és nyújtózkodó bambusznádnak firkás flamingók
feleselnek
amikor szabad odút keresnek a dérlepte erdőben
a hontalan tündérek
arannyal festi meg csakra-napfonatunkat
a Minden.
*
amikor tükröt tart a nyárnak és édes vérét
hullatja a meggy
és a sivatagi homok
körtánca elcsitul
amikor szürkületünkbe szelíden
beszivárog az azúr
és a hallgatás gátja átszakad s a Medúza
foglya újra mozdul
amikor meglepetéseink mámoros méze
lassan lomhán kicsordul
indigó jelét pecsételi csakra-homlokunkra
a Mindenegy
*
amikor nyugalommá olvadnak a külvilág
nedvei belsőnkben
és asztrál-testünk hordalékából építenek
a fecskefészkek kötőszövetet
amikor koppanó gyémánt körmeikkel felhasítják tüdőnk
ólommellényét az esőcseppek
és a Sors seprő-pillái csonthéjunk alatt
csiklandozzák képzeletünket
amikor aszteroid-ítéletünk delejtűje
a semmibe téved
alabástrom aurával hímezze csakra-koronánkat
az Egyminden
*
3.
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
tisztára mossák távolságaikat
amikor hanyatt fekszik alattuk a kék
és gyermek-pihékkel párnázzák ki a
pokolvárók félébrenléteit
és túldalolják az agyaglények
hattyúnyi agyhalálait
*
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
ott felejtik a feloldozás tarisznyáját
fájdalmunk küszöbén
gyémánt gyalogutakat rejtenek
rongy-életek redői közé
és farkasfogakká csiszolják a félelem
csúf forradásait
*
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
még össze sem rezzennek
amikor Odafentig hallik a türelmetlenség
vércse-vijjogása
de szélesre tárulnak ha közeleg
feslett blúzában a holnaputáni
emlékezet
*
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
ajkunkhoz illesztik a csodák nektár-csutoráját
hogy csurranjon belénk a derű
csobogó csermelye
és porcelán-bőrünk legyen a szivárványszínek
áttetsző tégelye
*
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
beragyogják a mesék magasságos
márványpalotáit
amikor jéggel égnek a földönfutó egek
és letáboroznak melléjük a hamvadni nem akaró
éjjellátó tüzek
*
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
vigyázzák veszélyes egyetlenségünket
mint alvókon a jóságos köpönyeg
hogy meghitt molekuláink a Purgatórium
savas-síkos palatetői alá
ne meneküljenek
*
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
himnuszok hevével szárítják fel a tengernyi
tócsákat ős-humuszunk
bevetetlen ágyán
és tomboló tájfunokat terelnek engedelmessé
a gólyák légi folyosóján
és kipányvázzák a balga vakbuzgók negyedik csónakját
az utolsó sziklán
*
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
ablakot vésnek reggel-rovátkákból
öntömlöcünkre
hogy belessen rajta kandi túloldalunk
és örömét lelje
és a zivatar-zuhogásban foganjon meg mosolyunk
zamatos gyümölcse
zene:
1.Steve Hackett: A Midsummernight’s Dream
2. Ian Anderson – Lucia Micarelli: Moz Art/Kashmir
Mahavishnu John McLaughlin: Poets and Thieves
Barbara Thompson: Shifting Sands
3. Jan Garbarek: All Those Who Born With Wings
Sagas and Ragas
XVII. Meditáció: Átlényegüléseim a Zenében
1.
