Versek a 21.századból

Zenélő óráim (2000 – 2020)

Ezek a versek egy olyan időpontban születtek, amikor még nem tudtam, hogy merre visz a sorsom, és a Zene volt az elsőszámú menedékem. Koncert és lemezélmények által kiváltott sorok, gyakran egyfajta automatikus írással születtek, miközben visszatérnek hőseim és démonaim, akik időnként egyek és ugyanazok. Néhány írás azonban már akkor született, amikor Életemmel beteljesült a szerelmünk és közös élmények ihlették a verseket. Legjobb e sorokat a kapcsolódó zenék mellett olvasni. Bennem megszólalnak, már lemez nélkül is.

John Mayall a Darshan Klubban, még a 20. században

kicsomózták
az izgő-mozgó
szobák
Borsszem Jankó
ezüst hajfonalát
*
becsengetett
egy garázsmenetre
a kék kender
mennyezet
*
és elküldte  az álom
lélegző ujjlenyomatát
az üveghegyek
cukros szilánkjain
át

A Therion szól egy kölcsönkért kazettáról

győzelemtől
ittasult
vérvörös vadlovak
áradoznak
a kardéllel
szabdalt
mennyek
sóhajtó  méhébe
az elsiratott
bátor mezőkön

*

tengerből kinyúló
kopjafaujjain
emeljék fel az
őrcsillagok
csókjára
az éneklő harcosok
úszó szemfedőjét

*

megáldott szó
csap le öklével
érintést
éhező gyomrokra
süket idegek rezzennek
sáros sikolyokra
*
levágott szerecsenfejek
mosdanak
veszett homokban
*
a jövendőmondó
cethalak
tüskés páncélomba
harapnak
*
csizmám elé
omlik mezítláb
a fehér királynő
a halál sakktábláján
*
és a mélység
jégbefagyott csellói
nászindulóra
hangolnak a
Nagy Roncs
polip-bálján
*
hitelbe árulják
reményből gyúrt
szeretetünket
káromló kóristák
*
a poéta
sínpárján
színről színre
lép a Sátán
és kővé dermedt
korsók
őrzik a szent
őrület forró
olaját
*
és a szellem
pajkos lámpása
ráderíti
percnyi magányodban
bársony árnyékát
*
megtértek a háborúból
a boldogság
tücsök-légiói
*
álomtól részegült
pilláid tárják
szélesre a repülés
szárnyait
*
és a törpe villámok
szende bohóca
máglyát gyújt
varázsvesszejével *
eső mosta
könnyeinkből
életre üvöltenek
velük
kisimulva a
galacsin-életek
*

Amikor 25 év után újra láttam az SBB-t

a szabadság serege
van velünk
akkor miért tör
ellenünk?

*

átitat
fehér
formalinjával
az áhítat

*

az éj varázsa
bölcsek kövének
sistergő
mutánsa
*
temethetünk
ha elhal
agyereinkben
egy újabb fal

*

Két pillanat John Lennon belső életéből

1. fehér fémajtók mögött
ferde mondatokban
feketednek
a falra kent ember
foltos szemfedőire firkált
fehérjéi
*
furfangos fattya
született a fürdős
 forradalomnak

2.
valaki
túl az üveghegyeken
májusfát állít az
októberi bombatölcséreknek
*
valahol
az üveghagymák
leveles belsejében
akasztott embert játszanak
a zsákoló erények
*
valaki
túl az üvegpengetéseken
felriadt füvekben fürdet
mandula-éveket
*
valakik
túl az üvegpalotákon
lehúzott sapkában
rendet rongyolnak
a barikádokon
*
valaki
túl az üvegszemeken
negyvenezer szikrából írja
asszonyajkakra: IGEN
*
valahol
túl az üvegkönnyeken
cseresznyevirágok
sétálnak
homorú mezőkben
*
valahol
túl az üvegkerteken
vércsedallamok hullanak
ahogy az avar zizzen
*
valahol
túl az üvegtengeren
halálbárkák tűnnek el
a béke háromszögében
*
valahol
túl golyóálló üvegeken
pőre próféták
várnak tűzparancsra
VELEM
*