a zene idebenn
könnyeimet meglesi
elfolyni engedi mielőtt
elnyeli
*
a zene idebenn
mint szűkülő kút menekültje
gégeporcaim létráján felfelé
lépeget
*
a zene idebenn
az áldatlan állapotok
kihűlt halmazát újra felhevíti
s cseppfolyóssá teszi
*
a zene idebenn
meztelenné szabadítja
vállamat meggyötört terhétől
és befedi
*
a zene idebenn
kiszakítja és messzire hajítja
a kórt a kézből mely
kéreget
*
a zene idebenn
márvány méhkaptár-mormolásokkal
lakja be merengéseim légies
minaretjeit
*
a zene idebenn
feljajdul görcsbe rándul és elernyed
mint az ikreket szülő
napéjegyenlőség
*
a zene idebenn
felöltöztet pompás páncéljába
hogy visszahőköljön verőfényétől
a Nemlét
*
a zene idebenn
a hiábavaló bűnök börtönőre
utánam dobja Magdaléna-
mentőövét
*
a zene idebenn
torlaszt emel és hátraarcot int
a Semmi egyirányú
függőhídján
*
a zene idebenn
szemeken túli látóhatár szédülése
Gaia tizennégy didergő
emlőcsúcsán
*
a zene idebenn
könnyedén kitalál engem kit egyszer
nagyon régen arcommal
elrejtettem
*
a zene idebenn
ringó embrió-ragyogás
ahogy egy vízcsepp-véletlen
bukfencezik és megpihen egy élet-zöld
levélbölcsőben
*
a zene idebenn
lepréselt virág bársonyos
tapintása egy könyv szertelen
versmértékében
*
a zene idebenn
illatos Tér ölelő teadélutánja
tovaszálló vattatehenek
félénk fejőlánya
*
a zene idebenn
elsőáldozó cseresznyevirág
rubin vére
számban egy kettéharapott szegfűszeg
utóíze
*
a zene idebenn
ostyaszentelő csók
térdeplő oltár a kívánság
kolostorában
*
a zene idebenn
jussát követelő javíthatatlan
képzelet a hányaveti
valóságban
*
a zene idebenn
betűvető arkangyalok lépcsőzetes
lábdobbanásai s közötte
az agykéreg-morajok két
szünetjele
*
2.
valami szalad ismeretlenemben
majd megtorpan
megáll
és itt marad
mint csermely sodra
mit meglepett a fagy
mint harcba vonuló hadak
míg a fotográfus lövést kap s
lepereg a filmszalag
mint a kisgyermek ki
éjjel szülei mellé bújna
de az álom félúton visszatartja
megszólal
és felel
helyettem
*
valami dübörög ismeretlenemben
felkapja fejét elhallgat
körülnéz fülel
és újra üt-ver
mintha most ácsolnák a bárka alá
az özönvizet
mintha a sánta kovács a rőt-sárga
kohóban nem találná el kalapácsával a
gyújtószeget
mintha vérét vennék a
magukra hagyott isteneknek
megszólal
és felel
helyettem
*
valami szétáramlik ismeretlenemben
amikor Héliosz egyetlen harapássá válik
a fekete felhő-oroszlán
szájában
amikor belsőépítészünk dolga végeztével
elégedetten visszanéz
odakintről belénk
amikor tízmillió tajtékos tűszúrással
olvadnak eggyé égető
aura-karikáink
megszólal
és felel
helyettem
*
valami morajlik ismeretlenemben
amikor az atmoszféra mennyezete alatt
némán lopakodó repülőgép
azt álmodja hogy ő a kormányozhatatlan szél
s benne záporok és viharok
az emberek ki több boldogságot kérnek
mint csupán vágóképeket
megszólal
és felel
helyettem
*
valami táncol tapogat tréfál ismeretlenemben
összecsődít csengve-bongva
eltemetett tilalmakat
felhangolja az innen-túl hétszer szent hárfájára
párhuzamos neuronpályáinkat
s a szív középpontjába csalogatja
katatón kallódásainkat
megszólal
és felel
helyettem
*
valami nyújtózik tágul feszül
s kibomlik ismeretlenemben
akár egy zsák melybe végezetét gyömöszöli
galacsin-görgető időm
és hajszál-repedéseibe évelő
vadvirágokat vet
megszólal
és felel
helyettem
*
3.
mint hieroglifák sárga
hártyapapíron
úgy kérdeznek a koppanások
a köztesbe csúsztatott halántékomon
*
barbár vigadalom
késleltetett hullámverések a
költő-koptatta
rakparton
*
kiálts át sziget-Magadból
s figyeld
felhangosodik-e
válaszunktól a Víz
átellene
*
zene: 1. Ralph Towner – Jan Garbarek: Dis
- Jan Garbarek – Hilliard Ensemble: Officium
Sri Chinmoy: Flute Music For Meditation
3. Sámándobunk
XVIII. Meditáció: Időutazás négy dimenzióban – i.m. Syd Barrett
Első nézet
1.