Amikor éjjel-nappal a Colosseum Valentyne Suite-je szólt a  fejemben

elborzongott
belőlem a
bánat
a fészekrakó
vándor vadak
bozontos
vízmosásain

égzengés-gyermekek
csendben vigyétek
markotokban az
üvöltő tüzet

titánok torkai
oltalmazó tetőt
ácsoljanak neked

Felsikoltanak

A selyem utak

Éjhajad alatt

Elrejtőzött

Az érzékek

Tündérországa

Csengő csigolyáid

Között

Tejszín-teleket

Várnak

A lomhullató

Meztelen

Mennyek

Feketén

Felhajtott

Szoknya-fohászok

A fájdalom

Édes küszöbén

Szédítő éjfél

Int csendre

Mielőtt bennem

Elmerülnél

Frank London káddist fúj a végzetnek

már mögöttünk volt a
vérhalomba
hányt
megsemmisülés
bulldózerek alá feküdt
a törpe
elhülyülés

*

a kenyérsütő télben
hóembertől
hóemberig
vonszolt lábunk
és egy megejtő látomás *
s a haláltávolon
túl  jöttünkre
felverte az otthon
alvóit
egy kerge
trombitás
*

John Coltrane tetszhalottként hever a Legfőbb Szeretet lábainál

rád ragadnak
éjderengőn
zárórás
baljóslatok
tűsarkú
ragacsok
*
itt emberek égnek
szerves
tetemek
– jajongod
*
fejbe ver
egy bőgőnyi
fülledt hamvveder
*
az elmehunyt
utca
reményfutamát
kitartón fújja
*
távolsági beszélgetést
folytat
csíráiddal a
savas esős évszak
nyitott zakóban
cicáznak
az álmos fantáziák
a zsebtolvaj pult alatt
*
szerelmet vall
majd sötét vermet
ás
megütközésünknek
a végállomás
*
kettészelt életre
ráz a
zöldalmák
nőszirmú
magháza
*
megakadnak
egy vízesés
meddő szilánkjai
kiszikkadt
nyelvem alatt
*
feltámadnak
a flitteres locsolók
a Xtus utáni utolsó
tavaszi időszámításnak

aranyesőt szállít
a kikelet
hasbeszélő villamosa
*
összetorlódnak a
cigányút születésében
a háromkerekű
bolondok
dagadó dobverők
a távmondatok
mikrohullámain
*
éhes melled
az álom fürdővizében lebeg
 Ophélia
beteg
koszorúja
*
blúzod alatt
jégkása-vadon
és pofozkodó
hiúz szalad
*
darált bohóctréfák
két száraz kenyér között
mint a
rezesbanda
lefutó  barázdáján
a vagdalt kacagás
*
és a méregzsákból
szórt zöld záporok
a vesztükbe rohannak
*
partra szállnak
a kétéltű ragok
a fény leple alatt
*
leomlik a
Hála ünnepén
egy kékvérű
sudár sikoly elém
*
fegyvertelen
szóból ért
egy napkelte-fehér
beszédes tenyér
*
és a disznótoros város
elengedi
rád  jólfésült
ölebeit
*
hollók szedegetik
a léket kapott
repülő szőnyegek
kihullott hajcsomóit
*
ördögőrző
rendfőnökök
rohannak át
védtelen
sebbel-lobbal
vérző testemen
*
vérágas pincérlányok
rágyújtanak
és felkínált éhükkel
megtartanak
*
dzsungelt csepegtetnek
betonfejünkbe
a malária-forró
fekete fanszőrzetek
*
isten hozott
holtra váltan
megborotvált
majd életjelével
berovott
*
sodorj egy sárga csikket
mit zsebszagú
aprópénzed
mosókonyhás esténként
csendben eszeget
*
leszámol veled
egy selymes boncasztalon
szertefolyt
rőt eged
*
egy diónyi erőd
süllyesztett mélyébe
szorult
utolsó
felszakadt erőd
*
nyereg nélkül
megül
a vatta-értelem
henceg
mint legyek
a zöld hasú
enyészeten…

*

Leonard Cohen a londoni Royal Albert Hall-ban

Rekedt reményköltő, vérarany királyi palotában., Feketeruhás, megdögleni nem tudó rohadék. Táncolj a szerelmed legvégéig, de ne törődj vele. Dörmögd tele a demokráciát, de recsegd távol a rettenetet. Nyúlj fel értem vénséges kézzel a színpadról a balkonig, és a légoszlopból font kötélhágcsón lendítsd ide a kedvesemet.
Hőhullám, ezer nemző Ábrahám.
Mindenki ismeri a gyúlékony szalmabábukat. Mindenki ismeri a tengerlépő holdkóros hegedűst. Mindenki ismeri saját telhetetlenségét. Mindenki ismeri a csalót, aki megtartja az embert a mennyekben.
Sálat terítünk nyakunkba melengető szavakból. Ne akarj tanulni bongó hangokból harangöntést. Az arcbarázdákba csak az életsalak rakódik le.
Ha éjjel magányosan keringsz a süppedős szőnyegfolyosókon, ne taposs rá a lordszagú sörös dobozokra, miközben szerenádot mormolsz és úgy remegnek ujjaid a gitárhúrokon, mint egy lány domború hasán.
Egyszer majd elmesélem, hogy mennyire gyűlöllek, mert máris sokszorosan túléltél bennünket és Te mondod, szövöd mellkas-pincédből értünk káddis-szemfedőnket! Mert pökhendi hangoddal belefolysz a nők örökké kérő alagútjába! Mert otthagysz minket, mint egy megszikkadt kenyérdarabot, mely egy csipetnyi vajra sem jó már, mégis éhet oltana! Mert csak vagy, mintha mindegy volna a nappal és az éjszaka!

Jimi Hendrix utoljára áthangolja gitárját, mielőtt száműzik Elektromos Hölgyföldről

partra vetett mágusok
szájukban forgatják
a mandragóra
bénító levét
s mozgó homokba ásva
szívják ki
osztriga-lányok bűverejét
mielőtt legmélyebb álmukban
megkívánja őket a gyász
fehér fénytörésébe
öltözött félnigger Ijász
*
nyárson forog
duzzadó szíved májad
a Termékenység embriólányától
zsákmányolt
tigrislepke-szárnyad
*
a Húst
míg parázson sült
nyirkos héjában
az Ég
meleg tartja alant
a pokróc avar
s egy szerencsébe tört
tűzkerék
*
huszonnégy rabnő
egy boszorkány-alomban
vár sorsára
imára kulcsolt zsigerekkel
a tűvé tett Toronyban
hol a lápevő lidércek
– szavuk mákony
szegfűbors beléndek –
ágyba csábítják
a Bábeli Cédával
az Örökszűz Dianát
*
félúton kataklizma
és magma
évmilliók s egy csattanás
között
a cigány lámpagyújtogató
bíbor bundáját levette
s a Bermuda-foglyok
élőholt hangjai alá
terítette
*
karikát fúj képedbe
a hajszálnyi elmúlás
narancsvérbe tapos egy
fészekből kicsúszott csikk
korbáccsal karcsúsítja
Ulysses
Kirkét és elhízott sellőit
*
tajtékká tört tengelyek
bitófa-húrok
nászvitorlába süllyed
a Kísértet
kétéltű háza

*
eljön-e még a
bolygó hollandi
a bolygó zsidó
a kóbor lovag s a
szökevény nap
gyanakvó együttállása?
*
sárból gyúrt
emberpárról álmodott
az eső s kopogott
búcsúztatója
mikor halálra hágta
a tükörvak dzsungelkatona
a fülledt anyaföldet
*
a szivárvány neon-égői
keserű gyümölcsöt hoznak
a tegnap polip-gyökerei
ráolvasásra
nem visszakoznak
*
s a vándor várt
szikrát csiholt
áldozott testéből
a vártündér szélnek
bort és kenyeret
de a hegy-ember nem jött
nem felelt szentély-zöld árkádja
hűlt üzenetet