Fejkendőt kötött hőkontyára
emberarcunk
lenyugvó nyárra
delelő télre
a megsemmisült jövendő
hideg hírére
*
golyó-lyuggatta írásjeleket
tapogatnak
világító vakszemeink
hogy arany sugarukkal
atomjaira bontsák
siralomházunk összes
ácsolatát
*
üde lombglória
sarjaszt smaragd
sikkantásokat
és gödör aljáról sem hallik már
a baljós óra
kéjesen csavargó
kakukkszóra
*
már megszőtte hímes
hódolat
a tündérmes-piros pelerint
mely lehull hol avart érlel a rozsda
hogy ne érintse a szenvedés sarát
kényes királynőnk virradat-talpa
2.
a távolodás vissza-visszanyúl
jussáért
holott a mérföldeket
velünk együtt
csalja
*
színre színt tesz a hamiskártyás
fény
vesztesek koronás
cinkosa
*
utasok vagyunk
kik sokadszor immáron
túlszaladtak az elsötétített
végállomáson
Második nézet
1.
balvégzet bárányölő bábái
ébredjetek!
*
vajúdik a bölcsességnek
rózsás
bőségszaruja
*
most csusszan át
nyárnyirkos méhkürtjén
a lélek lármás
lámpása
*
el ne ejtse reszketeg-
balga
kezetek!
2.
hátrahőköl
a pokol pereméről
meglátván alant
kiterített képmását
az Ige
*
kitörölhetetlenül kék
harmonikaszót ül meg szőrén
még el nem herdált
hónapjaink hullámtörő
lebegése
*
az eszmélethez néha
egy lövészároknyi gyufaláng
egy fészekhagyó madárraj kondenzcsíkja
egy lóvágta itt hagyott párája
egy csalfa mézcsepp meztelensége is
elég
Harmadik nézet
1.
és az elaggott próféta
mákonyban és nyavalyatörésben
a megváltás váltólázának verítékében
kereste szeme utolsónak hitt erejével
az alászálló Hit delejes
tekintetét
*
ki hajtja be
hetvenkedő hatalmasainkon
özönvíznyi bánat
késedelmi kamatait?
2.
mozgó homokba merül
az álomhozó
ellopott zsákját keresi
hét aranypróbás
angyalfürtű szél
sodorja ide-oda
az ezredéves ezután kék
körköreit
Negyedik nézet
1.
fülledt folyamokon
kotlanak kétszínű
katlanok
és várják hogy felbukkan alattuk
az imbolygó gyertya szavára
a halak táplálta
tetszhalott
*
2.
boldog a csókra nyílt száj
csacska mosolya
*
boldog a vadászó róka
éber szimata
*
boldog az aratásba hajszolt
éretlen nyár
*
boldog a pólyából kibontott
fűben járó gyorsulás
*
boldog a bűnbak
tisztára mosott fekete
bélyege
*
boldog a tolvajkulcs
kincses rejtelme
boldog a bor mely forr pezseg
habzik és nektárrá nemesül
egyszerre
*
boldog a gyémánt
melyen csiszolódnak megtörnek
s végül kicsorbulnak a
karátos agyak
2006. június 30 – július 11.
Zene: Sri Chinmoy: Music For The Aspiration Heart
Pink Floyd: Interstellar Overdrive
Akvarell: Benke Rita: Álom
XIX. Meditáció – Az éjszaka tigrisei (50.születésnapomra)
Balról
1.
vörhenyélő
hold
telizsákja
gerjedő geóda
becsapódása géntérképünk
tiltott zónájába
messzeségből
ránk révedő
maholnap-maszk
meszkalin-mozdulatok
mocorognak
hitünk homloklebenyén
hol az a kehely
hol van görbülő horizontunk
Grálmolochja
mely felfogja
kékvérű köldökzsinórunk
őssejt-könnyét
mielőtt örökre lépre mennek
a mögöttes mennyek
méztükreink másik oldalán?
2.
harapásért hízelegnek
cafka porbibénk piruló
cimpái
vendéget várnak bolyhos
barlangjukba a Rögtön vérbő
remeterákjai
lasszóval fogott
lázrózsás légörvények
lihegnek
gyújtópontjukban
búgó-bogárzó ragyogások
dideregnek
flamingó-fenség
firka-csobbanásai az álmatag
mementó-mocsár medrében
izgága Hóruszok
hussannak eltompult templomok
hosszában-széltében
hegedű-csippentések
csavarognak a szivárvány hét
nesztelen húrján
ibolyántúlvilágról
kúszik haza a kísértés zizegve rőt
ősz-avarunk alján
3.
parttalanul
lehelnek belénk pőre párával
ragadozó éjt
tigris-vadászatba
taszítva kelünk birokra felhergelt eleven
húsunkért
Táltos-tajtékban
tobzódó Tornádó életbe táncoltatott Ész
legyen velünk
ne tűnj el
ne sorvadj el ne hamvadj el
bűnjel-tűzjegyünk!
Jobbról
1.
Amón-Ré érdes nyelve
mely körbenyalja a nyöszörgő
sivatagot
és ferde fodrokat
vasal a homok-asszonyok szemcsés
szoknyájára
míg ritka nyálát
cseppenti porlepte pálma-
palántákra
ahol sólyomröptének
tűnő imakendőt terít rád
a sáska árnya
ahol a Szentek Üvegházában
élükre állnak s tornyosulnak a könnytarisznyás
fehér vattapaplanok
2.
lázadást orront
hűséges nyájunk láncra vert
őrzője
forró farkasszemében
Szfinx-magunk drágakővé
dermedése
tejfog-zománcú
rizsszemek sáfrányszálra felfűzött
olvasója
küllő-vesztett
szerencsekerekek csóva-csorba csillagok
didzseridúja
3.
smaragd-árokba
merülő szépia foszforeszkáló
függőónja
égető combok
mandragóra-étkét csipegető
főnix-fióka
nedves nőcsészét
szélsebesen kutakodó szemfüles
embernyila
4.
amikor lehúz s felkelni
sem enged a hőség többsoros
hínár-nyakéke
amikor elfolyik
minden dimenzió és elillan
szigorú léptéke
amikor lustán
legömbölyödik a fejre állított
piramisok éle
és elvész
kézen-közön a kengyelfutó Egyenlítő
körüzenete
Szemből
és megrebbennek
a várandós végzet harcra kész
arcélei
és kifaragják
nevetőráncaink az elfelejtett fosszíliák
fantomképeit
és szétterülnek
síkságainkon az ölelkező
szökőár-esők
és kócosan incselkednek
a kőtáblák összevont szemöldökével
a szépség-szeretők
és rianások roppannak
a kényszerzubbony-gondolatok kétszerkettős
cellafalán
és az asztalfőre terítenek
a meglágyult kőkormányzónak az őrdöngős angyalok
kánai kézfogóján
és mosolygó tamtamok
dobbanásaitól kísérve eveznek a semmibe beltengerünk
zaklatott zátonyai
2006. július 14 – július 31.
Édesem azonos című akvarelljére (034.)
Zene: Ustad Zakir Hussain-Jan Garbarek-John McLaughlin: Making Music
XX.Meditáció: A lélek sikolya
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
1.
Kelet-előttem törékeny
hullámok homályos ártéri
tükre
*
kutyaugatásba kapaszkodik
a színről-színre látó
ég alja
*
Észak-felettem repülő robaja
mártózik meg a maszatos
alkonyatban
*
Dél-mellettem futásnak ered
Dionüszosz-dobszótól agyam minden
dúvadja
*
Nyugat-mögöttem messze
pislákol már a csillagtalan
éj
*
2.
Koncentrikus körök elkerített
táborában
*
galaxis hétoktávos gégehangjának
metszéspontjában
*
sirályszárnyra kapott siratóasszonyok
hahotájában
*
életre boncolt sámánok sötétségűző
sikol*yában
balkézről jött szentek intelmei első
feláldozásomban
*
szemerkélő szomorúság lepréselt virágai
a tudatlan Írásban
*
tengerbe gázoló Kőszikla-lányok feszes
halásznadrágban
*
odúlakó telihold fekete fogyatkozása
lóhalálában
*
a Szabadság erdővad íze az eleven hús
bor-locsolt rostjaiban
*
a tűztolvajok vakmerősége a keselyű arany
szembogarában
*
felfuvalkodásunk szétzúzott fellegvára egy magasba törő
gyilkos galócában
*
a remény zöld visszaverődései a koravén kányák
gyászruháiban
*
3.
csuporba csalogatott fenyvesek
csókra-vált nedve
*
feketébe font fehér jázminok forráspont
előtti füttye
*
az eredendő erény szent embriójának
szirmos szemérmessége
*
az élethalál körforgásának bárdolatlan
búgócsiga-tengelye
*
ónos esőre álló sietségtől megsebzett
macskakő sikolya
*
terhelt teherbe ejtett tömeggyilkos vonat
elkésett féknyoma
*
számkivetett oroszlánszívek
reggeli rohama
*
éjnappalt pengeként elmetsző gyöngybagoly
óramű-pontossága
*
hiányzó láncszemeink tékozló
talánya
*
a megismerés örökkévaló magfúziójának
magassági kormánya
*
miriád-milliárdok egyidejűségének
nyitott méhszája
4.