John Henry Bonham utolsó szólója, amit soha nem akart abbahagyni

aratásra készül
a veszett mennyek felett
az üstdobos halálmenet

*

nőaggyal tekeregnek
a szelíd
mákbúgó fejek

*

üstökön ragad
és tömlöcbe varr
egy lenyalt
ujjlenyomat
*
átokvizet iszik
a csipkézett csend
mely nem létezik

* az ópiumbarlangok
lila hajfonatába
akadtak a morgó
medvekarmok
*
fehércombú mágneses sarok
vonzásában fáznak
a cápaingerlő amazonok
*
fejed felett tátong
menthetetlen
a végső tengerárok
áruló hurok
mint könnyedén átlépnek
Hétmérföldes Harcosok
*
szédül ha nézed
a szurkos szélspirál
a fuvaros csontlova
az udvaron áll
*

Janis Joplin, amikor szeretőként ölelte hasához a whiskey-s üveget, mert más nem jutott neki, pedig meztelenül gyönyörű és ártatlan volt

próbálj még
mézet csepegtetni
madártorkodba
alvadt vér helyett *

próbálj még
kicsalni
rongyos tüdődből
egy pongyola fergeteget
*
próbálj még
szoknyád alá
rejteni
egy didergő fiúgyermeket
*
próbáld még
saját árnyképedet
megálmodni  
mielőtt magadat
tűvé teszed
*
próbáld még
leugatni
a kalapos eget
mielőtt lezuhansz
vagy három emeletet
próbáld még
ölbe venni
a pimasz végzetet
ki halkan hason csúszva
feléd közeleg
*
próbáld még
lenyelni a vöröslő hőséget
melynek köldökzsinór-kígyója
testeden tekereg
*
próbáld még
láncvirággá fonni
hamvasztott kéjedet
hogy az öröklét
vesse rá az utolsó követ
*

Syd Barrett húsevő virágot nevel fürdőkádjában és ápolónője az élő váza

csodásan szapora
kardszárnyú halak
roston sülnek
egy zongora
lecsapott fedele
alatt

*
az illó mesék
zöldfüvét rágja
fejfádba
Calypso nimfa
gyilkos gyöngyfoga
*
letépné
bősz kedvvel
Luna tejmellű ingét
a liliom reggel
*
sóval hintett
vakok
pásztáznak
tilalmas vesszőkkel
hol párzanak
a lemaradt szótagok
*
a kép
a habfürdős
kapkodó szép
féknyomos
ernyőt tart föléd
*
elszendereg
az angyali üdvözlet
egy szivárványpárnán
mit a Nap
az ablakban
felejtett
*
szögezz fel a Dél keresztjére
te Csillagközi Árva
a gyorshajtó
fürtös májusfára
kapaszkodj
a szélrózsát szorító
palackorrú
vitorlába
*
és a gyönyörkertben
őrzővédő fenevadak
a bűnös almahéjból
szíjat hasítanak
amint
kikötött királynők
jégtábla-köldökén
korbácsolt virágok
nyílnak
*
ne zavard
karvaly zajjal
a nyárfát
mely óvja
néhai
századok
elkábult álmát
*
kettérepednek
s gazdátlan lánggá lesznek
a sikító telek
böjti szelet vet
szarvbugyorba
varrva
zsebemben
a tarka
szédület
*
borongós templomorom
kacag
a lekonyult
alkonyi
imádságokon
*
vacogva kérnek
könyörületet
a lepréselt
tavasztól
néger
szenvedélyek
*
lóháton jönnek
sorsot húzni
a nullponton át
az égből kiáltó
hevült hólabdák
*
Holttengerbe áztat
csuklódnál fogva
egy karéjnyi
káprázat
*
ne hidd
hogy kerékbe törte
szavaidat
a látó
szerencse *
eltévedt
az Időtlen Úrnő
szülőcsatornáiban
a végzet
*
eltűrik-e
pusztai rablószentek
tömött magányát
a legalsó
szőlőszemeknek
*
meghajlik
mint egy dallam
akkora
a távolság
ezredik létrafoka
*
kiűzte
Stella kisasszonyt
a tó
hűvöséből
egy opálos
lámpagyújtogató
*
Szent Sebestyén
cölöpétől északra
balkezes vonók siklanak
ott ahol
oltárra köp egy
függönyös börtönablak
*
forrásvizet cserélj
s szöges melegágyat
roppantó ágyékában
a virágtartó-lánynak
*
hívatlan éjjelen
becsenget hozzád
és enni kér
egy átlőtt
szemüveg
*
hunyorgó utcák
sáros köntösben
májamat
akarják
*
gyümölcsoltárt
emelnek a kínok
kínjának
a szerelmet szomjazó
száműzött Káinok
*
és a késhegynyi bárány
kiált
vízözön után
próféciát
*

Queen Emmanuelle találkozik King Crimsonnal és magáévá teszi

összegyűrt föld
megrótt szentírás és
ökölbe szorult
vulkánkitörés

*

gáncsot vet a
napfelkeltének
egy lázgörbe temetési menet
*
Sysiphus máglyát gyújt
a hegytetőn elborul
és tűzgolyóként
a völgybe lehull
*
megváltó fenevadak
hevített alomban
pacsirta-sikoly
kijáró tilalomban
*
maghasadás
sártenger-árban
macskamúmiák
zöld szempárjában
*
csordák hordák és hadak
üvegpajzs mögött
kínban kuksolnak
*
köd jégerő gombafelhő
kőomlás a Sion-hegyen
filmszakadás a Holt-
tengeri agytekercseken…
*

In memoriam George Harrison

mosolyod mossa

a szent folyó

beteg hullámait

*

nélküled pengeti

vérünk a belső húrokat

*

virágokat a

kobaltágyúkba is

*

eljött a Nap

izzó lépteire

sarut húzott

hogy kitapossa Neked

a végtelen ösvényét

*

valaki elhagyta

a vörös hajú hajnal

hetyke kalapját

a szomjan halt

sivatagban

*

Mahavishnu John McLaughlin és a Shakti Remembered a You Know You Knowt játssza 30 percen át a párizsi Vincennes Parkban

Tudod
hogy egy csírányi

Napfolt itt marad

Míg semmi és örök között

Matat

Tízezer gondolat?

*

Tudod

Hogy ingyen jegyet váltott

A pokolba belőled

A kényes bűntudat?

Tudod

Hogy visszakozásra vár

A kőnél is lágyabb

Tízparancsolat?

*

Tudod

Hogy beszívja lefedett

Éjjeli tüzedet

A ragadozó harmat?

*

Tudod

Hogy láncra vernek

A bolygó csordák pásztorai

A szabad ég alatt?

*

Tudod

Hogy a lélegző fűszálak

Istene

Néma névre hallgat?

*

Tudod

Hogy a felkavart tó

Zöld fodrai mormolják

Megtisztulásodat?

*

Tudod

Hogy a tű fokán

Könnyedén átjut

Gyémántsugarad?

*

Aki befejezte Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjét

És az Úr meghallotta a fertőbajnok barmát, midőn elhaló csuklásából, gyengülő förtelméből, olyan, bolygókig törő katedrálisok születtek, amelyekben a megvertek, a kínhalált szenvedtek, a megfagyottak, a gyengeszívűek, az értelem nélkül születettek foglalták el a cicomás urak trónusait. Akkor leszállt a tébolyda melletti kültelekre, bekopogott egy padlásszobába, ott azonban csak egy jégheggyé fogyatkozott gyertyát, és egy ecetes borral teli bádogkupát talált. De a falak hullaszagából az istenség érintésére összetapadtak a hangok, mint millió, szökőártól szétszabdalt sziget az elemek feltámasztásává. És az Úr letérdelt, hogy képzelt hatalmassága ne zavarja az égi hadak tiszta gyerekhangját. És a halotti máglya ropogásában a Teremtő eretnek lett.