Fejest ugrik-e maholnap
a felszín
a felriasztott Szfinx fülébe?
*
Meddig tapos még szívünkön a
bitorolt balgaság
a szellem szikratemplomában?
*
Belefér-e látókörünk homorú
lencséjébe
a gondolat fesztávolsága?
*
Feltartóztatják-e a téboly
termeszhadát
tudatunk hideglelt törésvonalai?
*
Sarkon fordulnak-e a sáskajáró sejtek
midőn hanyatt fekszik
egy híd a vérző folyó felett?
2006. augusztus 1-19.
Zene: OM
Édesem Duna-parti Dobolására és a Lélek sikolya lyukat üt az aurán című akvarellére
XXI. Meditáció: Mare Meum
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
*
mint a csillagutazó aki már tán csak Gondolatban él
mire a galaxison túlról küldött üzenete
Földet ér
*
mint a vezeklő aki az életben egyszer
a Szent Végponton túlra készül de még
visszautat remél
*
mint a vadász aki vakságig tágítja szemét
hogy el ne szalassza kiszenvedett
szerencséjét
*
megragadni a mai hullámverések rajzolatát
mert holnap már másutt hagynak
árulkodó nyomot
*
kiásni előbb kézzel, majd lábbal a zúzalékos
vízzel-holddal mozgó homokból
egy kődarabot
*
összeterelni majd sorba rendezni a
neveletlen felhő-fiókákat
*
beletúrni Aiolosz fésűjével Aphrodité
fátyolnyi fürtjeibe
*
hogy irigykedjenek Gorgó-fők kígyófészkű
kontyai
*
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
*
először csupán egy fodrozódásig
majd egy zátonyig
*
majd még egy csillámig
a medúzák magányos határáig
*
a délelőtt párás gallérja alatt
a sodrás részének lenni
*
átlátszó fények leple alatt
a tengerfenéken
árnyadtól elszakadni
*
míg bokáid körül megtorpan a víz
és hamis útra tér
és sarkad zavart buzgárokat
fakaszt
*
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
*
átengedni magadat az árapály
erejének
mely egy pillanatra magába szippant
de ha érzi hogy nem félsz tőle
hagyja, hogy te légy az úr
*
eltűrni hogy arcul legyintsen
ha a Mindenegy lebegő kórusában
lekésed az odafent rendelt
ütemet
*
együtt mantrázni antracit althangokkal
melyek leráztak magukról
mint egy rossz rémálmot
dölyfös despotákat tűzzel játszó törpéket
*
egy ércszínű tölcsérbe gyűjteni a trombita-hangokat
mit a Jázminok szalmaszőke Bolondja
a parton felejtett
*
és szerény Föld-Sónkkal ízesíteni kárpótlásul
a testünkön ellopott kristály-csillámokért az
Isten-hozott plankton-kenyeret
*
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
*
kikacagni a vészjósló vihart
mint hajdan a habok hahotáztak Xerxész
ezer korbácsütésére
*
kiolvasni a palackorrú delfinek huncut szeméből
az elvágyódás száműzött szigeteinek
szerelmes leveleit
*
felkutatni egy zuhogó hasadékban
az üldözői elől elbujtatott kincskereső
rabot
*
meglesni amint a férfi-szirtek életnedvesen
belesiklanak a ringatózó
asszony-öblökbe
*
amint a törvénytábla-töredékekbe is
belemossák a letagadott
igazságokat
*
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
*
és fillérenként leszámolni a szétfolyó
tajtékokat hogy végül elfogyjon
sorsunkból a harag
*
és kikönyörögni a körülöttünk köröző
sirályok kandi csőréből az
utazás-falatokat
*
és felmutatni a fürdőző holt anyagnak
a kőtáblák elmoshatatlan
törvényét
*
és soklábú szirtek őrtornyaiból
szemlélni rendetlen óriások
megalvadt művét
*
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
*
engedelmesen mint egy oltalmatlan gyermek
beletemetkezve a tékozló terek
gerjedelmébe
2006. szeptember 12 – október 27.
zene: Sri Chinmoy
Édesem Tirrén-tengeri hullámverés című festménye
Meditáció – Könyörgés a Halott Emberért
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
1.