Igor Stravinsky Tűzmadarának mártíromsága

főnek az
ikszek
sáfrányos
talányban
kvantum-fantomok
között

*

szalmabábú-lányok
petefészkében
fürdenek a
napkitörés
fugái
*
vérehulló falevelek
festik feketére az
elkortyolt reggelek
szégyenfalait
feltámadásom
örve alatt
amint a ragályos
delíriumok
fűbe harapnak
*
és Bábel tornyának
csigolyáit nyalogatja
a Pokol
telhetetlen tornásza.

2.
Negyvenöt
trombita-tányérból
esznek
a bronzzá gyűrt
repülések
*
telivér
tűzabrakot
szórnak
elém
száz vasmarokkal
a láncba bújt
felhőmadarak
*
nyeld magadba
a héthatárt
mit hajdan
vérnyugtalan
szárnyad kitárt

Patti Smith mezítláb táncol és rossz szemével bűvöl minket

rongyolj el
röhögtető rettegés
te édes
mennyeket robbantó
földkérget felizgató
szukaszagú
benzines palack

*
kereszteld a káröröm
szolgáivá
a kívánságban
elkorhadtakat
a hirtelen haragtól
elherdált
szabad prédákat
*
zuhanórepülésben
zihálnak a
zátonyra futott
ondók
olvadáspontjukig
felcsigázva benned
a gyöngy-gyilok
asszonyvért
rikoltó ravatalán
*
nyalábolj fel
mézes hegycsúcsok
napsugárral porzó
ínyenc bibéje
*
megköttetett a világot
oltalmazó ujjak
ószövetsége

Nick Cave, talpig feketében, mélységes hívőként a hitetlen világban

1.

megváltott méhétől
átázott testtel
csenget
be hozzám
az ÖRDÖG
és egész éjjel
ott kuporog
reszketve
kilenckörös
kandallóm mellett

2..

úttévesztő
színvak éjszaka

csonka álom
közszemlére téve

laza nyakkendőn
 függ az elherdált
melegség

páholyülések
a kipárnázott
vesztőhely körül

merész moraj
élve elföldelt
hadifogoly remény

fejem áramütött
csengő-bongó lélekharang
nyelve

tigriskarmok a
pacsirták fészkében

izgága himnuszok
a csend verítékéből

felettünk az áldó
fekete tenyér

imát köpnek az
utcagyerekek
isten szabad egére

árnyával játszik
a harapós fehér falakon
egy hajlékony facsemete

a mélységből kiáltott
levegőért
a torka szakadt remete

3.
hitünknek
szabad halát
elhozta
puszta kezed
a fekete pokol
rőt halmazállapota

megkéstek
a megkéselt bűnösök
kiket a barlangi ősök

Ágens sámánéneke

1.

nappali almok
malmozó napalmok
napozó karmok
jajok és vészek
beékelődnek

vérben járok
holtra válok
míg dúlnak
a dekkoló
járványok

Bakok és Rákok
térítenek
aztán
egyenlítenek

gaz orgazmusodba
beleköp
egy divatszálkás
kínzócölöp

2.

csak a tisztító kemence
fordult ki olajos
sarkából
nem a Föld
mely a csatornában
lapul

sárból és sírokból
vágtató szitkokból
visszük világgá
a mocsárláz italát
az úrnő
Utolsó Vacsoráját

szőlőlevélbe
göngyölt
sápadó izmok
hétpecsétet old fel
egy tengerszem-torok

hasadékaid
vízébe fúltak
a vértes napokon
osztott
vatta-csókjaid

elsorvadnak
multi-plexi eleink
képmásában
tömjén-szépségeink

áldozunk-e még
késhegyig
nap mint nap
a tolvaj nemzette
alkalomnak?

sziromhullásért
áhítoznak
kelyhükkel kérkedve
a hasukat süttető
várúr-bogarak

dögcédulán küldenek
levelet
egy tapadó örvénynek
az agyba-főbe vert
másodpercek

tokba zárta
az érzékek csellóit
Morgana márványos
átka

bongjatok
csontkovács őrszázadok
kússzatok belém
kondás mozdulatok!

álarccal falnak
állítják itt
az elme
beteglátogatóit

liliom levegőt
sikoltanak
a naplóba iktatott
istennyilak

ellepik asztalunk
a sugárhajtású egerek
s a jövő étkein
térdepelnek

kifakult gyolcs
kendőben
bujkál ligetünkben
a borstörő sors

testről testre
tántorognak
 az üzekedés
lomha ütegei
előre az alkonyatnak

gumibotokból
ültették
megvetett
lepedő-keresztjeinket
a repedtsarkú
igézetek

bűntudatát mossa
poharazó pánikban
árnyékod
hossza

maholnap holt
dallamok láncra vert
lábnyomát
őrzi
egy pipacsnyi folt

arcomra kiülnek
szigorúságod
ostor-csíkjai
és haraggá hevülnek

s betoppan
holt szomjan
zárórát zavarva
a Kőszemű Vércse
míg reánk borul
szótlan-igazul
egy szakadék
Szerencse

Jim Morrison, aki messziről röhög az őt gyászolókon

kitöltöm egy
csókba belehalt
falevél-pohárba
a sámánfogas
sírrablók
gázmérgezett
emlékművét

*

és hevítik
ezüstös sárba
merülő tested
a tévúton járó
hideg kövek

*

az elpuhult várost
szürkévé oldják
az elzüllött fellegek

*

kulcsom a hitszegés
zárába tört
szíved helyett
*
skarlát bársonyok
indián imák
ölelve temetnek
*
firkákba fogódzik
egy fürtje
életemnek
*
bűbájos sebet
máglyával gyógyít
ha elfelednek
*
kattan a képtelen
értelmet keresnek
a vakon írt versek
*
elporladnak
s csak a józan ész marad
a szédült zsigereknek
*
elázott sivatag
álmunkba ragad
hitetleneknek
*
ostorozd bőröddel testem
tálald fel mézbeszédem
a kivérzett szélnek
őszülő csík a
rozsdás nyárban
hempereg
*
hamis tintával
írd alá
végzeted
*
holdfényfaló
egyetlenem
szeplőtelen
világszellem
harapd százzá
tíz életem
*
lázongjunk
lomha imákban
lőtávolban lebegő
vasárnapokon
míg el nem ásnak a
vásott
másnapok
*
dobókockáznak
sejtjeink harmóniáival
a torokszorító
csillagok

*

mélykék végsebesség
*
küszöbömön köszörüli
levedlett vétkeit
az ég
*
alamizsnát akarnak
a gyíkhasú
fűszál-viharnak
*
húsvér-szívhez
ragadt
koraszülött szavak
*
csikófogaid
márvány-álcáidra
gyöngysorrá hullanak
*
elszívlak
mint egy
kézzel sodort éneket
*
hálát morzsolnak
felettünk
a Mária-mákszemek
*
sápadt sírfelirat
helyett
*
mélyütött pokol
szomjhalott lég

Bűbájosságok Keith Emerson totális hangjaira

1.

palánta-hinta

lomha moha rajta

tűz-tarajos

tantra-banda

hangképeink

cséphadarásaink

csészealjas aszinkronba’

*

ciklon-combok

leány-lombok

háromszögek

sudár szára

*

közt

rejtőzködik

incselkedik

a templomegér

gyémántútja

*

barbár allegriák

mernek mantrát

trópusainkra

*

lazuló lápiszok

lábunk alatt

lesújt

elárvult lárváinkra

Vénusz ledér

légycsapója

*

torkaforrasztott

tankokra

vészjelet véssen

oroszlánkölykök

sarjadó

karma

*

2.

bújj mellém

mielőtt a bűn

megered

*

ölts a hírnök

hóhérpallosára

felhergelt

harangnyelvet

*

sötét a fan

bíbor az árok

csepp-meséink

közelgő kvazárok

*

3.