és tovatűnnek féltve őrzött
tétovázásaink mágnes-patkolt terünk
eltájolt térképein
*
és bekopognak egy maréknyi
békéért a megháborodott
csendek
*
és gyertyát gyújtanak értünk gyolcsba
csavart túlgyorsulásaink
bennünk igazgyöngyöket gyanítva
*
és ájtatos ábrándok gyanta-gyónt kezei
kulcsolódnak össze
hiú gyarlóságaink felett
*
és a sakkban tartott pecséttörő
arkangyalok kaszát
egyenesítenek
*
és a világtalan világok
Teremtés-tojáshéjuk alatt
pehelypáncélt viselnek
*
és fennen foldozzák felfeslett
béléseiket a hűs horizonton
perlekedő szelek
*
és hízelgő hínárok tekergőznek
körbe-körbe dologtalanul
még egyenes gerincoszlopodon
*
és Sebestyén-sóhajokat hallatnak a
megnyomorított nyár
narancs hegyű nyílvesszei
*
és a láp lőtt sebből vérző zöld-sárga
lidércfénye csalogat egyre
csak beljebb
*
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
II.
eljönnek-e majdan feloldozást
könyörögni a véglényegű
térdcsuszamlások
*
kik másoknak ásott vermeikből
ólmos ordasok oltalmát
lesték
*
kiknek tespedő vérhulladéka
az Égről a Földre
lekiáltott
*
kik a kisimult Káoszba
kéretlenül hömpölygő rendet
tettek
*
kik Kháron kopott ladikjának
befagyott téli kikötőt
kerestek
*
kik igent hazudtak szembesítéskor
a Tagadás szórakozott
szellemének
*
kik magukat a Sors-orsó
eltéphetetlen cérnaszálának
képzelték
*
kik üres levest mértek a Tökéletesség
Teherhordóinak lapos
tányérjába
*
kik az elmehunytak szégyenkalapját
húzták a Nyavajatörős Óriás
szemére
*
kiknek lyukas zsebe a végelszámolás előtt
elpotyogtatta a visszaútra szánt
filléreket
*
kik felett csillag-kavicsokat rugdosott
a karcsúsodó Hold
keskeny orvvadász-ösvényén
*
III.
amikor táncoló sámánok ráncba szedik
a jégkorszak-jóslatok elbitangolt
füstkarikáit
*
amikor a Gyönyör gyémántszikéi agylebenyeinket
szeletelve tanulják a varázsige
rendhagyó ragozásait
*
amikor ametiszt alkonyatok hajtják
a Csoda szilaj csordáit kristálytiszta
gázlónk felé
*
amikor a Csábítás cseppkőbarlangjai
rab csermely-erek rovátkáival
ékeskednek
*
amikor az Én-csaták őz-barna
csizmája a Semmi tátongó
peremére lép
*
amikor a Végtelen Anyamelle üstökös-parányokat
lövell hogy az elkárhozottaknak
lámpása legyen
*
amikor a mindentudó Hegy türkiz oldalán
letörhetsz történetedből
egy darabot
*
amikor Gaia gúlába temetett
ragyogásai keresztüldöfik
a fekete förtelmeket
*
amikor a szerencsekerék kiesett
küllőrojtjait ölti fel megadó
meztelenséged
*
amikor a hurrikán húrjait megpendíti egy hatalmas
kéz hogy megszámláltassék
minden rezdülésed
*
amikor szitává szakadt szemfedődet átáztató
eredendő eső szemedbe csepegteti
egyszersmindörök ébredésed
*
2006. október 28 – november 3.
Édesem triptichonjára: Senki és William Blake útja – Senki és William Blake az Átjáróban – Senki és William Blake már Odaát
Zene: Neil Young: Dead Man Jim Jarmusch azonos című filmjéhez
Users This Year : 560
Total views : 4497