szerecsendiót a

szerelmes szerencsefiának

vérehulló fecskefüvet

a megsarkantyúzott

sárkánynak

*

kárrá ne váljon

tálcán kínált agyamból

a legszebbik szelet

mikor elhagyja húsát csontját

bőrét ereit

s szervetlen érzékeit

egy életidegen

kedd

*

szakadjon le a tántorgó arkangyal

rozsdaette párkánya

párkáink tettetett

penitenciája alatt

hogy a Természet titkolói

tébolyunk helyén csak

egy harapást

találjanak

Andante Jávori Fegyának

színvak folt

a zongora

láncra vert hangszálain

*

tetovált dallamra

menetelnek az

oszthatatlan számsorok

*

némán szántja ki

csontjainkat

a virradat sarkantyúja

A Pink Floyd  koncertje Pompeiben két vulkánkitörés között

éltek-e még
HALANDÓK
kiáltottak a
kövek alól a gyomok
s egy visszhang
szűrődött fel
mint kit a rettenet
agyonnyomott

*

áldottak az ápoló
szent éj hamvai
szökevény rabtartók
vadászó jármai
*
s a tetszhalál
mint a bölcs isten szakálla
már az anyaföldig ér
*
csepegtesd ki
az izzadó nap tüdejéből
a megalvadt vért
*
és átlépik a besurranó
bűnösök
Hádész henyélő kutyáit
*
húszezer ordító száj
belőle sarjad egy
hasbeszélő madár
*
s megőriztem nektek
a megváltó támadását
a mozdulat
megszakadt
végakaratát
*
óvakodj a tragikus
költő harapásától
kinyúl utánad
mozaik-múltad alól
*
súgók vagyunk a
merevgörcsök
embrió-színházában
s  bárányvelő
a farkasasszony
megkövült agyában
*
s a faun kék baglyai
a félszeg szürkületben
elszeretnek
s kinevetnek

Kol Nidre a Nőbolond gyönyörű teteme felett

hegedűd utolsó parazsa

riasztja el

bolyongó álmomat

*

hegedűd rekedt húrjai

suttognak

teljes nászdalokat

*

hegedűd vonója

vezényel

haláltáncokat

*

hegedűd teste

rajzol

nő-hullámokat

*

hegedűd hőszemei

élesztenek

hideglelt arcokat

*

hegedűdbe vésnek

rosszéletűek

bölcs tanításokat

*

hegedűd hamvaiban

lépteid

hazaindulnak

Kék Duna keringő

lábujjhegyen forgunk

menettérti tengelyünk

körül

*

liliom-surranásod emeli

súlytalansággá földhöz

ragadt lépteimet

*

háromnegyedes köröket

ír le a másnapos Föld

páros planétánk röppályáján

Bolero

hanghálót fonnak

szerelem-lényeinkből

hullám-feketén

*

légőrvény lüktet

szökőár-szoknyák

vágtatnak belénk

*

talpunkon halljuk

temetetlen legendák

szívveréseit

*

megváltás elől

menekülő szabadság

oltalmat ígér

*

száz édes Pokol

az Éden érfalán túl

ontják vérünket

*

vetemedő vágy

oroszlánok tüzelnek

méz-csapda mélyén

*

női körkörök

altestét him harsonák

hevítik jéggé

*

 nászágyunkba száll

az újhold lázgörbéje

és hűs csendre int

*

ki tünteti el

féknyomait gyorshajtó

jelenidőnknek?

Tavaszi áldozat

életvonalunk

mellékfolyóin úszó

dallamok vagyunk

*

bársony esthajnal

haláltáncosok jönnek

holdfény-hidegen

*

tisztaszobánkban

sarkcsillag végpontjaink

ím összeértek

Bartók-visszhangok

A hang zavart.

A hang alig leplezte zavarát.

Beszorultak az imák és légszennyé válntk az ég szükülő kürtőjében.

Ki tiltotta meg a vigalmi négynegyed felütéseit ereinkben?

Meztelen csigák csúsztak alá kibombázott lépcsőházaink óvóhelyére.

Gyanútlan orgyilkosok garázdálkodtak karmatikus karneválokban. Tűzkeresztséget kapott a feltámadók arcvonala. Riadóláncra verték bűneinket.

Mint hamis félhangok, függtek milliók magas feszültségű szögesdrótok kottavonalain.

Ki figyelt oda, amikor barbár jövőt kiáltottak a pusztába a boldog békeidők billentyűi?